Új járműmodellek!

Ford EDSEL (1957)

Az amerikai autók kedvelői már régen várták a megjelenését, és most végre megérkezett az EDSEL. Anno a Fordnál nagy reményeket fűztek hozzá, ám a nagy bukás rekvizituma lett. Henry Ford 48-ban elhunyt fiáról elnevezett márka nem több, mint két évet élt. A sors fintora, hogy az autós világ ezt soha nem feledte, ám pont ezért a fennmaradt autók ma már igen becsesek, sőt az amerikai autók klasszikusai közé avanzsáltak. Igazából nem volt csúf autó, ám a korabeli kritikusok pl. kereszt alakban osztott hűtőjét "lóhámnak", hátsó lámpáit pedig benőtt lábujjkörömnek titulálták. Ma már azonban a kocsi nosztalgikusan egyedi különlegesség, tekintettel arra, hogy kevés maradt belőlük épen.
Az '58-as EDSEL modellmását 135 darabos kittben játszotta fel az AMT - természetesen 1:25-ös léptékben - mégpedig meglepően jó minőségben (1). Remek részletességű alvázon jó futóművek és remek motor (2) együttesen adja a modell alapját. Külön padlólemezből, finom rajzú, tűzött oldal kárpitokból és ülésekből állítható össze az utastér, amit az ideálisnál csak árnyalatnyival vaskosabban megformált műszerfal tesz megejtően valósághűvé. A kéttónusú kárpit mélyített tűzésvonalainak széleit azonban nem árt kissé lekerekíteni. Az üvegek is kissé vaskosak, de most már fóliába csomagoltak.
Jó minőségűek, finom rajzúak a hűtőkeretek, a horizontális hűtőrácsok, és igazán kár, hogy a középső, vertikális rács nem fém bevonatú. Igaz, mintázata a síkból kiemelkedő, finoman megformált, és még a függőlegesen lefutó EDSEL felirat is jól olvasható, határozott kontúrú. A kifestése ugyan nem könnyű, ha viszont sikerül, nagyon attraktív hatású lesz. A középső hűtőkeret azonban mintha egy kissé magasabb lenne a kelleténél, nem árt 0,5 mm-t lecsiszolni belőle. A modell részletességét "növeli" ugyan, de elég nehéz felragasztani a lökhárítók páros ütközőinek apró gumibakjait. Az előre nyíló motorházfedélhez nyitott állapotú pántok tartoznak, és a motortér is igazán részletes. Külön kiemelném, hogy a "Cadillac"-es külső pótkeréktartót sem hagyták le a gyártók (3), és csak egy helyen van a króm paláston csonk okozta "kopasz" folt. Az EDSEL tehát az eredetijével ellentétben jó modell, és nagyon kedvező az ár/teljesítménye is. Előnyös vétel bárki számára, aki kedveli az amerikai autókat.

'41-es Ford Woody Street Rod

Októberi számunkban is bemutattunk egy fabetétes Fordot, az '48-as évjáratú, és Revell gyártmányú volt. Még abban a hónapban viszont újabb favázas érdekesség, a '41-es Ford Woody mai reinkarnációja (4) került az üzletekbe. Az eredeti autót ugyanis kissé átépítették, bivaly erős motort, speciális első futóművet és "letisztított", azaz egyszerűsített utasteret kapott. Az amerikai fiatalok hobbija ez, akik az átépítések során a saját kedvük szerint modernizálják a régi járműveket, és néha csak a külső sziluettjük hasonlít hajdan volt eredetijükre. Ez a Woody ilyen autó, és akkor lesz igazán érdekes, ha mellette ott áll az eredeti, igaz kissé későbbi évjáratú kocsi modellmása is, hiszen mindkettő léptéke 1:25-ös. Aki pedig az AMT márka hallatán szeretné lekicsinylően elhúzni a száját, kéretik ezt mellőzni. Az AMT Woody-ja ugyanis pont olyan jó, mint a Revell-é. Igényesen részletes mindkettő, mintha egy kéz készítette volna a szerszámaikat.
Ennek okán inkább a különbségekre hívnánk fel a figyelmet. A kocsira végre belül is részletezettebb felnik kerültek, mégpedig áttört küllőjű könnyűfémet utánzók. A motor e típusnál is elég részletes (5), kábelezéssel pedig még valóságosabbá tehető. Sűrűn bordázott, osztott króm hűtőrácsok utalnak a korábbi évjáratra, amelyeknek mélyítései megkönnyítik az "üres" részek feketével történő érzékeltetését (4), és ettől a rácsok még finommívűbbé válnak. Az üvegek végre igényesen vékonyak, teljesen átlátszók és fóliába csomagoltak. A lámpaüvegek mintázata is finomrajzú, kár hogy hátoldaluk nem homorú, így oldalról vastagabbnak tűnnek a kelleténél. Az utastér kárpitja sima kárpitbetétekből áll, és kellően részletes a műszerfal is, amit a szokásostól eltérően a kocsi karosszériájának fényezéséhez használt fényes festékkel kell befesteni (6). Igen míves a fabetétek felületkialakítása is. A nem túl nagy felületű betéteket ugyanis remekbe szabott erezetrajz teszi teljesen valóságossá. Ez megkönnyíti a festésüket. S mivel e kocsinak ez a legszembetűnőbb jellegzetessége, ennek elkészítéséhez is van "receptünk".
A keretléceket most is előbb éles késsel célszerű finom erezetűvé tenni. A betétek alapszíne sárga és rozsdabarna matt festék keveréke, nagyon vékonyan, szinte lazúrosan felfújva. Száradás után sötét, kissé vörösesbarna festékkel szárazon ecseteljük, esetleg leheletnyire visszamosva, hogy csak a mélyített erezetbe kerüljön a festék. Száradás után a betétek keretléceit is fessük vékonyan világos sárgára, és az erezetet világosbarnával visszamosva, majd ezt követően tűecsettel lazúrozva fessük meg. A keretek kőrisfa, a betétek pedig vörösesbarna mahagóni, vagy középbarna tölgyfa színűek legyenek. A festett betéteket színtelen lakkal átvonva tegyük fényessé. A gyakorlatlanabb modellépítők az erezetrajzhoz azonban használhatják a modellhez mellékelt fekete erezetmatricákat is. Vigyázat, a fabetétek festésével könnyű kudarcot vallani, ezért ha nem sikerült elsőre, frissiben mossuk le a rontott fautánzatú részeket. Összegezve ez is egy remekül kivitelezett kit, amelynek nagyon kedvező ár/teljesítménye mellett a kuriozitása is nagyon vonzó.

BMW R 1100 R Roadster

Igazi újdonság a motorkerékpárok kedvelőinek ez az 1:9-es léptékű Revell modell (7). Testvérét, az 1200-as Cruiser-t ismerve, jó néhányan izgatottan várták a megérkezését, ám valószínűleg kissé csalódni fognak benne. A két testvérmodell ugyanis kvalitásait tekintve nem tartozik egy súlycsoportba, az 1100-as sokkal egyszerűbben megépíthető. Ez jó is, meg nem is. A Roadster szerénynek mondható 75 alkatrészből készíthető el, és a kerekeken valamint az első villáján (8, 9) kívül nincs mozgó részegysége. Ez jó, mert a kevésbé rutinos modellépítők is bátran összeállíthatják, kudarc aligha éri majd őket. A festéssel sem kell sokat bíbelődni, mert csak a motorblokkot és a vázat kell matt alumínium színűre fújni, a többi alkatrész főként matt, vagy selymes fekete, és csak az első sárvédőt, a tankot, meg a hátrafelé elkeskenyedő burkolat egybeöntött darabját kell kék, rubin, grafit, illetve éjfekete metálra fújni. Kezdők a kék metál színt válaszszák, mert az alapanyag színe is megfelelő, ha fényesre polírozott a felülete (10). A krómok egy része szép fényes bevonatú (11, 12), a többi viszont nem túl igényes matt krómozású. Meg kell viszont említeni, hogy az alkatrészek elég sorjásak, tehát gondos felületi finomításokat igényelnek.
Frappánsan egyszerű a jármű fő egységeinek az összeépítése. A vázat azonban ajánlatos előre összeragasztva lefesteni, elég rugalmas, így a motor beépítése sem okozhat problémát. Sajnos a krómozott részek illesztési gerincei néhol elég szembetűnők, lemunkálására csak az vállalkozzon, aki jól bánik a tűecsettel, mert "foltozni" csak ezzel lehet.
Egyszóval a BMW Roadster megépítése nem igényel túl magas szintű modellezői kvalitást. Sőt! Kevés munkával igen gyors siker reményében foghat hozzá bárki az összeállításához. (Rutinos modellező "tokkal, vonóval" néhány nap alatt összerakhatja.) Látványa és mérete ennek ellenére nagyon attraktív (7), és egyáltalán nem árulkodik arról, hogy 1:9-es léptéke ellenére csak statikus modell. Ezért még a csekély gyakorlattal bírók is a biztos siker tudatában láthatnak hozzá a nagyon szemrevaló motorkerékpár összeállításához. E kit szépséghibája, hogy az ára nem kimondottan baráti, amit viszont a szép motor mérete kellően ellensúlyoz.