Bútorok összeszerelése

Mielőtt a bútorunk összeállítási munkáihoz látnánk, gondoljuk át a fenti lehetőségeket, és a hozzávaló szerelvényeket ennek megfelelően szerezzük be, hogy a szerelési munkákat zökkenőmentesen tudjuk elvégezni.
A korszerűbb, lapon-, azaz a lamellás csapozáshoz azonban egy speciálisan e célra kifejlesztett marógép is szükséges. A lamellamarót a nagyobb gépkölcsönzőknél érdemes bérbe venni, mert egyébként nem eléggé kihasználható és elég drága masina. Az ilyen csapozás előnye, hogy a köldökcsapoknál szilárdabb és nagyon pontos, oldhatatlan kötések kialakítását teszi lehetővé. A sík talp ugyanis jól megvezeti a gépet, a marótárcsa szintben, mélységben és szögben is precízen beállítható, ezért ezzel a géppel nagyon pontos bemarások készíthetők a lapos csapok számára.
A csapfészkek gyorsan előkészíthetők, s még az sem baj, hogyha a lamellacsapok a kelleténél hosszabb fészekbe kerülnek beragasztásra. A fészkek szélességét a marótárcsa vastagságához igazodva kell megválasztani, mélységüket pedig a csapok szélességének a felére kell beállítani. A fészeknek nem feltétlenül kell a darab élének középvonalába esnie, és a csapok száma is többszörözhet a merőleges ütköző alkalmazásával. A lamellás kötések sarok- és T kötéseknél is jól alkalmazhatók, csupán a fészkek helyének középvonalát kell bejelölni, a gép beállítása pedig garantáltan biztosítja azok egysíkúságát és azonos mélységét.
A korpuszok sarok- és T-kötéseinél konfirmátor csavaros kötéseinél a vízszintes és függőleges lapokat egy-egy sarokszorítóval összefogva biztosíthatjuk a lapok merőlegességét, majd a megadott helyeken elég egy – a névleges méretnél 0,5 mm-rel kisebb – furatot készíteni csavarhossznyi mélységben. Ezt követen – a szélső lap furatának névleges méretre bővítése, és a kell méret süllyeszték kialakítása után – a konfirmátor csavarok imbuszkulccsal a helyükre csavarhatók. Általában két-három csavar behajtása biztosít szilárd kapcsolatot az alkatrészek között.
A tönkanyás összehúzó csavarok számára a merőlegesen összefogott lapokba készítsünk a csavar hosszával megegyez mélység furatot. Átmérje a csavar névleges méreténél 2 tizeddel nagyobb legyen. Ezt követen a lyukra merőlegesen alakítsuk ki a tönkanya fészkét. Ez az anya magasságával azonos mélység és átmérőjénél két tizeddel nagyobb méret legyen. A külső oldal felől a csavar fejének készítsünk süllyesztéket, majd a tönkanyát csavarhúzóval a csavar irányába fordítva, a hosszú csavar meghúzásával szilárdíthatjuk meg a kötést. A csavar fejét ugyancsak takarósapkával fedjük le. Az ilyen kötés szilárd és bármikor oldható lesz. Egy oldalon elég két tönkanyás rögzítés, a 40 cm-nél szélesebb alkatrészeket azonban ajánlatos három összehúzóval összefogni, vagy két vezetőcsappal is megerősíteni.
Az excenteres összehúzók 16 és 19 mm-es vastagságú anyagokhoz használhatók, átmérjük 15, illetve 25 mm. Alkalmazásukhoz pontosan méretre mart fészkek és átvezet furatok szükségesek. A sarokszorítókkal összefogott alkatrészeket előbb pontosan össze kell jelölni. Ezt követen lehet a szárakat rögzít furatok és a csatlakozó alkatrész élébe fúrandó átvezet lyukak helyét pontosan kijelölni, majd fafúrókkal kialakítani. Famenetes szárakat válasszuk, mert ezeket a magméretükre fúrt lyukakba könny behajtani. A merőlegességük alapvető, különben a szárak feszülésük miatt kiszakadhatnak a helyükből.
A szárátvezető furatok csak 1 mm-rel legyenek nagyobbak a száraknál. A belső sarkoknál bejelölt tengelyvonalon fúrjuk ki a szárakat átvezet furatokat. Ezek 16 mm vastag lapanyagoknál a középfelezőre, 19 mm-bútorlapoknál viszont a belső oldal jelölésétől csak 7 mm-re legyenek. Az excenterházak fészkeit pántfészek maróval, vagy megfelel átmérj Forstner fúróval célszer kialakítani, mégpedig a házak magasságához igazodó mélységre. A csapokat ezt követen az oldallapba hajthatjuk, majd az átvezet furatokba dugva csatlakoztassuk egymáshoz a két alkatrészt, és az öntvényházak elfordításával húzzuk szorosan egymáshoz a lapokat. A kötés szilárdságát nagyobb méret bútordarabok korpuszánál esetenként ragasztás nélküli helyez facsapokkal is célszer megerősíteni.
Excenteres polcösszehúzó szerelvények beépítésekor az excenterház fészkét úgy kell kimarni, hogy pontosan a rögzítőcsavar tengelyvonalába essen, és mélysége a házéval legyen azonos. A beépítése pontosságot igényel, a behúzó csavarok helyének meghatározása nem különben. A kiálló csavarszárakra húzott polc az excenterek elforgatásával rögzíthet és bármikor oldható.