Futó és talajtakaró növények

A kúszónövényeket többféleképpen csoportosíthatjuk. Élettartamuk szerint lehetnek egynyáriak, évelők, ez utóbbin belül lágyszárúak, vagy fás szárúak. Az egynyáriak, mint a hajnalka, dísztök, előnye hogy gyors növekedésűek, de az első fagyokkal elpusztulnak, tehát következő tavasszal újra kell vetni őket. Az évelők, főleg a fás szárúak akár évtizedekig is díszítenek, ám kezdeti növekedésük valamivel lassabb. Másik csoportosítási mód a kapaszkodásuk formája. Egyes fajaik csak rádőlnek a támaszra (futórózsa), míg mások kacsokkal, tapadókorongokkal (vadszőlő) esetleg kúszó szárral (iszalagok), vagy léggyökerekkel (borostyánok) képesek megkapaszkodni. Némelyek gyors növésűek, ezekkel rövid idő alatt nagy felületeket futtathatunk be. Erre példa a vadszőlő, az iszalag, lilaakác és egyes kúszóloncok. Lassabban nőnek a borostyánok. Ezek azonban nemcsak függőlegesen futtathatók, hanem vízszintesen, talajtakarásra is használhatók. Talajtakaróként alkalmazva a borostyánok már jóval gyorsabb növésűek, aminek oka, hogy a növény sok helyen legyökerezik, ami megnöveli tápanyagfelvételét és gyorsítja fejlődését. A kúszónövények a kisméretű kertekben is ideálisak, hiszen csekély talajfelületet igényelnek, mivel leginkább fölfelé nőnek. Így kiterjesztik a kerteket a falakra, kerítésekre, emellett árnyékolnak, eltakarnak.

Hogyan válasszunk, ültessünk?

Ha gyorsabban szeretnénk valamit eltakarni, akkor érdemes a kiválasztott, hosszú távra tervezett kúszónövénnyel egy időben egynyárit is vetni mellé az első 1-2 évben. Így amíg az évelő kúszónk megerősödik, az egynyáriak segítik feladata ellátásában, azaz a takarásban. A megfelelő kúszónövény kiválasztása csak részben esztétikai kérdés, hiszen az hogy mi tetszik nekünk, még a növény igényeivel és a lehetőségekkel is összhangban kell legyen, ha azt szeretnénk hogy  a növény hosszútávon éljen, és díszítőértékkel is bírjon. A színes levelű borostyánok például rosszul viselik az állandó tűző napsütést, tehát tűző napra ne tegyük.

Falon csak a kapaszkodó léggyökerekkel, vagy tapadókorongokkal rendelkező növények képesek megkapaszkodni, ha kaccsal kapaszkodót szeretnénk falra futtatni, akkor egy acélhálót kell tám rendszerként oda erősítenünk. A száraikkal kapaszkodó, vagy kacsokkal rendelkezők kiválóak kerítésre futtatva, vagy bárhová ahol van valami, amire a növény szára, vagy a kacs tekeredve rá tud kapaszkodni. A támaszkodók általában nem nőnek nagyobbra 2-3 méternél, így ezeket a futórózsákat, vagy kúszó kecskerágókat - amikor már nagyobbak - elég egy-két helyen kötözéssel rögzíteni, hiszen e növekedési forma ismérve, hogy a növény nem képes teljes biztonsággal magát megtartani, de egy támaszték, ami lehet fal vagy kerítés, elegendő ehhez. A kötözés csak azért szükséges, hogy szélvihar esetén ne dőljön el a növény, mert az a merev hajtásrészek töréséhez vezet.

A futónövényeknek is elég bő a fajtaválasztéka, így választhatunk örökzöld, vagy lombhullató fajok fajtái közül. Vannak, melyek színes leveleikkel díszítenek (borostyánok, vadszőlő őszi lombszíneződése), mások virágaikkal (iszalag, lonc, futórózsa). Van választék bőven futónövényekből, ha kertünket felfelé, függőleges irányban szeretnénk bővíteni. És ne feledjük, hogy gyümölcstermő növények közül is választhatunk, ha futónövény kell, hiszen a szőlőfajták többsége is alkalmas lugas művelésre, de a kivi fajták is gyorsnövésű futónövények amellett, hogy gyümölcsüket is élvezhetjük.

Futórózsa

A futórózsák között sokféle virágalak és színváltozat ismert. Szépek a sokvirágú poliantha rózsák, ezek két távol-keleti faj hibridjei: a folyton nyíló kínai rózsáé, és a futó sokvirágú rózsáké. A futórózsák egyes változatai talajtakarásra is alkalmasak, mások némi támasztékra rádőlnek, de rózsalugas is készíthető megfelelő tám kialakításával és a hajtások irányításával.A futórózsákat ritkán kell metszeni, csak az elöregedett ágrészeket távolítsuk el ifjítási céllal. Ezt virágzáskor is elvégezhetjük, tehát nem a tavaszi, vagy őszi időszakban kell csinálnunk, mint a metszések többségét. Az elnyílt virágok levágása, és a levágott résznél megmaradt első (felső) levél eltávolítása gyorsan újabb virág kinevelésére serkenti a tövet. Levéltetű és lisztharmat ellen lehet szükséges a növényvédelmi védekezés.

Borostyánok

Nagy felületeknek ad szép borítást, de a színes változatai a teljes napkitettséget nem mindig viselik jól, perzselődhet. Akár hat méter magasra is felkapaszkodik, léggyökereivel a falon is megtelepszik. Talajtakarónak is kiváló. Számos szín és levélforma változata ismert. Az alapfajnak a különlegessége, hogy levele karéjos, és kicsi mindaddig, amíg a talajon van és árnyékban. Amint felkapaszkodik valamire és napos helyre kerül, levelei nagyok lesznek és kerekek, azaz megváltozik a formájuk (alaki dimorfizmus).Ha ebből a kereklevelű részből szedett dugványt gyökereztetjük meg, akkor lesz egy kereklevelű borostyánunk, ami nem fut, hanem bokor – mindaddig, amíg napon van. Ám ha ez árnyékba kerül, újra karéjossá válnak a levelei, és ismét futónövényként kezd viselkedni.

Kúszó kecskerágó

A kúszó kecskerágó is egy érdekes növény, hiszen alacsony bokorként is tartható, de talajtakaró is lehet, sőt kisebb magasságú futónövényként is használható. Fehér-tarka és sárga-tarka változatai üde színfoltjai a kertnek. Örökzöld növény, télen levelei rózsaszínes árnyalatot kaphatnak. Ha futónövénynek tartjuk, támasztékot igényel, maximum 1-2 méter magasra nő.

Vadszőlők

Akár 12 méter magasra is a falra kapaszkodik tapadókorongot viselő szárkacsaival, amely módosult szárnak tekinthető. Sokan gondolják, hogy károsítja a vakolatot, ám csak abban a vakolatban tud kárt tenni, ami amúgy sem teljes értékű már. A szennyezett levegőt jól tűri, ezért városi kertekben is kiváló. Őszi lombszíne és lila termései hosszan díszítenek.

Futóloncok

Magasra, akár 3 méterre is csavarodva kúszó, erős növekedésű lombhullató kúszócserje. Kedvező körülmények között akár télizöld is lehet – ha a téli időjárás enyhe. Csöves virágai júniustól októberig nyílnak. Üde, tápanyagban gazdag talajt igényel. Napos, félárnyékos helyre ültessük. Pergolák, kerítések, fali rácsok befuttatására használható. Van színes lombú változata is, ami nagyobb díszítő értékkel bír a levele miatt, ám lassabb növekedésű, és gyérebben virágzik, mint a zöld levelű alapfaj. Vannak állóloncok is, melyek kis törzses cserjék, tehát ne feledjük vásárláskor, hogy nem minden loncféle futónövény!

Kivi

A kiviknek vannak egylaki és kétlaki változatai is, ezért ha termésre is számítunk, ezt vegyük figyelembe. Díszváltozatának rózsaszínnel és fehérrel színezett, szív alakú leveleivel igazi látványosságnak számítanak. Gyors növekedésű, lombhullató, termőre fordulása 2-3. évtől várható. C-vitaminban gazdag termése héjastól fogyasztható. A mínusz 40 fokot is kibírja! Talajban nem válogat, de tápdús, üde, jó vízellátású helyen számíthatunk bő, jóízű termésre. Amennyiben nagyobb mennyiségű termést szeretnénk, akkor ne a színes lombú díszváltozataiból ültessünk!

Hajnalka

Nálunk egynyáriként nevelhető amerikai eredetű faj. Csavarodó szárú, 2-2,5 méter magasra futó kúszónövény, nagy levelei jó takarást biztosítanak. Virágai egy napig élnek. Nyár közepétől a fagyokig virágzik. Napfénykedvelő, vízigénye közepes. Ismertek fehér, lila, azúrkék, világoskék fajták.

Trombitafolyondár

Tölcséres virágai miatt kedvelt, egyetlen hátránya, hogy a levéltetvek szeretik. Elég kusza ágrendszert nevel, így ha laposan futó például kerítésre vagy falra simuló növényt szeretnénk, ne ezt válasszuk. Ha napos helyre tesszük, egész nyáron nyílik. Támasztékot igényel.

Iszalag

Hazai viszonyok között a kerti iszalag a leggyakoribb. 3-4 méter magasra kúszik, júniustól-októberig virágzik. Csak kimondottan jó talajviszonyok között, rendszeres öntözéssel és párás környezetben érzi jól magát. Az iszalagot érdemes évente visszavágni a felkopaszodásuk megakadályozása érdekében, ellenkező esetben lesz egy 2-3 méter magas szárrészünk levél és virág nélkül, és csak felül lombosodik ki, ahol már kevésbé van a látóterünkben – így csak a madaraknak díszít. Ezt a munkát a fagyok elmúltával, februárban, vagy márciusban, a kihajtás előtt kell elvégezni.

Lilaakác

A lilaakác liláskék virágai miatt igen kedvelt, de virágzási időn túl is szép: amellett, hogy nagy zöldtömeget ad, csavarodó és később fásodott ágai érdekes látványt nyújtanak. Támasztékot igényel, de akár törzsesre is nevelhetjük: metszéssel könnyen alakítható, kordában tartható, így kinevelhetünk neki olyan törzset, mely képes megtartani a lombját. Ez csak erőteljes metszés kérdése, hiszen ha csökkentjük a lombtömeget, azzal tehermentesítjük a törzset addig, amíg az kellőképpen fásodik, és megerősödik. A napos, meleg helyeket kedveli. A levéltetvek gyakran megtámadják. Tápdús, savanyú, nedves talajt igényel. Ha nem megfelelő a kertünk talaja, nevelhetjük dézsában is – így kisebbre nő. A fiatal növény fagyérzékeny, ezért a tövét télen takarjuk.

Terülő borókák

A terülő borókák bár futók, de az eddig bemutatott növényekhez képest más növekedési formát képviselnek, ezért inkább talajtakaróként lehet számítani rájuk. Napos, félárnyékos helyen jól érzik magukat, ezért olyan részükön ahol a lejtés miatt nehézkes a fűnyírás ott jól alkalmazhatók talajtakaró gyeppótlónak.

A falra kapaszkodó futók, nem sok talajfelületet vesznek el a kertből

A futórózsák nem kapaszkodnak, támaszték mellett „futnak föl”

A vadszőlők őszi lombszíneződése egyik fő díszük

Kúszórózsák farács támra kötözve – falon csak így tarthatók meg

Lilaakác virágzásban, és hosszú kapaszkodó hajtásokkal

Vadszőlővel futtatott fal – festeni már nehéz lenne

Az iszalagok virágai színük és méretük miatt is feltűnőek

A szőlőkacs, ami tapadókoronggá módosult

Kivi díszváltozat – szép, de nem sokat terem