Szervírozó kocsik

Alig múlt el a karácsony és az új év köszöntése, máris előttünk a farsangi szezon, amelyre sok család készülődik. A háziasszonyok sütnek-főznek, egyszóval ki sem látszanak a munkából, és még a vendégek ellátása is többnyire az ő dolguk. Örömük telik benne, de azért szívesen vennék, ha kevesebb dolguk lenne az ételek, sütemények, italok feltálalásával. S lehetne is, ha mindent felpakolhatnának egy ügyes szervírozó kocsira, és csak erről kellene a különféle fogásokat a vendégasztalra tenniük. Egy ilyen ügyes kis kocsi igen kedves ajándék lenne számukra, bár elkészítése a kiviteltől függően időigényes feladat. Most két egymástól eltérő szervírozó kocsi elkészítését ismertetjük, lehet közöttük választani.

Az egyszerűbb kocsi (A) főként 20x40-50 mm-es lécekből és 19 mm vastag MDF, vagy faforgácslapból, esetleg 165 mm vastag rétegeltlemezből készíthető el. Az oldalkereteket egymásba eresztett csapozásokkal, 60 fokos csúcsszögbe erősítve ragasszuk össze. A munkánkat megkönnyíthetjük, ha a két oldalkeretet előbb csomagolópapírra megszerkesztjük, majd e rajz alapján jelöljük be a lécdarabok kialakítandó csapjait, fészkeit (B). A lécalkatrészek párjai teljesen azonos méretűek legyenek. A kereteket ragasszuk össze (C), majd egymásra fektetve igazítsuk egymáshoz, és préseljük le. A kötéseket 6 mm-es átmenő facsapokkal ajánlatos megerősíteni. A két keretet csiszoljuk simára, majd készítsünk a két leghosszabb léc végébe 10-10 mm mély fészket a kocsi 20 mm átmérőjű fogantyújának.
2 A következő lépésben a kocsi tálalólapjainak, és a keretek betéteinek háromszög alakú darabjait szabjuk ki. Az alsó alaplap rövidebb éleit 60 fokban réseljük le, a felső, leemelhető tálcát pedig 15x20 mm-es lécekből összeállított kerettel lássuk el. A keret az egyik rövidebb oldalon 35-40 mm-nyire beljebb kerüljön a tálcalap élétől (D). A kész elemeket (E) ezt követően szereljük össze. A két keret közé csavarozzuk fel a V-alakú polcot adó két ferde lapot (F), a háromszög alakú darabokat pedig előre, a lécek közé, azok élére illesztve ragasszuk be. Az alsó rakodólapot csavarokkal megerősítve ragasszuk az egyik oldalkeret aljára, majd illesszük helyére a kocsi tolórúdját, és a másik oldalkeretet is erősítsük a helyére (G). A tálca lebillenését egy-egy köldökcsap beragasztásával (H) akadályozhatjuk meg, továbbá egy középső tálcát is készíthetünk, ha a felsőt kevésnek találjuk. Ennek alaplapja ugyancsak 400 mm széles legyen, hogy a keretek közé férjen.
A középső tálcát csak 550 mm hosszúságúra szabjuk, hogy a V-alakú polc alá illeszkedjen az egyik vége, a másik pedig ne nyúljon túl az alaplapon. A kocsi alaplapjára csavarozzuk fel a két fix, és a két önbeálló fotelgörgőt, és a felületek simára csiszolása, alapozása után a nekünk tetsző színekre mázolhatjuk. A nagyobb felületek bevonásához használjunk szivacs lakkhengert, és csak a keskeny felületek festéséhez, oszlatáshoz alkalmazzunk ecsetet. Amint a kopásálló bevonat teljesen megszáradt, a tálcákra csavarozzunk két-két bútorfogantyút, hogy a kezelésük könnyű legyen, és most már jöhetnek a vendégek, a szervírozó kocsival gyorsan eléjük tálalhatjuk az ételt-italt.

ANYAGJEGYZÉK

Jel

Db

Megnevezés

Anyagméret (mm)

1

1

rakodólap

15-19x400x700

2

2

polclap

19x270x400

3

2

oldallap

19x280x300

4

2

keretléc

15x20x670

5

2

keretléc

15x20x400

6

2

lábléc

20x40x870

7

4

lábléc

20X40X700

8

2

lábléc

20x40x480

9

1

fogantyú

Ć20x420

10

2

facsap

Ć6x30

3 A nagyításhoz KLIKK ide! A másik szervírozó járgány már sokkal igényesebb kialakítású, mondhatni luxus kategóriájú (J). Az eredeti mintadarab tömör bükkfaléces táblából leszabott darabokból készült, de sűrű erezetű fenyőfából is igényes minőségben reprodukálható. (Bükkfa táblák egyébként a barkácsáruházakban beszerezhetők.)
Minden főbb alkatrésze 8-10 mm-es, átmenő köldökcsapokkal ragasztva kapcsolódik egymáshoz. Ragasztóként diszperziós faragasztó használata ajánlott. Ha fenyőfából kívánjuk elkészíteni, akkor 20x50 mm-es lécek, és tömör fenyőléces építőpanelek az ideális anyagok. Felületkezelésükhöz pedig selyemfényű bútoripari lakkot, vagy keményviaszt használjunk.

ANYAGJEGYZÉK

Jel

Db

Megnevezés

Anyagméret (mm)

1

2

alsó hossztartó

20x50x800

2

4

láb

2x50x670

3

2

keretléc

20x50x762

4

2

felső hossztartó

20x50x1000

5

4

keretléc

20x50x410

6

1

vezetékléc

20x40x448

7

2

tartóléc

20x33x448

8

2

vezetékléc

20x30x448

9

1

hátlap

20x120x410

10

1

fenéklap

20x200x370

11

2

oldallap

20x120x370

12

1

kalodalap

20x250x410

13

2

támlap

20x80x250

14

2

elő- és hátlap

20x75x320

15

2

fiókoldal

20x75x448

16

2

kerék

15xĆ140

17

1

vágódeszka

30x354x448

18

2

fenéklap

5x418x732

19

2

fogantyú

Ć20x448

20

4

ütközőkorong

5xĆ20

21

1

fenéklap

5x294x422


G Első feladatunk, a kocsi vázát alkotó darabok kialakítása legyen. E célra csak egyenes, és teljesen ép lécek felelnek meg. Az azonos hosszúságú darabokat méretre szabásuk után összefogva csiszoljuk meg, majd oldalukat is koptassuk teljesen simára. Az éleket ne törjük le, maradjanak - egyelőre - élesek. Az egymásra erősítendő lécek helyét is jelöljük fel, majd a facsapok részére fúrjunk lyukakat (K), mégpedig a lapba fúrtaknál átmenőket, az élbe fúrtaknál pedig 20 mm mélyeket. A csapfuratok merőlegességére és helyük méretpontosságára nagyon ügyeljünk. A csapok egymástól 16 mm-re kerüljenek. A felső hevederléc és a két felső hossztartó egyik élébe marjunk 5 mm mély és 5 mm széles aljazást a fenéklap számára. A lábakat alul összekötő két lécbe - azok egyik végétől 70 mm-re - készítsünk 150 mm hosszú és 20 mm széles nyílást, a két nagyméretű kerék számára.
A lécekből - beragasztott facsapokat alkalmazva - lépésről lépésre alakítsuk ki a kocsi vázát. A facsapokat előzőleg vágjuk 40 mm hosszúra, egyik végük élét ráspollyal munkáljuk ferdére. Először a felső hossztartóra erősítsük fel a két kialjazott lábat (L), majd ezek végét az alsó hossztartó lécekkel kapcsoljuk össze. Az így kialakított kereteket felső- és alsó hevederlécekkel kapcsoljuk össze. Az alkatrészek egymásra mindenhol merőlegesek legyenek, a lécek bütüje pedig a darabok élével kerüljön egy szintbe. Most ragasszuk helyére a felső hossztartó végeit összekapcsoló farudakat is, sőt ezeket egy-egy 6 mm-es átmenő köldökcsappal ajánlatos kimozdulás ellen biztosítanunk.
P A váz kialakítása után ragasztva, szegekkel megerősítve fogassuk fel az 5 mm vastag, csiszolt felületű rétegeltlemezből kiszabott fenéklapot, majd a lemez alá ragasszunk, csapozzunk fel három távtartó lécet, azokra meg azonos méretű vezetékléceket a fiókok számára. Ezeknek a daraboknak a bütüje is szintbe legyen a felső hossztartó oldalfelületével. A kocsi váza ezzel késznek mondható, felületeit azonban nagyon gondosan csiszoljuk össze, hogy a kötésben levő alkatrészek bütüi teljesen simák és az oldalélekkel, lapokkal egysíkúak legyenek (M). A lécek élét csak ezt követően kerekítsük le finoman.
Most a kocsi tartozékainak a kialakítását vegyük sorra. Az alsó, lábak közé erősítendő, rakodótálca kialakításához előbb a pontos méretű oldalkeretet állítsuk össze. Darabjait, él-lap kötést alkalmazva, köldökcsapozva állítsuk össze, majd az élébe marjunk 5x5 mm-es aljazást a fenéklapja számára. A fenéklapot 5 mm-es rétegeltlemezből szabjuk ki, és oldalainak simára csiszolása után, ragasztva, és bognárfejű szegekkel megerősítve rögzítsük a keret aljazott élére. A rakodótálcát a kocsi-váz alsó összekötőjétől kb. 200 mm távolságba emelve, köldökcsap párokkal megerősítve rögzítsük a kocsi lábaihoz.
Tömör lécpanelekből leszabott darabokból, él-lap kötésekkel készítsük el a fiók káváját, aljába marjunk 5x5 mm-es aljazást a fenéklapja számára, majd az elő- és hátlapjának a közepére marjunk 25 mm széles nyílást a kezünk számára, továbbá a két oldallapjába 10 mm mélységben 20 mm széles vezetőhornyot. A horony felső éle a fiókoldal felső élétől 31 mm-re legyen. A vágódeszkát legalább 27 mm vastag anyagból szabjuk ki. Ha ez akadályokba ütközne, akkor a lécezett panelből kiszabott darabot borítsuk be két oldalról 5 mm vastag rétegeltlemezből kivágott lapokkal. Az éleit ezt követően csiszoljuk össze, majd egyik oldalába marjunk hornyot a szélétől kb. 25 mm-re (N), aljára pedig ragasszunk négy, 5 mm-es rétegeltlemezből kivágott, Ć20 mm-es korongot. Helyüket úgy válasszuk meg, hogy a vágódeszkát a kocsi tetejére helyezve, megvezesse, illetve csak a hosszirányú mozgását tegye lehetővé.
Q A kocsihoz még edény-, és italtartó is tartozik (P, Q). Az edénytartó darabjait lécezett panelanyagból daraboljuk le, majd a két oldallapjába fúrjunk 8 mm-es zsákfurat-sort. A lyuksor középvonala a felső éltől 20 mm-re, a lyukak középpontjai pedig egymástól 28 mm-re legyenek. Felemelését pedig egy 120 mm hosszú, legalább 20 mm széles mart horonnyal tegyük lehetővé. A fenéklapba - a teamécsesek számára - célszerű három-négy 50 mm átmérőjű, és 5 mm mély süllyesztéket marnunk. A darabok összeerősítésekor előbb a fenéklapra ragasszuk fel az egyik oldallapot, majd a 8 mm-es acélrudak lyukakba helyezése után a másik oldallapot is ragasszuk a fenéklap bütüjére. A hátlapot csak az oldallapok pontos merőlegesbe állítása után fogassuk a helyére, és átmenő köldökcsapokkal erősítsük meg a kötéseket. A darabok felületét természetesen már előzőleg simára kell csiszolnunk, majd az edénytartó köldökcsapjainak beragasztása után ezek végeit is csiszoljuk az oldallapokkal egy szintbe.
A palackkaloda sem haszontalan tartozék, hiszen a kocsi mozgatása közben megakadályozza az italos üvegek feldőlését. A fedőlapjába körkiszúró fűrésszel készítsük el a hat, 85 mm-es, kör alakú nyílást, majd a lap minden felületét csiszoljuk teljesen simára. A két magasító támlapot köldökcsapozva ragasszuk a kalodalap szélére, és a csapokat csiszoljuk a lappal egy szintbe.
R Végül a kocsi nagy, 140 mm-es kerekét vágjuk ki 15 mm-es rétegeltlemezből, vagy lécpanel darabból. A kerekek kivágásához lyukfűrészgépet használjunk, majd a két kereket középen egy csavarral összeszorítva, és fúrógéppel megforgatva, csiszoljunk szabályos és teljesen egyforma koronggá. A kocsi alsó hevederlécébe mart keréknyílások középvonalában fúrjunk lyukat a két kerék tengelye számára, a kerékbe pedig üssünk 8 mm belső átmérőjű rézcső darabot. Ezek lesznek a kerekek csúszócsapágyai, és megkönnyítik a forgásukat. A kerekeket 8 mm-es facsapokkal, alátétek közbeiktatásával erősítsük a helyükre. A másik két kerék önbeálló bútorgörgő, amelyek magassága 70 mm legyen. E célra a kettős, műanyagkerekű változatok a megfelelők, amelyeket facsavarokkal fogassunk a kocsiváz alsó összekötőlécének aljára.
A kocsi most már készen van, ám felületeit ajánlatos még egyszer nagyon finoman átcsiszolni, éleiket enyhén lekerekíteni, majd portalanítás után következhet a felületkezelés. Ez lehet natúr színtelenlakkozás, vagy lazúros fabevonó anyaggal történő színezés, esetleg keményviaszolás. A lakkozáskor két-három, kellően hígított, vékony, selyemfényű lakkréteget ecseteljünk fel a kocsi minden felületére és a tartozékaira. A lazúros színesésnél legyünk óvatosak, mert a sarkokban, élek mentén nehéz a bevonó anyagot egyenletes vastagságban felecsetelni, ez pedig foltosodást okozhat. Igen dekoratív és nagyon kellemes tapintású bevonatot ad a keményviasz bevonat, ám előtte a faanyagot keményolajjal kell alapozni. Ez kiemeli a fa erezetrajzát, színtónusát pedig kellemesen meleggé, markánsabbá teszi. A keményviasz bevonat pedig kimondottan bútordarabbá teszi a szervírozó kocsit, amely így nemcsak hasznos eszköz, hanem igényes berendezési tárggyá válik. Tartozékai felül és alul is használhatók aszerint, hogy a ház asszonyának miként esik jobban a keze alá (R).

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: szervírozó, kocsi

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Gépkocsi az EU-ból

Gépjárművet külföldről behozni sok hercehurcával járó, de nem lehetetlen küldetés. Ha nincs időnk futkározásra, több céget is megbízhatunk importügyintézéssel.


Látszóbeton

Látszóbetonnak nevezzük azokat a burkolatlan betonfelületeket, amelyek magas minőségben, végleges felülettel készülnek. A különféle technológiával betonból készített épületszerkezetek, tárgyak...