A változatos szobaborostyán

Az erdeinkben honos borostyán, tudományos nevén Hedera helix, rokonainak jó része lakásban is nevelhető. Újabban egyre népszerűbbek a szobai borostyánok. Egyre kedveltebbé elsősorban sokféleségük miatt váltak.

Az erdők avarján kúszó borostyánnal megegyező levelű változatok ugyanúgy megtalálhatók a szobai változatok között, mint a teljesen eltérő kerekded, vagy kihegyezett, más esetben pedig mélyen karéjos levél alakú, sima és fodrozott levélszélű fajták. Egyes levélformáknak vannak fehéren szegélyezett, vagy sárgafoltos változatai is, és ami talán a legérdekesebb, hogy ugyanaz a növény bizonyos idő után sokszor teljesen eltérő alakú vagy színű leveleket fejleszt egymás mellett. Az egyszerűség kedvéért valamennyi zöld és fehér, illetve sárga színnel tarkázott fajtát alapfajként árusítják.

Valamennyi borostyánféleségre érvényes, hogy minél zöldebb levelű, annál árnyékosabb és hűvösebb, valamint minél tarkább - színesebb - annál világosabb és melegebb helyet kedvel. Erre a tartásuknál fokozottan figyelnünk kell. A levélszíntől függően tehát árnyékos, egész évben levegős és hűvös, vagy pedig világos és félárnyékos helyen legyen. Még a legtarkább levelűek se kerüljenek azonban közvetlen napos és 18 °C-nál melegebb helyre, mivel melegben hamar elvesztik leveleiket, felkopaszodnak a hajtásaik, különösen ha egyidejűleg száraz a levegő is.

Növekedésük idején megfelelő gyakoriságú öntözéssel biztosítsuk a folyamatosan, enyhén nyirkos talajállapotot. Ekkor kéthetente tápoldatozhatók is, legfeljebb közepes töménységű, vagyis mindössze pár ezrelékes töménységű tápoldattal, pl. lombtrágyaszerrel. Télen a viszonylagos nyugalmuk idején az öntözésük csökkentése mellett, fel kell függeszteni a tápoldatozásukat is, és a zöld levelűek számára 5-10 °C hőmérséklet is elegendő. Ekkor - a meleg időszakban ugyancsak előnyös - tiszta, állott vízzel történő lombpermetezésükre sincs szükség. Ha már sok gyökér kifejlődött, az átültetés évente is indokolt lehet, közepesen kötött és hasonló tápanyag ellátottságú földbe, leginkább nyár elején.

Soha ne kerüljenek aránytalanul nagy tartóedénybe átültetésre. Az elhelyezés kúszónövényként (támasz mellett), felfüggesztve (ámpolna módjára) vagy növény-együttesben egyaránt lehetséges. A végig leveles, szép hosszú hajtások falra erősített rácsra is felvezethetők, vagy hagyhatók úgy is, hogy hosszan lecsüngjenek. A tőrész mellé szúrt karó-támra, mohaborítású támrúdra, bambuszkaróra, még inkább mutatós formájú ágdarabra futtatva ugyancsak látványos lehet. Így hűvös verandák és télikertek mutatós színfoltjai is lehetnek.

Szaporításuk pár levelesen levágott hajtásdarabok eldugványozásával lehetséges. Nyirkos homokot és üvegborítást, vagy fóliaborítást használjunk, de esetleg csupán vízbe állítva és így meggyökereztetve is eredményes lehet a törekvésünk. Gyökeresen ajánlatos több példányt is egybe beültetni egy legfeljebb közepes méretű cserépbe, jó földbe, mert így gyorsabb a növekedés és látványosabb a díszítő hatás. Gyakran tapasztalható, hogy már a szárakon gyökerek fejlődnek ki, ezek alatt levágva az így már gyökeres szárrészt, közvetlenül elültethetjük cserépbe, szintén jó minőségű földbe.

Károsítóik lehetnek a meleg helyen és a legyengült növényállapotban különösen könnyen és gyorsan elszaporodó pajzstetvek. A takácsatkák is megtámadhatják, gyors levélelhalást, majd hullást és a hajtáscsúcsok torzulását előidézve. A hirtelen bekövetkező levélfoltosság bekövetkezésekor vagy annak megelőzés érdekében célszerű permetezni alkalmas gombaölő szerrel, és ezt többször ismételni.