A borostyán sok arca

A borostyánról

A borostyán növény akár 100 évig is él. Magyarországon az Alföld kivételével erdőkben gyakori, és árnyéki gyeppótlónak tömegesen ültetik. Az üde talajokat és párás éghajlatot szereti. Rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik. A borostyán hazánk jellegzetes örökzöld, kúszó cserjéje, ami 15-20 m magasságig képes felkúszni. Rövid szívó gyökerekkel kapaszkodik fel a fákra vagy egyéb érdes felületre. Ehhez azonban megfelelő mennyiségű- és minőségű talajra van szüksége, hiszen ekkora lombfelület ellátásához jelentős gyökérzetre és annak ellátására is szükség van. A borostyán a Hedera nemzetségbe tartozó fajok gyűjtőneve.

Mire használhatók?

A Hedera helix, azaz a nálunk is legismertebb borostyánfaj sokféleképp használható nagy változatossága miatt. A földön kúszó hajtások jó árnyáki gyeppótlók. Az időskori "cserjés" változat törpecserjeként ültethető. Futónövényként támok, falak befuttatására is alkalmas.

Érdekes újszerű felhasználási módja a borostyánkerítés. Ennek lényege, hogy ponthegesztett rácsra futtatva (egymás mellé sűrűn 15-25 centiméterenként ültetve, tápanyaggal jól ellátva) egy átláthatatlan élő kerítést alkot. Ez a sövényeknél ott előnyösebb, ahol kis hely áll rendelkezésre, hiszen míg egy térelválasztó sövényfal vastagsága 80-150 cm, a borostyánkerítés 15-20 centiméteres vastagságával, jóval kevesebb helyet vesz el a területből. Ilyen élő kerítést magunk is nevelhetünk 2-3 év alatt, de készen is kapható a rácsozatra futtatott borostyán, amit csak ültetni kell.
A borostyán gyógynövényként is ismert, bár alkalmazása csak szigorú szakmai felügyelet mellett javasolt. A növényi drog triterpén szaponinokat (hederakozid C-t), fahéjsav származékokat, poliineket (falkarinolt) és flavonoidokat tartalmaz. A növény hatóanyagainak köszönhetően jó köhögés és felső légúti megbetegedések ellen. Köptetőként és görcsoldóként is alkalmazzák.
Igénytelenségéből adódóan jó temetőkerti növény, mivel hazánkban vadon is él, a klímánkhoz alkalmazkodott, így elegendő neki az a csapadék, amit a természet ad. Virágkötészeti alapanyagnak koszorúra, vagy csokorlazítóként is használható.

Különös, modern felhasználási lehetősége a növényszobrok készítésében betöltött szerepe. Ezek úgy készülnek, hogy dróthálóból, például csirkehálóból térbeli szobrot, alakzatot hajtogatunk, és ráfuttatjuk a borostyánt. A kinyúló hajtásokat rendszeresen levágjuk. Sövénynövényekből is szoktak növényi szobrokat alkotni (ilyenek sokszor kaphatók különféle alakzatban; mókus, nyúl, autó stb.). A borostyánból készülő növényi szobor gyorsabban elkészül, hiszen míg a sövénynövényeknél (puszpáng, fagyal) meg kell várni, hogy megfelelő méretűre nőjenek, addig a drótháló kialakítása órák alatt megvan, és a borostyán, főleg ha többet ültetünk alá, maximum egy év alatt benövi az alapként szolgáló fémhálót.

Különböző levélalakok egy növényen

A borostyán testfelépítése a heterofilia klasszikus esete: ez egy különleges jelenség a növényeknél, ami annyit jelent, hogy egy ugyanazon növényen többféle, sokszor alakban egymásra nem is hasonlító levelek találhatók. A borostyán ötkaréjos levelű fiatalkori meddő alak a földön kúszva sűrű, örökzöld gyepet alkot, többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökereivel felkapaszkodva fokozatosan alakul át a tojásdad levelű, zömök hajtású időskori alakká. Ez hozza ősszel a gömbös ernyőkben álló zöldes virágokat, - borsó nagyságú fekete termése tavasszal érik.

Érdekessége, ha a fölső, napos helyen hajtott tojás alakú leveleket tartalmazó hajtásból vágunk dugványt, és azt meggyökereztetjük, majd napos helyre ültetjük, akkor nem futónövény, hanem cserje alakot vesz fel, és cserjeként fog növekedni. Ha árnyékba kerül, a levelek újra karéjossá alakulnak, a növény kúszónövénnyé alakul, és újra elkezdi keresni a napos helyet.

Rengeteg változat

Az 1900-as évek elejétől ültetik hazánkban a Hedera colchica-t, a múlt század közepétől kerültek be (egyelőre inkább csak gyűjteményes kertekben) a Hedera rhombea, a Hedera azorica, a Hedera pastuchovii, a Hedera nepalensis és a Hedera maroccana, a Hedera canariensis és a Hedera maderensis fajok. A Hedera nemzetségre jellemző egyedfejlődési szakaszok az ismert heterofilliás jelenség mellett több morfológiai, anatómiai bélyegben, és külső jellemzők alapján is különböznek.
A fejlődési szakaszok elkülönítése nagy jelentőséggel bír az egységes szaporítóanyag előállításnál. A hedera fajok közül a legalakgazdagabb a Hedera helix, amelynek mintegy 800 fajtáját és kertészeti változatát tartják számon világszerte. A magyarországi fajták előállítása csak tíz évvel ezelőtt kezdődött meg, hazánkban már borostyán társaság is működik, amely e növény kedvelőit fogja össze.

A borostyánokat legegyszerűbben dugványozással szaporíthatjuk. Léggyökereik, amelyekkel kapaszkodik, dugványként a földbe kerülve könnyen átalakulnak tápanyagfelvételre is alkalmas gyökerekké.

Borostyános lábfürdő
4-5 liter langyos vízhez 1 liter borostyánforrázatot készítsünk, öntsük bele, és ebben áztassuk a lábunkat kb. 10-15 percig.
2,5 dl forró vízzel forrázzunk le 2 teáskanálnyi szárított vagy friss borostyánlevelet, majd 15 perc után szűrjük le. Frissítő, fertőtlenítő hatású.