Vakond távoltartása

Űzzük el, de ne bántsuk

Már azon is sokan vitatkoznak, hogy a kis állat hasznos, vagy káros a természetben. Tény, hogy fő táplálékuk a gilisztákból áll, de megeszik még például a cserebogarat, a lótetűt, és minden más rovart, illetve ezek lárváit, sőt még csigákat is fogyasztanak, melyeket a rendkívül finom szaglásukkal könnyen kiszimatolnak. Azzal, hogy a földigiliszták a kedvenc eledelük, az ültetvényekben pedig a növények pusztulását okozhatják, mivel a növények gyökereit fellazítják ásás közben, valamint a palántákat is kifordíthatják a földből. Arról pedig nem is beszélve, hogy a szépen gondozott, rendezett gyepet, kertet igencsak el tudják csúfítani a vakondtúrásokkal.

A vakondok bármennyire is zavaróak tudnak lenni, védett állatok, így kizárólag csak úgy szabad védekezni ellenük, hogy egy példányban sem teszünk kárt. így semmiképpen se gondolkozzunk olyan módszerekbe, amik kárt tehetnek bennük vagy esetleg megölheti őket. Klasszikus és egyben hatásos, kíméletes praktika az, ha a járatba kellemetlen szagú anyagokat helyezünk. Ilyen lehet például egy petróleumba vagy gázolajba mártott rongy. Ezzel érdemes minden túrást elszigetelni a gyorsabb hatás elérése érdekében.

A vakond roppant érzékeny a hangokra, a túrásba ásott sörösüveg pedig igen kellemetlen hangon rezeg akkor, ha fújja a szél. Hatásos módszernek számít, de nem vethető be minden körülmény között. Ez a sörös trükk az alapja a mai modern, elektromos vakond riasztóknak is. Az elemes, sőt napelemes szerkezet a vakond számára kellemetlen ultrahangokat bocsát ki, amik megfelelő távolságtartásra készteteik az állatkákat. A szakember szerint érdemes beruházni egy ilyen riasztóra, hiszen ez segíthet távol tartani a kertünktől a vakondokat.

Bár egyes gazdik szerint a kutyák és a macskák jó „ellenszerek” a nemkívánatos vendégek ellen, ez azért nem teljesen van így. Az tény, hogy meg tudják ölni a vakondokat, de folyamatosan nem fogják elriasztani őket, így annak ellenére is találkozhatunk velük a kertünkben, hogy van háziállatunk. Csak ezért ne tartsunk otthon kutyát vagy macskát.

Ugyancsak érzékenyek a vakondok az intenzív szagokra. Persze az agresszív anyagok használata – mint pl. a petróleum – jó hatásfokúak lehetnek, de nem mondhatók környezetkímélőknek. A már évtizedek óta bevált módszer helyett a környezetre kevésbé ártalmas anyagokat alkalmazzunk. Jó megoldás például a kávézacc, a fokhagyma, vagy a kettő felváltva. Csak öntsük, dugjuk bele lyukakba és járatokba a zaccot vagy a fokhagymát, és már meg is vagyunk – és még a környezetnek sem ártottunk vele.

Ha van rá lehetőségünk, akkor a legjobb, amit tehetünk az, ha vakond hálót szerzünk be. A működése pedig egyszerű, hiszen erős műanyagból készült, így meggátolja azt, hogy a vakondok utat törhessenek maguknak. Azt azonban sajnos figyelembe kell venni, hogy ez csak akkor megoldható, ha gyepesítés előtt állunk, hiszen utólag nem tudjuk lehelyezni. A már meglevő túrásokat pedig csak tapossuk le vagy húzzuk szét.

A különböző módszerekkel érdemes kísérletezni, hiszen egyiknél sem garantált a siker. Ha valamelyik nem válik be, próbálkozzunk mással, sőt, váltogassuk a módszereket. Így a vakond sem tudja megszokni az ellene használt fegyvert.

Az ürgeöntéshez hasonlóan elterjedt metódus a vakond öntés, ami annyit tesz, hogy a kerti slagot egy járatvégbe dugjuk, megeresztjük a vizet, és várjuk, hogy a menekülő állat a felszínre bukkanjon, ahol foglyul ejthetjük, és áttelepíthetjük egy megfelelő helyre, például egy közeli mezőre.

Tudnunk kell azonban, hogy a talaj roppant mennyiségű vizet képes elnyelni, a vakond pedig egy távolabbi járatvégen észrevétlen tud távozni, így végső soron csak a vízműveknek teszünk a kedvére, számlánk növelésével.