Faesztergakések, vésők köszörülése

Túl az év végi ünnepeken, életritmusunk újra visszazökken a megszokott kerékvágásába, szabadidőnkben megint barkácsolhatunk kedvünkre. Az év eleje azonban kiválóan alkalmas arra is, hogy a már aktuális szerszámjavítási munkákkal kezdjük az új évet. Már csak azért is, hogy "fegyvertárunk" ezt követően azonnal bevetésre kész legyen. A hobbiesztergályosoknak például bizonyára az eltompult esztergakéseiket, pontosabban vésőiket kell elsődlegesen megélezni. A kopott élűekkel ugyanis kín, nem öröm a munka. A vésők élezése nagy figyelmet, biztos kezet igényel, de fogásai nem ördöngösek. Aki berzenkedik e munkától, valószínűleg nem régen kóstolt bele a "fagömbölyítés" örömeibe, amihez a szerszámélezés is hozzá tartozik, tehát ezt is el kell elsajátítaniuk. Segítségül most e kényes munkákhoz adunk tanácsokat.

Induljunk ki abból, hogy a megvásárolt faeszterga-, vagy más vésőket ma már használatra készen, élezve árusítják. Élük azonban a használat során kopik, néha ki is csorbulhat, élezés nélkül egyre nehezebb velük a munka. Az élezéshez legalább két fenőkőre, vagy asztali köszörűre van szükségünk. A fenőkövek közül szemcsés homokkövet, és finomszemcsés követ kell használni. Az asztali köszörűgépen is ennek megfelelő két köszörű korong; baloldalt a közepes szemcséjű nagyoló, vele szemben pedig a finomszemcsés simítókorong legyen. A szemcsés homokkövet célszerű a munkaasztalra rögzíteni, a finom fenőkőnél ez nem szükséges. A köszörűgépen állítsuk be a tárgyasztalt olyan távolságra és magasságba, hogy az ujjainkat a közéjük szorított vésővel együtt alulról megtámassza, és ezt érintő fogást véve ellenőrizzük is (1, 2). A köszörülés élszöge általában csak élfenéskor legyen azonos az eredeti szögértékkel, csorbulás esetén viszont a szerint változtassuk, hogy kemény, vagy lágy fákhoz kívánjuk később használni. A gyári köszörülés élszöge általában 25-30 fok, viszont lágy fákhoz 20-25 fokos-, keményfákhoz pedig 50-65 fokos élszög az ideális. Ha tehát csorba vésőket élezünk újra, akkor a fenti szögértékek valamelyikére módosítsuk a szerszám élszögét.

Az egyszántú, tehát csak egyik oldalán köszörült nagyoló vésők élesre fenésekor csak a köszörült részt fektessük a fenőkőre, majd körkörösen mozgatva koptassuk az élt simára. A penge másik lapjával csak a sorja eltávolítása miatt körözzünk néhányat a fenőkövön. A köszörűgéppel történő élezéskor lazán fogjuk a véső nyelét a jobb kezünkbe, a ballal pedig támasszuk meg a penge hátoldalát (3). A köszörüléskor kialakuló élszöget ajánlatos ellenőrizni (4). A síkja kis átmérőjű korongoknál kissé homorú lesz, de ha az élszög megfelelő, a felület felújítását fojtathatjuk. A domború felületnek megfelelően a szerszámot lassan, a köszörülést abba nem hagyva forgassuk oldalra (5). A felület finomításához a fenőkövet mártsuk olajba (6). A szerszám nyelét hónunk alá szorítva, a kezünkbe fogott pengének a leköszörült részét a fenőkővel koptassuk élesre (7). A keletkező sorját a homorú része felől, a kő domború oldalával húzzuk le (8).

Az egyszántú, azaz egyik oldaluk felől köszörült egyenes vésők élét a ferdére köszörült részükkel, az élszögnek megfelelően fektessük a vizes fenőkőre, és körkörös mozgás közben koptassuk le a penge végét. Finomításához olajozott finom követ használjunk, és a fenést is körkörös mozdulatokkal ejtsük meg. A véső másik lapját csak a sorja eltávolítása miatt fektessük a finom kőre, és néhány körkörös mozdulattal távolítsuk el azt. A penge élét a körmünk végighúzásával ellenőrizzük. Ha az folytonosan egyenes és éles, akkor azt körmünkön jól érezzük (9). Ha egyszántú vésőt köszörűgéppel élezünk, akkor a finom korongra lágyan ráeresztett pengét a palástra merőlegesen tartva élezhetjük újra (10). Az élszög természetesen most is nagyon fontos, ezért ezt érintő fogással ellenőrizzük, és szükség esetén a balkezünkkel megtámasztott pengének a kőpalásttal azonos irányú mozgatásával állíthatjuk be. Az élezéskor soha ne alkalmazzunk erőteljes nyomást, mert az a penge kilágyulását, beégését okozhatja.

A kétszántú vésőket ugyanúgy élezzük meg, mint az egyszántúakat, azzal a különbséggel, hogy most a szerszám mindkét oldalát azonos szögben kell megköszörülnünk. Élesre fenésüket a finom kövön végezzük el (11), a köszörülési szöget pedig a véső átfordításával, megtámasztó kezünk pozíció tartása mellett biztosíthatjuk. A ferde vésők élezésekor ezen csak annyiban kell változtatnunk, hogy a köszörült élt kell a korong palástjával párhuzamossá tenni. Ezt a véső pengéjének az oldalra fordításával érhetjük el (12). Nem árt azt sem tudni, hogy az él ferdesége 30-35 foknyi szokott lenni. A köszörüléskor keletkező jelentősebb oldalsó sorját a kő homlokfelületéhez lágyan érintve távolíthatjuk el (13), az élről pedig olajozott fenőkövön, a köszörülés irányába húzva koptathatjuk le (14). A gépi élezés természetesen gyorsabb a kézi fenésnél, de a nagy fordulatú csiszolókorong

miatt nagyobb figyelmet és önuralmat igényel. Barkács fúrógépekbe fogott csiszolókoronggal ilyen munkát ne végezzünk, mert ez rendkívül balesetveszélyes. Az asztali köszörűgépen is csak akkor, ha a kövek palástja nem üt még egy keveset sem. Ha ezt észleljük, akkor a köveket köszörülés előtt szabályozzuk be kőlehúzóval, és csak ezt követően fogjunk a vésők élezéséhez. Ellenkező esetben nem lesz megfelelő az élezés, ami kihat majd az esztergált, vagy vésett felületek simaságára.