Gyümölcsfáink kártevői

A kajszi- és az őszibarack fákon a leukosztumás ágelhalás, tudományos néven (Leucostoma cincta), az úgynevezett konidiumos (Cystospora cincta) gombafertőzésnek a súlyos következménye. Kártétele az egyre növekvő méret elhalások sora. Akadályozza a szokásos fa- és háncsszövet képzést, és gátolja a gyökerek által felvett vízben oldott tápanyagok szállítását. A fertőzések tünete, a kéregrész által elfedett kisebb-nagyobb duzzanatok elterjedt tömege, tetemes mézgafolyással együtt. Ez a külső jellemző a kezdeti időszakban még nem mutatkozik. Terjedésének kedvez, ha a lemetszésre került fertőzött vesszőrészeket hagyják helyben leesni, vagy hanyagul elhajigálják ezeket az ágdarabokat.
Életmódja más sebparazita bombáéval megegyez. Vagyis, ahol seb keletkezik, metszés, jégverés, esetleg rovarrágás által, ott ezeken keresztül képes fertőzni. Megtámadja a vesszőket és a törzseket is. Mindig a gyenge, életképtelen, ősszel elszáradt, vagy a tél folyamán elfagyott részeken telepszik meg. Sértetlen kérgen át viszont képtelen áthatolni.
A másikféle gomba az ún. (peritéciumos) is elég ismert ugyan, de ez csak ritkán tűnik fel. Terjedése eső, és öntözővíz által is lehetséges. Ez a fajta gombafertőzés képes távoli sebfelületekre is eljuttatni a fertőzés szaporító spóráit.
A legveszélyeztetebbek a kajszi- és az őszibarack fák közül is a fiatal egyedek, a fagykárosultak – vagy más sérüléstől – a legyengültek, mert sebparazitaként csak meggyengült faegyedeket képes megtámadni és megfertőzni a betegség. Míg a fiatal fák 7-8 éves korig viszonylag rövid idő alatt teljesen elpusztulhatnak, addig a korosabb fák éves részletekben, hosszabb idő alatt jutnak erre a sorsra. Az ellene való védekezés: lehetőleg megelőzni a fagykárosodást és a sérüléseket. Ha mégiscsak találunk fasebeket, azt a részleges beforradásukig sebfedőkkel kell kezelni.
A kanidiumos gombafertőzés összetéveszthet a vörös szemölcsösség néven is ismert nektriás rák okozójával, tudományos néven (Nectria cinnabarina), ami ugyancsak gyakori a gyümölcsfákon, cserjéken és más erdei fákon. Ezek szintén az apró sebeken, repedéseken keresztül fertőznek. Szaporító spóráival behatolás után a kifejlődő gomba fonalainak (micéliuma) mérgez hatására, lombhervadást, leszáradást, vagy elredvesedést idéz el. Jellegzetes tünete ennek a gomba-kórokozónak, hogy a miatta elhalt csonkokon a tél folyamán gombostűfejnyi halványpiros és cinóbervörös termőtestek tűnnek fel, amelyekből az esős időben szaporító spórák szabadulnak ki. Később sötét barnásvörös ún. (peritéciumok) is megjelennek a pirosas gömböcskék között, amiket az esővíz is átvihet más sebekre, és ott tovább fertőznek.