Utóirat a fénytelen laminált parkettázáshoz

Ki is választottam egy szép bükk-mintázatú fajtát. Felülete egyöntetűen sima volt, az erezetrajza szép változatos, színtónusa pedig kellemesen meleg, halvány vörösesbarna. Még szerencsém is volt, ugyanis csak két és fél elemet kellett félbevágni a fal menti zárósávnál, így hulladék szinte nem is keletkezhetett, és az egész kijött két csomagnyi parkettából. Kissé mellbevágott ugyan a szegélyléc méterára, de még így is húszezren belül volt az új parketta ára, mégpedig szőröstül-bőröstül.
A padlót le is raktam egy fél nap alatt, nagyon ügyelve arra, hogy minden darabja résmentesen illeszkedjen egymáshoz. Az elemek összehúzását a megnyújtott ragszalagokra bíztam, így néhány óra múlva már szép parketta borította a kis személyzeti szoba padlóját. Ám miután leszedtem róla a ragszalagokat, furcsa érzés kerített hatalmába, mégpedig nem először.
Szép, szép, de olyan, mint a nyers, csiszolt parketta - morfondíroztam kissé csalódottan. Hiányzott a "kezelt" faanyagokra jellemző markánsabb szín, és mitagadás a padló fénytelensége is fokozta hiányérzetemet, mint minden felrakott laminált parketta láttán. Csakhogy ezt most a saját felségterületemen észleltem, személyesen érintett. Családom tagjai is igazat adtak nekem, de hamar belenyugodtak volna a dologba. Engem azonban nem hagyott nyugodni a kísérletezés kisördöge, és a hulladékdarabok után nyúltam. E fénytelen felületen csak a polírozás segíthet, és rögvest eszembe jutott egy régebbi anyagbemutató, amelynek során fénytelen laminált bútorlapot políroztak fel tükörfényesre. Csakhogy a gyártók tiltják az ilyen parkettáknak a felületi kezelését, feltehetően az ún. overlay kopásálló réteg tartóssága érdekében. Laminált felületén azonban minden piszok azonnal meglátszik, és ráadásul még fénytelen is. A szennyfoltok könnyen eltávolíthatók, nem tapadnak erősen a padlóra, de a padlófényesítő anyagok sem. Ha tehát fényesíteni akarom a parketta laminált felületét, akkor csak a kíméletes polírozás jöhet szóba.
Nem akartam én tükörfényes parkettát, csak annyi fénye legyen, amennyi egy alig nedves áttörlés után percekig látható a padlón. Drasztikus polírozásról természetesen szó sem lehet, és a viaszolás is elfelejtendő. Így azután csak a kíméletes autóápoló szerek maradtak a szorítóban.
Ezután következett az éles próba a hulladék parkettán. Az autópolírozó szerek egymás után estek ki, míg végül az általam sokoldalúan használt teflonos szer felcsillantotta a siker reményét. Előbb kézzel próbáltam meg némileg fényessé tenni a próbadarab felületét. Ez sikerült is, miután a vékonyan rákent szer mattra száradt (1), és erőteljesen átdörzsöltem a felületet. Sőt, minél tovább dörzsöltem puha flanel anyaggal, egyre jobban kezdtek "élni" a halovány erezetszínek. A felület pedig tompa fényt kapott, ami nedves áttörlés után is megmaradt. "Heuréka!" - rikkantottam - és azon nyomban egy szivacsalátétes polírkorongra feszítettem fel egy nagyobb flanel darabot. Közel 3000-es fordulattal, fúrógéppel folytattam a padlódarab fényesítését (2). Nem nyomtam a gépet, hanem érzéssel hagytam dolgozni a korongot, és ez meglepő eredményt hozott. A parkettadarab kellően fényes, színe pedig élőbb lett (3).
A megoldás tehát megvolt. A szakemberek persze rosszallóan csóválhatják a fejüket, mert az letagadhatatlan tény, hogy a padló fényét gyenge, de mindenképpen koptatás eredményezte. Ez pedig a bevonat élettartamát károsan befolyásolhatja. Ám e lehetőséget illetően úgy okoskodtam, hogy ez egy gardróbhelyiség, nagy forgalom itt nemigen van, a parketta fénye viszont nagyon hiányzott. Ennek érdekében úgy véltem, vállalható kockázat ez a leheletnyi előkoptatás. Igazából az lenne üdvös, hogy a gyártók leendő vevőik ezen igényét is kielégítenék, és ne nekünk, konzervatív ízlésvilágúaknak keljen utólag "életet masszíroznunk" ezekbe az egyébként jó minőségű, szép padlóburkolatokba. Miután a kérdés ilyetén módon eldöntetett, következhetett a parketta egész felületének a kifényesítése.
A dolog nem volt nehéz, egy kis sámlira ülve elég kényelmesen dolgozhattam. Előbb egy 1,5 m2-nyi felületet vékonyan bekentem a teflonos autópolírozóval, majd amint megszáradt, a fúrógépembe fogott polírtárcsával széltében-hosszában, majd átlósan átkorongoltam a bekent részt. Amint egy nagyobb felületet kifényesítettem, érdekes módon az elemek élei egy árnyalatnyival észlelhetőbbekké váltak. A padló felületéről ledörzsölt polírozóanyag teljesen eltömte a hajszálvékony illesztési hézagokat, ám az élek felé mintha enyhén megvastagodtak volna az elemek szélei. Ezt azonban csak az én túl kritikus szemem vette észre, másnak nem tűnt fel. Érthető, mert csak nagyon lapos szögben rávetülő fényben vehető észre. A teljesen felpolírozott padló kellemesen selymes fénye azonban feledtette ezt az aprócska kis szépséghibát, ami feltetetően a lapok gyártásából adódó jellegzetesség. Ami pedig a fényezés mellett szólt, hogy a por, piszok is kevésbé tapadt a felületére.
Egyszóval érdemes volt felpolírozni a padlót, és nemcsak a kellemesebb látvány miatt. Erezetnyomott felületű laminált parketták esetén is elvégezhető az ilyen jellegű utókezelés, csak arra kell ügyelni, hogy esetelegesen az erezetbe tapadt polírozóanyagot a fényezést követően nagyon alaposan, egy nedves körömkefével, maradéktalanul el kell távolítani. Az ilyen munkához a barkács-fúrógépnél sokkal hatásosabb az excenteres csiszológép, amelyre 2-3 mm vastag filckorong is felerősíthető, és ezáltal a polírozás is könnyebbé, gyorsabbá válik. Ez különösen nagyobb padlófelületek átfényezésekor jelentős előny.
Polírozás közben nem szabad erős nyomást alkalmazni, a gép csak önsúlyával nehezedjen a padlóra. Egy 4x5 m-es szoba parkettáját így akár 2-3 óra alatt is fel lehet fényezni.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy főként az olcsóbb, akciós laminált parkettáknál lehet igény a polírozásra, mert ezek felülete szinte teljesen matt, illetve csekély mértékben fényes. A különbség ezeknél jelentős, feltéve, ha igényeljük, hogy padlónk kellemesen tompán fénylő, színe pedig élőbb legyen.