Makettek
építésekor, aki kiegészítésekkel szeretné ellátni a "művét", sokszor
eláll ettől, mert az ominózus darab csak nehezen megformázható, és ha több
is kell belőle, akkor csak a műgyantából való kiöntése marad hátra. Ám ha a
darabnak még vékonyfalúnak is kell lennie, ez sem jó megoldás. Akkor, mit lehet
tenni? A válasz egyszerű: a mélyhúzást erre találták ki. Ezzel az eljárással
ugyanis szinte csak vékonyfalú alkatrészeket lehet formakövetően és akár több
példányban is reprodukálni. Az eljárás lényege egyszerű. Egy megfelelő formára
melegítéssel képlékennyé tett, hőre lágyuló műanyag lemezt kell húzni úgy,
hogy az oldalt is formakövető legyen. A mélyhúzás tehát lemezszerű anyagból
teszi lehetővé az egyszerűbb, és nem túl tagolt alkatrészek kidomborítását.
Az anyag formára, azaz a húzótüskére simítását a húzógyűrű segítségével tudjuk
elérni, melynek nyílása a húzótüske keresztmetszetével azonos alakú, mindössze
az anyag vastagságának megfelelően nagyobb a mérete. Mivel a formázás
háromdimenziós alakváltozással jár a lemez szélein, de még magán a formázott
darabon is gyűrődések keletkezhetnek. Ennek megakadályozását szolgálja a
ráncfogó, mely a gyűrűnyílás közvetlen közelében is közrefogja a lemezt, így
megakadályozza a ráncok kialakulását. Ez lenne a működési elv, ezek után lássuk,
miként lehet ezt otthon megvalósítani.
Mivel nekem átlátszó buborék tetőket kellett készítenem a járműveimhez,
víztiszta anyagra volt szükségem. Kísérleteim a műanyag flakonokkal kudarcba
fulladtak, viszont a különféle átlátszó anyagú csomagolások vákuumformázott
darabjainak sík része kiválóan megfelelt a célra. A lényeg az volt, hogy az
anyaguk víztiszta, lehetőleg torzításmentes legyen, és elég nagy sík felületű
részük legyen. Ezen túlmenően bármilyen átlátszatlan vákuumformázó fólia is
használható a mélyhúzáshoz, ha az anyag átlátszósága nem követelmény. Arra
azonban ügyelni kell, hogy az alapanyag már eleve 0,5 mm-nél ne legyen
vékonyabb, mert az az eljárás során tovább vékonyodik, és ez a darab további
kezelhetőségét jelentősen befolyásolja.
A húzótüske alapját minden esetben a járművel együtt kiformált elem képezi.
Ugyanis így a formázóminta alak- és mérettartását folyamatosan tudom
ellenőrizni. A minta felületéről ezt követően még egy, a lemez vastagságával
azonos réteget kell minden esetben lemunkálnom, hogy a kész munkadarab külső
mérete azonos legyen az eredeti formával. A formán azonban homorú, vagy mélyen
alámetszett részek, felületek nem lehetnek, mert húzás közben az anyag nem fog a
mélyedésekbe behatolni. Alig kiemelkedő gerinceket, vagy felületi részeket
viszont tartalmazhat a forma, mert ezek határozott kontúrt alkotva még
kiemelkednek a darab alapfelületéből a mélyhúzás során.
A formázó mintát hársfából célszerű elkészíteni, mert az könnyen alakítható, ám
a felületét - finom csiszolása előtt - ajánlatos pillanatragasztóval beitatni.
Megkötése után a felület elég kemény és jól csiszolható lesz. A húzótüskére
erősített minta felületét ugyanis mindenkor teljesen simára kell munkálni, mert
a legkisebb felületi hibák is meglátszanak a húzott munkadarabon. Ez különösen
az átlátszó anyagú darabokon nagyon fontos, mert ilyen esetben még az apró
felületi hibák is jelentősen megváltoztatják a darab fénytörését, és nagyon
láthatóak lesznek. (Átlátszatlan fóliából készült darabokon ez kevésbé fontos,
mert vastagabb, 0,6-0,7 mm-es anyagot használva ezek alig látszanak a külső
felületen, és ha igen, nyomaik tapaszolással is eltüntethetők. Szerk.)
A húzógyűrűt 3-5 mm-es farostlemezből szoktam készíteni, de bármilyen más,
szilárd és legalább 160 fokig hőálló anyag is megfelel e célra. A gyűrű nyílását
a húzótüske, azaz a forma kontúrjának megfelelő alakúra kell kivágni. Ezt a
nyílásba helyezett darabbal ellenőrzöm, és addig alakítgatom, amíg mindenhol
tökéletesen nem illeszkedik egymáshoz a két darab, mégpedig az idom alsó
vonalának magasságában. Ezt követően a nyílást a használandó fóliaanyag
vastagságának megfelelően kibővítem. A nyílás széle alul éles, felül azonban a
lehető legnagyobb ívben lekerekített legyen. Ez ugyanis jelentősen megkönnyíti
majd a meglágyított fólia nyúlását, és elősegíti a nyílásba csúszó anyag
mozgását is. A húzógyűrű aljára két lécet szegezek, amelyek mérete legalább 5
mm-rel nagyobb, mint a nyílás alján kinyomódó munkadarab magassága. E lábak a
szerszám biztonságos alátámasztását, és ezzel a munkadarab könnyebb kialakítását
szolgálják. A húzógyűrű felső oldalának szélére pedig két vékony lécből
vezetéket erősítek, ami egyben a ráncfogót, és a műanyag fóliát is megvezeti a
forma kialakítása közben.
A húzógyűrű fölé még egy ún. ráncfogó lapra is szükség van. Feladata, hogy
megakadályozza az alapanyag húzás közbeni ráncosodását. Ez a húzógyűrűvel azonos
anyagú, és annak vezetéklécei közé illő legyen. A lapba a gyűrű nyílásával
azonos lyukat kell kialakítani. Méretét tekintve ezt mindig a lekerekített él
kezdetéhez igazítom. Ha nagyobb a nyílás, az nem jó, mert akkor húzás közben nem
képes a fólia ráncosodását megakadályozni.
Az így kialakított szerszám már használatra kész. Kipróbálásakor előbb kivágom a
ráncfogóval azonos méretű műanyag fóliadarabot, majd hőlégfúvóval előmelegítem a
szerszámot, és csipeszbe fogva felmelegítem a fóliadarabot is. Amint jól
meglágyult, a húzógyűrűre helyezem, gyorsan ráhelyezem a ráncfogó lapot, majd a
húzógyűrűbe nyomott tüske lenyomásával megkísérelem kinyomni a formát. A művelet
elsőre nem mindig szokott sikerülni, de addig kísérletezem, amíg nem sikerül.
Gyorsan kell dolgozni, mert a fólia hamar kihűl, a húzótüskét pedig még ezt
megelőzően kell pontosan a nyílásba helyezve a kellő mélységig benyomni. Mélyebb
formáknál még a ráncfogó lap szorításán is lazítanom kell, hogy a formázott
anyag nyúlásának megfelelően az alapanyag a szükséges mértékben csússzon a
nyílásba. Így oldalt sem vékonyodik el túlságosan a mélyhúzott héj, és kellően
rásimul magára a húzótüskére. A mélyhúzott mintadarabot a formában hagyom
megdermedni, majd ezt követően a felesleges részét éles késsel még a húzótüskén
vágom le.
A mélyhúzásos eljárást már két éve használom makettjeim szélvédőinek,
kabintetőinek készítéséhez, és nekem bevált ez a módszer. Legutóbb egy Bertone
tervezésű Alfa Romeo kocsi kabintetejének a darabját készítettem el ily módon
(1), de a régebbi Ford tanulmányautók buboréktetői is ezzel a módszerrel
készültek (2). Bár minden típushoz külön szerszámot kell készítenem, de a
többletmunka nem túl sok, az eredmény pedig megéri a ráfordított időt. Nagyobb
méretű műanyag alkatrészeket ugyan én még nem készítettem mélyhúzással, de ez
csak szerszám és alapanyag kérdése (3), a technológia erre is módot ad.
Nem csak modellezőknek
Mélyhúzott műanyagbuborékok
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a modellezők legtöbbje igen kreatív ember. Sokszor olyan dolgokra vállalkoznak, amire mások gondolni sem mernek, és addig kísérleteznek, amíg próbálkozásaikat siker nem koronázza. Így alakulnak ki egyedi házi technológiák, amelyek még kisszériás gyártásra is alkalmasak. Egyszerű eszközökkel, a nagyipari gyártást utánzó, leegyszerűsített formában. Legutóbb pl. Velics János szombathelyi olvasónk lepett meg bennünket egy érdekes eljárás leírásával. (Saját készítésű miniatűr autómodelljeit 2001/7-8. számunkban mutattuk be.) Cikkében különféle kis alkatrészek, főként autómodellek átlátszó kabintetőinek mélyhúzott kialakítását írja le, amelyet most olvasóink figyelmébe ajánlva közlünk. Íme e különös formázási eljárás, amely feltehetően nemcsak a modellezőket érdekelheti.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Mit tud a jacuzzi?
A masszázskádak vagy más néven jacuzzik tervezésekor a hagyományos masszőrök technikáját próbálják meg utánozni víz és levegő befúvásával, amihez aromaterápia és nyugtató zene is társulhat.
Tea a téli ital
Ahány ház annyi szokás, igaz ez a világszerte népszerű italokra, például a teákra is. A világ minden táján isszák, de mindenhol másképp. A kulturális különbözőségek a teakészítésben is...