Természetes kőhatású betonutak

A betonkő burkolatok kialakítására azonban ajánlatos kellően felkészülni. Nagyobb, kb. 10 m2-en felüli területek kialakításába saját kezűleg nem ajánlott belefogni, mert e területek alaprétegének előkészítése és a burkolat egyenletes lerakása már szakértelmet igénylő feladat. Ezt ajánlatos gyakorlott kivitelezőre bízni. A burkolat alatti talaj tükörszintjének a szintezése, kellő mértékű tömörítése ugyanis alapvetően befolyásolja a burkolat tartósságát, minőségét. Ez különösen kertek bevezető útjainál, épületek előtti területek burkolatánál nagyon lényeges, hiszen gyakran és jelentős terhelésnek kitett útról, előtérről, kocsibeállóról van szó, amelyeknek egysíkúsággal, megfelelő vízelvezetéssel, és megfelelő szilárdsággal kell rendelkeznie. Kisebb terhelésnek kitett kerti utak, pihenőterek, körök, vagy tipegők kialakítására azonban bátran vállalkozhatunk, ha a legfontosabb beépítési szempontokat betartjuk.

Tervezés, és ami hozzá szükséges

Mielőtt bármihez is fognánk, készítsünk telkünkről pontos és léptékhelyes alaprajzot, ami az épületen kívül a már meglevő jelentősebb méretű növények helyét is tartalmazza. Ezen jelöljük be az út(ak) nyomvonalát, az esetleges kis pihenőterek helyét. Lejtős terepen a szintesés fokozatait is célszerű bejelölni. E célra műanyagcsöves vízszintmérőt használjunk. Az egyenetlen lejtést a két mérési pont között kifeszített zsinór segítségével térképezzük fel, és a nagyobb esésű részeket jelöljük fel az alaprajzra is. Jelöljük ki rajzunkon a tervezett burkolat helyét, méretét. Ajánlatos tervünket egy kertépítővel is megbeszélni, aki feltehetően szolgálhat számunkra számos jó ötlettel, sőt észszerűen módosíthatja is eredeti elképzelésünket. A kertünket ugyan mi használjuk, ám esztétikusabbá tételéhez célszerű hozzáértő szakember tanácsait is megfogadni.
A következő lépésben válasszuk ki azt a betonkő típust, amely a céljainknak és elképzeléseinknek leginkább megfelel. Ez a különféle gyártók szakemberei és a gyártmányismertetők alapján nem különösebben nehéz, a legtöbbjük az interneten saját honlapjaikon is elérhető. A kiválasztott termék elemeinek mérete alapján már kiszámíthatjuk a szükséges anyagmennyiséget. Nem árt arra is ügyelni, hogy milyen mintázatba tervezzük a burkolatot, mert azok lehetősége bizonyos fokig a térkövek alakjától és méretválasztékától is függ. Az általánosabban ismert módok a futó-, a középkő-, halszálka-, keresztkő-, stég-, és keresztfuga kötés (1). Ezek viszonylag könnyen, akár téglalap-, illetve négyzetes méretű elemek variációiból kirakhatók. A kapcsolt köveknél természetesen alakjuktól függ a kötés variációs lehetősége is, ezeknél többnyire félkövek segítik a mintázat szélhez illesztését. A körök, vagy ívelt felületű részek kialakításához külön e célra készült elemek szükségesek, bár a nagyobb sugarú szegélygyűrű(k) központosan tájolva lerakott térkövekből is kialakíthatók, és a központi terület is elkészíthető belőlük, ha a széleken alakra vágott köveket használunk (2).

Színek, formák és felületek

A beton térköveket gyártók egyre inkább kihasználják, hogy a beton sokféle módon megmunkálható. A legtöbb termék természetes kőzetadalékokkal, kiváló minőségű kemény kőzetzúzalékokkal dúsított. E mellett a színezékeknek köszönhetően igen változatos a színpalettájuk, a színeket igen fantáziadúsan lehet variálni a kisebb- nagyobb felületek kialakításakor (3). A gyártásból adódó méretpontosság miatt könnyű a fektetésük, és lágy, szabálytalan szélkiképzéseikkel egyre inkább a természetes kőhöz hasonló burkolatok készítését teszik lehetővé (4). Felületeik néha finoman fúvottak (5), mosottak (6), vagy durvítottak. Csúszásmentesek és könnyen tisztíthatók. A lágyan lekerekített vonalúak az antik kő benyomását keltik (7).
A régi termésköveket utánzó burkolólapok például a hagyományos kőfaragással készült lapok illúzióját keltik a kerti utakon (8) és teraszokon. A bő választékból a céljainknak és ízlésünknek megfelelőt kizárásos alapon célszerű kiválasztani, különös tekintettel a színekre, amelyek gyarapíthatják, élénkíthetik kertünk színvilágát (9), avagy a burkolt felületek visszafogott színükkel belesimulhatnak a kert összképébe (10), harmóniájába.

A burkolatnak alap kell!

Bármilyen betonkő kerül is majd a kertünkbe, a burkolatnak megfelelő alapot kell készítenünk. Ez a szükséges alapterületnél kb. 30 cm-rel legyen szélesebb. Fontos, hogy a megfelelő vízelvezetés miatt már ennek a területnek is biztosítani kell a megfelelő lejtést. Az ún. tükörszint oldallejtése 2%-os legyen. E talajréteg szervesanyag maradványokat, fagyökereket ne tartalmazzon, és csak annyira mélyítsük az eredeti talajszintbe, hogy a burkolat a homokággyal együtt néhány centivel a talajszint fölé kerüljön majd a kiépítése után. A talaj tükörszintjének tömörítéséhez talpas döngölőgép a legmegfelelőbb eszköz, de megteszi helyette a kézi döngölő is, ha elég nagy a talpfelülete. (Gépi vibrátorokat az építőipari gépkölcsönző cégektől célszerű bérelni egy-egy nagyobb munkához.)
A talaj tömörítése után is ellenőrizzük az oldallejtés mértékét. Az esetleges mélyedéseket töltsük fel, majd újból döngöljük szintbe a felületet. A tömörítés különösen kocsibeállók, bevezetőutak esetében fontos, mert ezzel biztosíthatjuk leginkább a burkolatot a későbbi megsüllyedés ellen. Az út hosszában is egyenes legyen, különben a csapadék a mélyedésekbe fog majd összegyűlni. A nagyobb terhelésnek kitett kocsibeálló vagy behajtóutak esetében 20-25 cm vastag zúzalék, vagy 0/30-as szemcseméretű kavicsrétegbe kell majd fektetni a betonköveket, hogy megfelelő legyen a burkolat vízelvezetése, ám a sokkal kisebb igénybevételű kerti utaknál elégséges a 3-5 cm vastagon felterített homok, vagy zúzalék réteg is. Az utóbbi esetben az útágy szélei mellé fektetett egyenes lécek közé terítsük fel a homokot, és egyenes élű deszkával húzzuk le.
A homokágyat a talajtükör esetleges mélyedéseinek a pótlására nem szabad felhasználni, és nem árt némileg tömöríteni. A homok vastagságának kiegészítésként az ágyazó réteget újabb homok rátöltésével egészítsük ki, és a felületét újból húzzuk egyenesre. Nagyobb felületek esetén jobb, ha a lehúzódeszkát ketten együtt mozgatjuk (11). E munkát viszonylag rövid szakaszonként végezzük el, és a homok ne legyen egészen száraz, de túl nedves, ázott sem. Az így kialakított homokágy hosszát a szerint válasszuk meg, hogy a burkolatot miképpen fogjuk majd lerakni.

Burkolókövek lerakása

Ezt kétféle módon végezhetjük el. A munkát a terület legalacsonyabb pontjáról kezdve célszerű elkezdeni, és soronként felfelé kell haladni. A betonköveket régebben a homokban dolgozva, soronként rakták le, kalapáccsal tömörített homokba, a köveket pedig kalapálással szintbe állítva. Ez gyakorlatot igénylő módszer, ám előnye, hogy az előttünk levő, már lerakott burkolatot jól belátjuk. Hátránya, hogy a homokágy tömörítése nem kellően egyenletes, és a betonkövek lehelyezése is nehézkes, gyakori korrekciót igényel a rutin hiánya miatt.
Újabban ezért a már tömörített homokágyba lerakott köveken előre haladva szokás kialakítani az egymást követő sorokat. Ez egyenletesebb burkolatot és gyorsabb haladást eredményez, feltéve, ha a homokágy megfelelően előkészített. A felület egyenességét azonban minden lerakott sor után egyenes élű léccel, vagy keskenyebb deszkalappal ellenőrizzük (12) széltében, hosszában és természetesen a felszínen is. A burkolat lejtését is mindig tartsuk szem előtt. A betonkövek lerakását a szegélykő, vagy a vezetőként elhelyezett léc melléhelyezésével kezdjük el, majd melléillesztve, és közöttük 3-5 mm-es hézagot hagyva rakjuk le az első sort alkotó köveket. A darabokat kissé ferdén tartva, felső élüket enyhén a már lerakott kő széléhez nyomjuk, majd hirtelen leengedve kialakul közöttük a megfelelő 3-5 mm széles hézag.
A továbbiakban már a lerakott burkolaton térdelve dolgozhatunk tovább, ám ajánlatos az egyenletesebb teherelosztás miatt a már lekövezett részre szélesebb deszkát fektetni. A frissen lerakott betonkövek így nem mozdulhatnak ki a helyükből. A lerakáshoz szükséges kövek szállításakor is ezt az elvet tartsuk szem előtt, és a betonkövekkel megrakott talicskát a már lerakott kövekre fektetett deszkán toljuk a lerakás helyére (13).
Halszálkamintában vagy az oldalvonalra 45 fokban ferde irányban lerakott burkolatoknál a széleken beszabott, ún. kezdőkövekre lesz szükségünk, ezért az ilyen mintázatok kirakására csak akkor vállalkozzunk, ha a típus választékában van kezdőkő, különben magunknak kell az ilyen darabokat daraboló vésővel kialakítanunk. Ez némi gyakorlat után és megfelelő szerszámokat használva azért megoldható, de fárasztó munka, és számos hibás darab is keletkezik a darabolás során, amit nem ajánlott az útburkolatba beépítenünk. Ha mégis darabolni kényszerülünk, akkor a törés vonalát jelöljük be, majd a vonalra helyezett vésőre mérjünk határozott, erőteljes ütést. A darabolást gyepre, vagy talajra helyezett kövön végezzük el (14). Ilyenkor ajánlatos a vésőre széles kézvédő műanyag gallért húzni, hogy elkerüljük a sérülés lehetőségét. Az ilyen idomdarab az egész betonkő 1/4-énél kisebb nem lehet, különben könnyen kimozdul a helyéből.
Minden elkészült 1 m-es burkolatrészt gumilapos vibrátorral vagy kézi hengerrel tömörítsük, és a nap végén az egész elkészült felületet újból döngöljük, vagy hengereljük le. Ezzel a homokágyazatot is tömörítjük, és közben a hézagokba alulról kevés homok is préselődik. A résekből hiányzó homokot ezt követően felülről a burkolatra szórt anyag beseprésével pótoljuk (15), és ezután újból tömörítsük a burkolt felületét (16). A homok feleslegét távolítsuk el, mert tömörítéskor esetleg a vastagabb homokréteg enyhe mélyedéseket okozhat.
A burkolás végén az esetleges hibás darabolásból eredő szélesebb üregeket száraz betonnal (1 rész cement, 2 rész homok és 4 rész finom kavics) kell feltölteni és bedöngölni, a kisebb hiányos helyeket pedig célszerű földnedves habarccsal kitölteni.

Szegélyek

A kerti utakat nem feltétlenül kell szegélyek közé rakni. Ezek azonban különösen a virágágyások melletti utaknál esztétikailag és gyakorlatilag előnyösek, ha az út menti területrész szintjét szeretnénk megemelni, vagy egyhangúságát kisebb dombokkal óhajtjuk változatosabbá tenni. Az útszegély egyben a burkolóköveket, és a megemelt szintű talajt is megtámasztja. A szegélyköveket nem árt oldalról betonba ágyazni, de a kisebb terhelésű, gyepes részekkel határolt keskeny utaknál a talajszintbe rakott betonköveknek a kiásott, és jól tömörített - a talaj szintje alá süllyesztett - útágy megfelelő tartást biztosít. Ha mégis szegélykövekkel építjük meg a burkolatot, akkor előbb ezeket helyezzük le, és közéje kerüljön a homokágy.
A szegélyek távolsága a burkolat szélességénél inkább kissé szélesebb, mint keskenyebb legyen, különben nehéz a szélső burkolóköveket a helyükre rakni. Ezt kifeszített kitűző zsinórokkal, vagy az útburkolat szélességéhez igazodóan leszabott deszkadarab szegélyek közé helyezésével, gyakran ellenőrizve előzhetjük meg. Ha az út nyomvonala ívelt, akkor e részeket sugár irányba lerakott szegélyekkel határoljuk be, ám azzal is számoljunk, hogy ide íves köveket kell leraknunk (17), amelyeket az ív felétől 180 foknyira elforgatott kövekkel kell folytatnunk, és igazodnunk kell a kövek alakjából adódó íveltséghez. A munka egyszerűsíthető, ha az útburkolatot ilyen esetekben merőleges irányváltással folytatjuk, esetleg kis pihenőteret képezünk e helyen. Ez esetben a szegélyek kialakításával nem lesz sok gondunk.

Lépegetők

A nagyobb gyepes területet kedvelők az összefüggő útburkolatok helyett inkább a közökkel elhelyezett lépegetőket kedvelik. Ezek szinte alig bontják meg az egybefüggő gyepszőnyeget, és jól elhelyezve mégis útként használhatók. Költségkímélő megoldás, és a gyep ápolását sem akadályozzák az ilyen utak. Helyüket éppen úgy ajánlatos megtervezni, mint egy összefüggő felületű útét, ám ezt lépésenként is elkészíthetjük, sőt könnyen korrigálhatjuk is, hiszen a gyepet viszonylag könnyen "kifoltozhatjuk". Általában nagyobb betonkőlapokat, esetleg szabálytalan alakú, terméskövet utánzó ún. tipegő lapokat alkalmazva érdemes kialakítani ezeket az utacskákat (18), és ilyen esetekben még a lágyabb vonalvezetés sem okoz problémákat. Távolságukat úgy válasszuk meg, hogy kőről kőre tudjunk lépni, és közöttük ne legyen nagy a távolság. A lépegetők ágyazatát úgy érdemes megoldani, hogy a betonkövek felülete egy szintbe kerüljön a gyep aljával. Az ágyazatokat egymást követően, kitűző zsinórokat alkalmazva ássuk ki. A gyepet ásóval körülhatárolva távolítsuk el, az ágyazatot mélyítsük ki, döngöljük le, majd aljára homokot terítve rakjuk rá a burkolólapokat. Tömörítés után a réseket most is homokkal töltsük fel. A kövek sehol ne álljanak ki a talajból, de vízszintben legyenek. A fű hamarosan körbe fogja nőni a kőlapokat, és utólagos beépítettségüknek pár hét múlva már nyoma sem marad. Az esetleges talajszintesések sem okoznak problémát, a lépegető felületek ezt is hűen követhetik. Az ilyen utak nem igényelnek számottevő földmunkát, és fokozatosan, szinte lépésről lépésre alakíthatjuk ki időnktől függően. A szükséges kőmennyiséget azonban célszerű egyszerre beszerezni, és a helyszínre szállítani, hogy a munkát lehetőségünk szerinti tempóban tudjuk elvégezni.

A cikkünk illusztrálásához fotókat a Szigetbeton és a Semmelrock cég felvételeiből válogattuk.