Indás kőtőrőfű

Eredete

Az indás kőtörőfű - tudományos nevén saxifraga stolonifera, vagy korábban S. sarmentosa - latin neve valóban annyit jelent; indázó kőtörő. Éppen ez az indaképzési, és rajta a sarjnövény fejlesztési hajlam tette alkalmassá talajtakarónak is, amire viszont az újabb latin elnevezés utal. Őshazája a távoli Kína és Japán.

 

Formája 

A csüngő alakzat tőlevél-rozettájából idővel legfeljebb fél méter hosszú és fonalnyi vastagságú indák nőnek ki, melyek végén kisebb-nagyobb indanövények is kifejlődnek. Így lesz belőle csüngő ámpolna, mely a későbbiekben gyorsan gyarapodik.
Nagy méretű, kerekded szív vagy vese alakú levelei tőből kiinduló hosszú levélnyélen ülnek, enyhén szőrözöttek, szélük csipkés. Zöld-fehér foltosak, vagyis a sötétzöld alapszínükön gyökérágakra emlékeztető ezüstfehér rajzolatok futnak, amelytől márványos hatásúak. Fonákjuk ibolyás bíborlila színű. A legismertebb Tricolor elnevezésű fajtájának leveleit a színükön tejfehér és pirosas foltok díszítik, amitől zöld-fehér-rózsaszín árnyalatúak, a liláspiros fonák mellett.
Virágai - nyáron - hosszú tőkocsányon fejlődnek ki, de inkább csak érdekesek, mint szépek, fakó fehér színükkel.

Elhelyezés, ápolás

Egész évben enyhén napos, vagy félárnyékos helyet igényel, bár még a sötétet is kibírja. Enyhébb teleken, némi takarással a szabadban is átteleltethető, persze lehetőleg fagymentes helyen. A Tricolor fajta azonban kivétel ez alól, mert igazán jól csak belső térben, világos és meleg (legalább 15 °C-os) helyen tartható. Ennek víz- és tápanyagigénye is mérsékeltebb.
A kőtörőfű mennyezetről függő tartóban érvényesül a legjobban, ilyenkor a levelek színe és fonákja is látható, sarjnövényként indái körben látványosan lecsüngenek szabadon himbálózva már a legkisebb légmozgástól is. A levélszínt világos fal háttér vagy fa mennyezet emelheti ki. Lehetőleg mindig világos tartóba kerüljön, hogy ez is segítse levelei és indái jobb érvényesülését. Talajtakaróként is beválhat, többek között hűvös télikertben, vagy szobai üvegházban.
Ápolása, gondozása egyszerű. Nyáron viszonylag gyakori öntözést igényel, télen - hűvös helyen tartva - viszont jóval kevesebbet, ami gyakorlatilag talajának nyirkosan tartását jelenti. A túlöntözéstől, illetve az emiatti pangó víztől kifejezetten óvni kell. Márciustól augusztusig kéthetenkénti, télen, kevésbé világos helyen havonkénti tápoldatozással tápláljuk.

Szaporítás

Átültetésére nyáron kerüljön sor. Az ültetéshez tőzeg alapú földkeveréket használjunk, mint például a Florasca B. Legegyszerűbben sarjakkal szaporítható, melyek gyakran már az indákon kifejlődve gyökeret eresztenek, vagy a földbe nyomkodva gyökeresednek meg. A leválasztott sarjak többedmagukkal kerüljenek viszonylag lapos cserépbe, hogy kifejlődve dúsabbak legyenek.

Kártevők

Túl sok nitrogén adagolásakor kedvezőtlenül buja fejlődésnek indul, és az ellenálló képessége is csökken. Károsítói leginkább a fiatal hajtásait veszélyeztető levéltetvek, különösen meleg helyen tartva. Meglephetik a pajzstetvek, még inkább a takácsatkák is. A túlzott öntözés és a földlabda túlhűlése a növekedés lassulása mellett a belső levelek és a gyökerek rothadását válthatja ki. Elegendő tápanyag és fény hiányában a levelek elvesztik élénk színüket, sápadtak lesznek.