Miből építsünk házat?

Hagyományos falazóanyagok

Maradjunk a köznapi értelemben vett hagyományos falazott szerkezeteknél, azok legelterjedtebb építőelemeinél, az égetett agyag termékeknél (tömör-, üreges-, vázkerámia-, pórusos téglák) a mészhomoktéglának, a pórusbetonnál, és az agyagkavics falazóelemeknél.

Gyakorló építészként magam is elmondhatom, hogy sok esetben nem a tervező határozza meg az épület teherhordó szerkezeteinek anyagát. Be kell vallani, egyszerűbb is, ha az építtető határozottan kiáll egy adott falazó-elem mellett – legtöbbször szubjektív preferenciák alapján, vagy kizárólag a lehető legolcsóbbat választva – így egy „csatával” kevesebb. Azt is el kell ismerni, hogy amíg egy mindenki igényét kielégítő épület terve elkészül, van bőven számolni-, mérlegelni-, érvelni- és védeni valója a tervezőnek. Azután pedig, az sem ritka eset, hogy a legnagyobb körültekintéssel megválasztott, betervezett és engedélyezett anyagot egy pillanatnyi „előny” (akció), vagy egy kivitelezői „jó tanács” keresztül húz. Az építési hatóságok – főleg ha már csak bevakolva látják a házat – nem mennek ölre az építtetővel ebbéli eltérés miatt. Még szerencse, ha csak ennyi az engedélyezettől való eltérés!
De maradjunk a választéknál, és kezdjük egy kevés követelményrendszerrel, anyagsajátossággal. Mit is kell tudnia egy falazó elemnek? Abban bizonyára egyet lehet érteni, hogy legelső szempont a tartósság és a tartószerkezeti megbízhatóság. Ezt követően már lehet rangsort felállítani különböző megfontolások szerint, de most egy – talán műszakilag – legáltalánosabb szempontrendszert követünk. Legyen jó hőszigetelő, viselkedjen páratechnikailag zavartalanul, legyen jó hangszigetelő, lehetőleg legyen kedvező az anyagár és lehetőleg a legkisebb az élőmunka-ráfordítás a falazásra.
Előre is elnézést kérünk a tisztelt Olvasóktól, de szándékosan nem jelölünk meg termékneveket, márkaneveket, hisz tudjuk, hogy sokan egy-egy jól reklámozott márka mellett döntenek akkor is, ha számukra nem az a legkedvezőbb, vagy épp az a lehető legkedvezőtlenebb. Ne feledjük: napjaink piacgazdaságában a műszaki érvrendszer és a racionális-, vagy „józan paraszti” megfontolás messze elmarad a reklám-marketing érvek és a rövid távú anyagi haszon hamis látszatának hatása mögött.

Jól terhelhető vagy jó hőszigetelő

Tartószerkezetileg általában a tömör, vagy mennél tömörebb anyagok a leginkább jól terhelhetőek, bár ezek a legkevésbé hőszigetelők, de tömegüknél fogva jó hangszigetelők. Ilyenek a mészhomoktégla és a tömör égetett agyag téglák közül, a kisméretű tégla. Valamennyi többi falazó-elem vagy anyagában pórusos, mint a pórusbeton, a pórusos blokktégla, és az agyagkavics falazóblokk, vagy gyártás során kerül kialakításra minél nagyobb üreghányad, mint pl. a hagyományos blokktéglák, vagy a vázkerámia falazóelemek esetében. Ezeknél az anyagtípusoknál már megkísérelték összehangolni a tartószerkezeti, a hő- és páratechnikai, valamint az akusztikai szempontok szerinti követelmények kielégítését (nem mindig sikerrel!).
A hőszigetelő-képesség gyakorlatilag a tartószerkezeti szempontok megfordítottja. Minél pórusosabb, minél nagyobb üregtartalmú egy falazóelem, annál jobban hőszigetel, bár csökken a terhelhetőség, és minél kisebb a tömeg, annál jobban képes rezgésbe hozni a hangterhelés, tehát romlik a hangszigetelő képesség.

Lélegző fal

Hasonló szempont a páratechnikai viselkedés is. A tömör anyagok kevésbé, míg a pórusos anyagok jobban áteresztik a párát. Azt itt is le kell szögezni, hogy a lakott terek légcseréje nem a falakon át történik. Egy falazat akkor jó ha légzáró, ami nem azt jelenti, hogy nem hatol át rajta a pára. A jó fal légzáró annyiban, hogy a szél torlónyomását nem engedi át, de a páranyomás-különbség hatására a zavarmentes páraáramlást lehetővé teszi. Tehát az ún. „lélegző” fal, nem azt jelenti, hogy nem kell szellőztetni, vagy megengedhető a tökéletesen légzáró ajtók, ablakok alkalmazása, hanem azt, hogy a téli időszakban a nagyobb belső páratartalom úgy jut át a falakon, hogy sehol nincs kondenzáció, párakicsapódás. Sem a belső felületen (ez elsősorban a hőszigetelő képesség függvénye), sem a falszerkezeten belül. Ez utóbbi a falazóelem anyagától és az alkalmazott külső vakolattól függ. Jó páraáteresztő falazaton alkalmazott erősen javított – tehát fokozottan cementes – hagyományos habarcsból készülő külső vakolat páratorlódást, nedvesedést, hőszigetelőképesség-csökkenést, vakolatlefagyást eredményezhet.
Hangszigetelés szempontjából, akár léghangról (levegő által továbbított rezgésekről), akár testhangokról (falak, födémek, padlók által vezetett kopogó) hangokról legyen szó, a nagyobb fajlagos tömeg a kedvezőbb. Minél nagyobb tömegű egy fal, annál nehezebb rezgésbe hozni, annál jobban hangszigetel. Tehát a nagyon pórusos, tehát könnyű anyagok kedvezőtlenebbek.

Mi a gazdaságos

Egy adott falazóelem ára rendkívül piacfüggő. (Erre nem is kívánok kitérni, hisz nem vagyok gazdasági szakember. Mérnökként csak azt fájlalom, hogy egyre problémásabb anyagok, egyre többe kerülnek, miközben a minden szempontból megbízható falazóanyagok lassan kiszorulnak a piacról.)
Hadd említsünk itt egy fölvetést napjainkból. Mi a különbség a mérnöki és a gazdasági szakember gondolkodása között? A mérnök azt mondja, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Tehát megfelelő biztonságra törekszik. Míg a gazdasági szakember azt tartja, hogy ami elromolhat, az vagy elromlik, vagy nem. Annyi a biztonság, amennyi kockázatot a legnagyobb nyereség érdekében bevállal.
Sajnos a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy folyik a „legkisebb ráfordítás, a legnagyobb haszon fejében” elv, miközben a termékek minősége, műszaki tartalma folyamatosan csökken. Sok-sok rossz háznak kell megépülnie, sok évig, míg a piac oly erővel képes visszajelezni, hogy a „pénz” észbe kapjon, és kicsit több gondot fordítson, a műszaki tartalomra.
Mibe kerül a falazat megrakása? Most csak munkadíjról beszélünk, de ebbe bele kell érteni a falazáshoz szükséges falazó-habarcsot, az anyagmozgatás költségét és a rakás díját is. A kérdés nagyon összetett: minél méretpontosabb egy falazóelem, annál kevesebb habarcsra van szükség, de ha a falazóelem üreges, lyukacsos, akkor nagy méretpontosság esetén is nő a habarcsigény, nagyobb gondot kell fordítani a habarcs konzisztenciájára, „folyósságára”, hogy megfelelő ágyazást adjon, de közben minél kevesebb folyjék a falazóelem üregeibe, hisz ez anyagtöbblet és jelentősen megváltoztatja a fal hő-fizikai tulajdonságait. Érdemes pontosítani vállalásba-adáskor a falazó-elem mibenlétét, és nem csak a m2, vagy a m3 alapján elfogadni a díjat. A kőműves szeret nagyobb blokkból dolgozni, de az ne legyen nehéz, és ugyanazt az árat kéri mint a kisebb elemekből rakott falak esetében indokolt.
Néhány gondolat a szállításról. Ebben is nagy különbségek lehetnek, és ha arra kívánunk ösztönözni, hogy tartószerkezeti, hőtároló kapacitás és akusztikai szempontból nagyobb térfogatsúlyú falazó-elemeket részesítsünk előnyben, akkor ez ellentmond a tonnára vetített fal m2-rel, vagy m3-rel. Ugyanakkor a beszerzési hely is nagyban meghatározó, amit az adott építési hely határoz meg, és nem legjobb szándékunk. A két táblázat összehasonlításból a szállítási körülmények és költségkihatások tudatosan maradtak el, annak jelentős szórása miatt, de természetesen azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha nem is döntően meghatározó szempontként.
Tudni kell, hogy a I. táblázatban szereplő anyagtípusokból – homogén falszerkezetként – csak a 37,5-ös pórusbeton falazat képes kielégíteni a mai reális hazai és európai hőátbocsátási értéket, az U 0,4 W/m2K-t, miközben ez az érték folyamatosan közelít a 0,25 – 0,35 W/m2K felé, ami már minden esetben csak kiegészítő hőszigeteléssel biztosítható. Minden további alkalmazás és falvastagság esetén a homlokzati hőszigeteléssel lehet/kell javítani a hőszigetelési tulajdonságokon, aminek hőhíd-mentesítő tulajdonsága következtében nem csak a falazó-elem megválasztására, hanem általános tervezési szempontokra is meghatározó kihatása van. Gondolunk itt tartószerkezetileg szükséges helyeken akár rossz hőszigetelő-képességű anyagok betervezésére, vagy a bonyolult, „hőhíd-mentes” koszorúkra, homlokzati áthidalókra, kritikus csomópontokra stb. Ugyanígy fokozottabb akusztikai igények esetén nagyobb térfogatsúlyú – így általában rosszabb hőszigetelő-képességű – falazatok betervezhetőségére. Aki pedig tervezőként, kivitelezőként jól alkalmazza a homlokzati hőszigetelő megoldások adta gazdag „vakolat-architektúrális” lehetőségeket, új elemeket hozhat munkáiba, vagy elfeledett régi értékeket eleveníthet fel.
Hogy miből építkezzünk? Gondoljuk át! Persze lehetnek egyénileg fontosabb és kevésbé fontos szempontok, igények, amelyek a szerző sorrendiségétől eltérítik a választást.

Az összehasonlításból kimaradt a falazat eredendő hőszigetelő képességének mérlegelése, hisz azt a hatékony homlokzati hőszigetelés határozza majd meg döntően. Látható, hogy alaposan átrendeződik a sorrend, de a hőszigetelési igény folyamatos fokozódása elkerülhetetlen, ezért talán a második táblázat figyelembe vétele tanácsos döntés-előkészítéshez.