Pazar párnafű

Eredete

Tudományos neve Soleirolia soleirolii, a Földközi-tenger néhány szigetén, főleg Korzikán és Szardínián honos, ahol talajon és köveken kúszva, sziklarepedésekben, falrésekben, járdák és lépőkövek hézagaiban tenyészik.

Formája

Alakja, formája fűszőnyegre emlékezet, még leginkább mohalepte kőre hasonlít, tényleg valóságos zöld párnát képez, magyar elnevezésének megfelelően. Egyfajta talajtakaróként sűrűn fedi a felszínt, hamar benövi a rendelkezésre álló teret, sőt túl is "csordul" rajta, mint ahogy tartócserepének peremén is. Kiterjedésének legfeljebb a tartóedény mérete szab határt. Hajtásai cérnaszálszerűen vékonyak. Ezek elágazódva és legyökeresedve egyre nagyobb területeket borítanak be. Magassága viszont az 5 cm-t sem haladja meg.
Levelei aprók, kerekdedek. Színük általában világoszöld, de haragoszöld, sőt még szinte kanárisárga is lehet egyes színváltozataiban. Ritkán megjelenő virágai tiszta fehér színűek, és szintén egészen aprók, jelentéktelenek. Különösebb díszt nem jelentenek.

Elhelyezés, ápolás

Tartására a világos és árnyékos hely egyaránt megfelel, de a közvetlen erős napfény ellen védeni kell. Tűző napra semmiképpen ne tegyük. Inkább a hűvöset kedveli, de elviseli a 20 °C-os hőmérsékletet is. Télen jól tűri a hideget, a fagypont feletti hőmérsékleteket kibírja, csaknem fagytűrő.
Fonott vesszőkosárban vagy tálban, más levéldísznövények csoportjának előterében a különféle színváltozatait vegyesen elhelyezve kifejezetten látványos lehet. Ugyancsak szép egy kisebb fácska alá beültetve a különböző színváltozatit együtt. Talajtakaróként jól mutat, legalábbis egy ideig, termetesebb növények tartóedényébe ültetve. Rövidesen szinte szőnyegszerűen fedheti az aljzatot.
Felfüggesztve, csüngő ámpolnanövényként is beválhat. Világos fürdőszobában vagy mellékhelyiségben nagyon hatásos zöld színfolt lehet. Ugyanezért konyhába is kerülhet, elsősorban hagyományos, falusi stílusú környezetbe. Nyárra a szabadba is kitehetjük, de csaknem fagytűrő képessége miatt akár télire is kint maradhat. Enyhébb telek után a kőlapok és szikladarabok alatt védetten meghúzódó föld alatti részeiből képes újra kihajtani. Talajtakaróként hűvös virágablakba, télikertbe is alkalmas, kis méretű floráriumba és palackkertbe viszont nem, mert itt gyorsan benövi az egész teret, elnyomva növénytársait. 
Ha hűvösben van, víz és tápanyag igénye mérsékelt, nyáron viszont kifejezetten víz- és tápanyagigényes. A növekedés idején bőséges, télen viszont kevesebb öntözéssel, inkább csak talajának nyirkosan tartásával biztosítsuk vízigényét. Kiszáradnia sohasem szabad. Nyáron kéthetente kaphat tápoldatot, ami azonban csak fele olyan töménységű legyen, mint az általánosan ajánlott, nehogy lombperzselést, vagy gyökérégést idézzen elő. A megfelelő növekedés érdekében alkalmanként alaposan vissza is vágható. Ollóval nyírogatva tartható a legjobban kordában, így még formára is alakítható, igazítható. Melegben előnyös a gyakori lombpermetezés is.

Szaporítás

Átültetésére tavasszal, legfeljebb egyszer kerüljön sor. Ezután legjobb megválni tőle, ugyanis tőosztással egyszerű és jobb is létrehozni belőle egy, vagy akár több, gyors növekedésű utódot. Szaporítása hajtásdugványozással is könnyű, mivel kisebb (csipetnyi) csomókban leválasztható hajtásrészei jól gyökeresednek. Lehetőleg többet ültessünk be a továbbnevelésre is alkalmas, lapos cserépbe, tőzeges virágföldbe.

Kártevők

Szobai körülmények között ritkán van károsítója, nyáron a szabadba kiültetve viszont a csigák lerághatják. Túl nagyfokú fényhiányban a lombozata kiritkul. Ha felülről és főleg hideg vízzel öntözzük, a levelek foltosan pusztulhatnak.