Alakja, formája felálló, venyigés ágazatú cserje. Szabálytalan az ágelrendezése. Hajtásai viszonylag vaskosak és kopaszok, csúcsuk felé molyhosak. Levelei szórt állásúak, visszásan lándzsásak, hosszúságuk 3-8 cm, kihegyesedők, tapintásra vékonynak tűnnek, de télre lehullnak. Színük felül fénytelen sötétzöld, alul szürkés-zöld. Magassága az 1 métert is csak nagyon ritkán éri el. Virágai feltűnően nagy és elálló virágrügyekből állnak. Eleinte hármasával füzéresen, majd a megnőtt ághegyek oldalán mutatkoznak, hol magányosan, hol csomókban. Színük halványpiros vagy lilásrózsaszín, de élénkpiros és fehér változata is megtalálható. Virágzása a tél végétl, egész márciusig is eltarthat.
Termései borsó nagyságúak, kb. 8 mm-esek, júniusban érnek feltűnően skarlátpiros színben. A madarak terjesztik
őket, tartalmuk csak egyetlen mag, ami a földbe kerülve átfekszik, vagyis egy évig nem kel ki. Ahol kisgyermek van ott célszer időben leszedni a termését, mert ebből a kis piros bogyóból, már 8-10 szem is halálos lehet!
Hőigénye annyira alacsony, hogy csak hűvös helyen érzi jól magát. Kifejezetten jó télálló. Talajigénye szerint inkább mészkedvelő, az enyhén lúgos, tápanyagokban gazdagabb talajt szereti. A tápanyag szegény talajban növekedése megtorpan. Pára és vízigénye igen nagy, ezért a légszárazságtól és a kiszáradástól kifejezetten szenved. Éppen ezért célszer a forró, száraz napokon talaját átnyirkosítani, és a levegőjét is párásító öntözést megismételni.
Károsítói a nagyobb fokú szárazságon kívül nincsenek, persze ha jó körülmények között tartjuk. A szaporítása céljára magvait nyirkos homokba elrétegzésüket követően csak tavasszal vessük el, üveg, vagy fóliaborítás alá (mivel mérgezésveszélyes). Így többnyire az egy éves elfekvésüket követen kezdenek majd kicsírázni. Lehetőleg félárnyékos helyre, termetes bokor, vagy fa alá kerüljön elültetésre, mégpedig az
őszi lombvesztés után. Különösen jól mutat a fehértörzs nyírfák, vagy az ezüstös lombszín ezüstfenyők társaságában. Esetleg sziklakert északi, árnyas szurdokrészére is ültethetjük.
Kertünk dísznövényei
A farkasboroszlán
A farkasboroszlán (tudományos néven Daphne mezereum) erősen mérgező: a gyökere, a héjkérge és a termése egyaránt. Hazája a Kaukázus és Nyugat-Ázsia, de nálunk is megtalálható. Főként a középhegységekben és a nyugat-dunántúli csapadékos, párás klímájú vidékeken fordul el. Leginkább a bükkösökben és a tölgyesekben, a humuszos talajokon, és itt mindenütt védett is.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Növénydivat 2018
Bizony, már idén tudni lehet, mik lesznek a „trendi” egynyári dísznövények jövőre. Most mutatták be a nemesítéssel foglalkozó növényi szaporítóanyagot előállító cégek, hogy mit kínálnak majd...
Zöld falak
A növények, de sokszor már a zöld szín is a természetesség érzetét kelti, a természetet hozza be otthonunkba. Többek között ezért is tartunk otthon dísznövényeket, de persze nem csak ezért. Az...