Körfűrészek

A leszabások gyorsasága természetesen függ a vágandó anyagtól, a gép teljesítményétől és a feladathoz ideálisan kiválasztott fűrésztárcsától, ám a vágás minőségét jelentsen befolyásolja a gép kivitele is. Az alábbiakban ezért a kiválasztásukhoz szükséges szempontokra hívjuk fel a figyelmet, és a teljesség igénye nélkül a különféle gyártmányú tárcsafűrészek főbb adatait táblázatba foglalva ismertetjük.
Azt mindenki tudja, hogy a jó tárcsafűrészhez erős motor kell. A vágást végző tárcsát közvetlenül a motor tengelyére csatlakoztatják rá. A motor a felvett teljesítménynek csak egy részét képes hasznosítani a munka során. Mivel hogy általában ezt az adatot tüntetik fel a gépeken, a valódi teljesítmény ennek legfeljebb 55-65%-a, tehát az 1000 W-os gép legjobb esetben csak 560-640 W-ot teljesít. (Az ipari gépeknél többnyire a leadott teljesítmény értékét is megadják.)
Lényeges a fűrésztárcsa fordulatszáma is, amely 3200-6000 percenként, gyártmánytípusoktól függően változó. Kivétel ez alól a szabályozható fordulatszámú körfűrész (pl. Bosch), amely 2200 fordulatról indul, és 5200-ig képes felpörögni. A fordulatszámot elvben terhelés nélkül adják meg, ami munka közben természetesen némileg csökken. A zajszint sem mellékes, mert ez kimondottan zajos szerszám. A körfűrészek terhelés nélkül általában 85-90 dB-lel sivítanak, és a zajszintjük vágás közben jelentsen növekszik. Ezért hosszabb munkáknál a fülvédő viselése ajánlott, különben nagyothallókká válhatunk.
A munkavégzés szempontjából alapvetően meghatározó, hogy milyen a fűrészgép ergonómiája. A jó irányítást általában az ún. vasaló markolaton kívül típusonként változó, többnyire a markolattal egybe integrált, ritkábban a talpra erősített pótmarkolat biztosítja. A motorok általában jól kiegyensúlyozottak, ezért a rugalmas szoftgrip borítású markolat nem túl gyakori, még az ipari gépeken is csak a nagy teljesítményeken alkalmazzák, s inkább a gép biztonságos kézben tartását könnyíti meg huzamosabb használat esetén.
Lényeges, hogy a gépbe milyen átmérj fűrésztárcsa való, mert ez meghatározza (a motorteljesítménnyel együtt) a vágási teljesítményt, és a legnagyobb vágási mélységet. A fűrésztárcsának ugyanis még maximális vágásmélységbe állítva is 1-1,5 fogmagasságban ki kell állnia az anyagból, hogy a fogak vágáskor ideális, kb. 45 fokban hatolhassanak a vágandó anyagba. A fogkinyúlást természetesen mindenkor ajánlatos a fűrészelendő anyag vastagságához igazodva beállítani. Ez az ollóelv alapján mozgatható géptalp emelésével, vagy süllyesztésével gyorsan elvégezhet. Erre érdemes több figyelmet fordítani a gép használatakor, mert ezzel nemcsak a fűrészlapot, hanem a gépet is kíméljük, a vágás minőségét és gyorsaságát pedig optimalizálhatjuk.
A tárcsa cseréjét egyes típusokon a tengely reteszelésével könnyítik meg a gyártók. Az optimális vágásmélység beállítását a csuklószerkezet teszi lehetővé. Masszív kialakítása, pontos megvezetése nagyon lényeges, és a rögzítésének könny kezelhetősége is fontos a pontos és gyors beállítás szempontjából. Munka közben ugyanis senki nem szívesen kínlódik a szorítócsavar oldásával-rögzítésével, ha a feje nehezen megfogható.
A tárcsafűrészt másik fontos része a géptalp. Általában a préselt acél talp a jellemző, kiviteli minőségük azonban eltér. A talp préseléssel kialakított szélei a vékonyabb acéllemezből készülteket is kellően stabillá teszi, viszont a hozzá csatlakozó emel és szögbeállító csuklók esetenként gyengének bizonyulhatnak. Az igazán stabil és korrekt alaplap többnyire ugyan acéllemez, ám stabilitása a precíz kialakításnak köszönhetően megfelel. Ritka esetben a talp lehet alumínium öntvény, ezt azonban főként az ipari fűrészgépeken alkalmazzák.
A géptalp mérete sem mellékes, mert a nagyobb talp az anyagon jobb felfekvést biztosít a gépnek. A beállítások stabilitása, pontossága viszont a forgáspontok és a masszív rögzítőelemek precíz kivitelétől függ. A tárcsa emelését és szögbedöntését szolgáló rögzít részegységeket ezért nem árt alaposabban szemügyre venni, mert a lazán illeszkedő csuklók a beállítás pontosságát kétségessé tehetik. A talplemez ezen kívül a gép tartozékaként mellékelt párhuzamvezetőt is rögzíti. A vágás vonalát jól követhetővé teszi a homlok élén kialakított vezet bevágás, vagy egyéb szerkezeti egység. A korszerűbb körfűrészgépeken lézersugaras kijelzés könnyíti meg az irányban tartást, ám e mellett fűrészeléskor nem árt a talp elején levő vágásjelzőt is figyelni, a lézersugár inkább a vágásvonaltól való irányeltérés korrigálását könnyíti meg.
Alapvetően fontos, hogy a körfűrészgépnek jó legyen a porelszívása. Ezzel ugyanis szabad rálátást tudunk biztosítani a vágási vonalra, és a munkaterület tisztaságát is megóvhatjuk. A porelszívás ma már kivétel nélkül minden gépen megoldott, legfeljebb csak a porgyűjtés módja változó. Míg egyes gépek tárcsavédő burkolatára porszívó és porgyűjtő zsák egyaránt csatlakoztatható, addig másokra csak porszívót lehet csatlakoztatni. Némely típusnál ez külön csatlakoztató adapterrel oldható meg, amelyet ajánlatos a géppel együtt megvásárolni.
Ez gyártmánytól függ, mint ahogyan az is, hogy a tárcsa fix véd burkolata műanyag, vagy alumínium öntvény. A vágás során elmozduló alsó védőburkolat minden esetben fémöntvény vagy lemez, amely kell védelmet biztosít a fűrésztárcsa ellen még bekapcsolt állapotban is. Vágás közben ez a burkolat elfordulva szabaddá teszi a tárcsa alsó részét. A hasítóék vagy e burkolat mögött helyezkedik el, vagy üzemen kívül a mozgó burkolat védelme alá kerül. A hasítóék szerepe, hogy a gép még megvezetés nélküli a vágáskor se térhessen ki eltolása közben.
Amikor tehát körfűrészgépet választunk, akkor a várható anyagvastagságokhoz és a munkák volumenéhez igazodva döntsünk. A teljesítmény nem mindenekfölött álló, a gép precíz kivitele legalább ilyen fontos tényez, és csak ezután vegyük számításba a kényelmi szempontokat. Minél igényesebb a kivitel, annál drágább az adott gép. Ám ezek mellett időnként feltűnnek ismeretlen gyártmányok is (pl. Redstorm, Dimension, CMI stb.) amelyek ára csábító, de nem árt óvatosnak lennünk.