Az épületszerkezet javítása során az épület életkora és jelenlegi állapota meghatározza, hogy milyen mértékű és típusú beton korrózióvédelem, illetve javítások szükségesek. Régebbi építmények esetén gyakran több megerősítési intézkedésre van szükség, azonban a rendszeres karbantartás és javítás hosszú távon költséghatékonyabb, mint az újra építés. Az épületszerkezet karbantartás olyan terület, ahol az előzetes tervezés, a szakértői tudás és a minőségi anyagok alkalmazása egyaránt létfontosságú. Azok az épületek és műtárgyak, amelyeket gondosan karbantartanak és javítanak, hosszú éveken keresztül biztonságosak maradnak.
A megfelelő javítási technológia megválasztásához alapos vizsgálatra van szükség. Meg kell állapítani, hogy milyen okok vezettek a szerkezet tönkremeneteléhez. Amennyiben a szerkezet menthető és a tervezéskori szilárdság és terhelhetőség visszaállítható, úgy a legtöbb esetben a legkifizetődőbb megoldás a vasalt betonszerkezetek kézi helyreállítása.
A vasbeton szerkezetek tönkremenetelének leggyakoribb változata, amikor az acélbetétek korrodálódnak, és ez a folyamat térfogat-növekedéssel jár, ami szétfeszíti a betont. A vasbeton széleskörű elterjedését többek között az tette lehetővé, hogy a cementpép egyben az acélbetét védelmét is biztosította. A cement szilárdulása során az acélbetétet nagy pH értékű, lúgos pórusoldat veszi körül, amely az acélbetéten a korróziótól védő passzív réteget hoz létre. A korrózió elleni védelem azonban látszólag hibátlan vasbeton szerkezetnél is megszűnik, ha a beton karbonátosodása által elveszti bázikus védőhatását (pH<9), ezzel egy időben a kapilláris pórusokban lévő víz a betont elektromosan vezetőképessé teszi, és a rozsdaképződéshez szükséges oxigén is eljut a betonfedésen át az acélbetéthez.
A javításhoz először is alaposan elő kell készíteni a felületet, a fogadófelületet alkalmassá kell tenni a rákerülő rétegek fogadására, ezért a málló, porló, laza, nem hordképes és károsodott betonrészeket el kell távolítani. A felületet a jobb tapadás érdekében fel kell érdesíteni, mert ez által biztosítható az előírás szerinti tapadószilárdság. A sérült betonrészeket a betonacél környezetéből is el kell távolítani, de csak olyan mértékben amennyire szükséges. Azokon a részeken, ahol a betonrész nem sérült és kellően hordképes, ott nem szükséges a beton kibontása, mert csak növeli a felhasználandó anyagszükségletet, és bizonyos esetekben nehezíti a bedolgozást (pl. a betonacélok mögé történő bejuttatást). Azokon a helyeken, ahol a vasalás vonalvezetése a korrodáltság miatt nem folyamatos, ott az acélbetéteket vissza kell pótolni.
A javítandó felületnél nem csak a károsodott betonrészeket kell visszabontani, hanem a betonacélok felületét is meg kell tisztítani, mert a korrodált - rozsdás - felület nem alkalmas későbbi rétegek fogadására. A tisztítást mechanikai módon kell elvégezni, de ha szemcseszórással történik - és nem például drótkefés dörzsöléssel - úgy gondoskodni kell a felhasznált szóróanyag veszélyes hulladékként történő kezeléséről.
Annak érdekében, hogy az acélbetéteket megóvjuk a későbbi károsítóktól és biztosítsuk a megfelelő tapadást a javítóhabarcs számára - korrózióvédő és tapadóhídat kell alkalmazni. A felhordás történhet ecsettel, de ügyelni kell rá, hogy a korrózióvédő teljesen befedje az acélbetéteket. A korrózióvédő és tapadóhíd nem csak acélbetétek, hanem a betonrészek előkészítésére is alkalmazandó. A javítóhabarcs felhordása előtt azért fontos bevonni a teljes felületet, mert nedvszívás kiegyenlítőként is funkcionál, illetve mert ezáltal biztosítható a megfelelő tapadószilárdság. A javítóhabarcsot friss a frissre elven kell feldolgozni, azaz a tapadóhíd teljes kötése előtt el kell végezni a javítást.
Az előkészített alapfelületre felhordható a javítóhabarcs. A hiány méretétől függően többféle javítóhabarcs alkalmazható szemcseméret szerint. A PCC javítóhabarcsok állékonyak, ezért könnyen bedolgozhatóak. Ügyelni kell a hézagmentes kialakításra, és arra, hogy a javítóhabarcs teljes mértékben vegye körbe az acélbetéteket.
A szükséges várakozási idők (a javítóhabarcsok esetén ez 7-10 nap/cm) betartása után lehet a felületet bevonni simítóhabarccsal, és sík, esztétikus felületet kialakítani. A simított felület alkalmas végső felületképző anyag fogadására (pl. festék, színezővakolat stb.). A karbonátosodás, a CO2 behatolás csökkentésére az előírások szerint bevonattal kell ellátni a vasbeton szerkezeteket.
Felhasznált
forrás: Sakret
Mit jelent a karbonátosodási folyamat?
A széndioxid a betonban lévő mésszel reakcióba lépve kalcium karbonáttá alakul át, aminek a lúgtartalma igen magas, ezzel a korrózióvédelmet gyakorlatilag kiiktatja. Gyenge betonminőség vagy túl vékony betonfedés esetén a karbonátosodási front rövid idő alatt a betonacélig hatol, ezzel beindítva a korróziós folyamatot, a rozsda képződését.
Mi okozza a beton korróziót?
A beton korrózióját, tönkremenetelét több tényező is befolyásolja: a tömörség, a cement mennyisége, minősége, illetve az sem elhanyagolható, hogy milyen töltőanyag frakció tölti ki a kötőanyag (cement) közötti teret, illetve milyen tisztaságú a folyami homok és kavics. A beton esetében a legtöbb problémát a rossz technológia, vagyis a nem megfelelő minőségű cement vagy a nem megfelelő mennyiség, illetve az elégtelen tömörítés okozza. A beton felületén vagy belső szerkezetében repedések keletkeznek, és a bejutó víz, főként télen, amikor a repedésekben meg is tud fagyni, a beton gyors tönkremeneteléhez vezet.
A másik nagy technológiai probléma a beton kötése közbeni nem megfelelő utókezelés, pl. elmarad a beton folyamatos locsolása. Ilyenkor a túl gyors száradás miatt száradási repedések alakulnak ki. A repedésekbe pedig könnyedén bejut a víz, és a beton rövid időn belül tönkremegy. Szennyvízzel terhelt beton felületek esetén a bakteriális korrózió is jelentős károkat okoz, mivel ebben az esetben a felületek elsavasodása miatt a cement elgipszesedik, szerkezete meggyengül. Ráadásul a beton szilárdságát növelő betonacélokhoz is bejut, és az ott létre jövő fémkorrózió térfogat növelő hatása, a beton elemek megrepedezését, gyors tönkremenetelét okozza.