Az árvácska

Alakja és formája a bokoréhoz hasonlít, kezdetben zömök, de idővel jelentős mértékben megnyúlik. Így alakul ki belőle a csüngő, illetve ámpolnás formájú változata is. Magassága ritkán haladja meg a 15-20 cm-t, hajtásai viszont fél méternél is nagyobbak. Szélességi kiterjedése rendszerint egyre nő. Levelei viszonylag vékonyak, élénkzöld színűek, szélük csipkés, kezdetben tőlevélrózsát alkotnak. Alsó levelei szívalakúak, a felsők hosszú lándzsára hasonlítanak.
Virágai általában jellegzetesen egy oldalra néznek, virágszíne leggyakrabban különféle árnyalatú kék, lila, piros, sárga és fehér. A virágszirmokon tarkán, érdekes rajzolatokkal úgynevezett szemfoltok mutatkoznak. Mérete nagyon változatos, az egészen aprótól a 8-10 cm-es virágátmérőig terjed. Virágzása igen érdekes, fajtájától függ, hogy télen vagy tavaszszal virágzik. Virágzása eltarthat akár egészen július elejéig is, de a legszebben mégis április elején virulnak az egyszínű vagy csíkos barnás- fekete szemfoltos fajták.
Termése tok, amely sötétbarnára színeződik, elszáradás után szétpattanva nyílik meg, és ilyenkor apró sötét színű magvai kiszóródnak. Maggyűjtéshez viszont még zöldes színű állapotába kell leszedni őket.
Igényei igen szerények, az elegendő fényellátást ugyan meghálálja, de félárnyékban is szépen virul. A tápdús, lehetőleg istállótrágyázott, közepesen kötött földet kedveli.
Ültetése tavasszal, március kezdetétől, április közepéig tart. Tavaszi virágdíszként beültethetjük ablak-, illetve erkélyládába, így egész tavasszal gyönyörködhetünk szépségében. Lehetőleg mindig borús, enyhe, szélcsendes időben kerüljön sor a beültetésre, hogy a friss ültetést ne érje erős szárító napsütés és szél sem. Ápolása a száraz időjárásban az alapos beöntözésen kívül, gyommentesítésből és porhanyító talajápolásból szokott állni. Elvirágzott részeinek eltávolítása, meghosszabbítja a virulás idejét.
A talajban áttelelő kórokozók fertőzése miatt viszont gyökérpusztulás következhet be, amelynek tünetei a lombsárgulás és a zsugorodás. A védekezés legegyszerűbb módja, a beteg tövek eltávolítása, lehetőleg a gyökérlabdájukkal együtt. A permetezés ugyancsak eredményes lehet.
Szaporítása lapos kis ládában, szabadföldi vető-ágyásban történjen, június végi magvetéssel. Elhelyezése önmagában vagy többesével, kisebb-nagyobb foltokban különösen látványos. Hozzá illő más növényekkel – például a kéknefelejccsel, a skarlátvörös százszorszéppel és a lazacszínű török szegfűvel – ugyancsak nagyon szép lehet. Ha vágott virágként nem is bizonyul igazán tartósnak – mert csak 4-5 napig szép – ültetve (akár kertbe, akár erkélyre) viszont egész tavasszal csodálatos látványt nyújt.