Falikút a ház oldalában

Ennek első lépéseként szerezzünk be egy kb. 50x50 mm-es beton vízösszefolyó aknát, és azt a talajszint alá süllyesztve helyezzük el a csap alatt. Ha nem tudunk kész elemet vásárolni, formaként használjunk hasonló méretű műanyag edényt, amit sík lapra állítva vegyünk körül deszkából összeütött kerettel. A keret belső mérete 60 mm-rel nagyobb és 30 mm-rel magasabb legyen a mintázó edényé. A műanyag edény lehet kör alakú is, a deszkasablon azonban ebben az esetben is négyzetes legyen. A sablon és az edény fala közötti résbe töltsünk betont, zömítsük, majd a tál aljának a középére ideiglenesen ablaküveges kittel ragasszunk rá pl. mosogató lefolyócsonkját (2). Az edény alját is fedjük le nedves betonnal, ám arra vigyázzunk, hogy a lefolyócsonk közben ne mozduljon el a helyéről.
A szikkadó öntvényről óvatosan szedjük le a deszkasablont, majd a betont hagyjuk teljesen megkötni. A szilárd betonmedence belsejéből óvatosan emeljük ki a formázó tálat, és csatlakoztassuk rá a PVC vízelvezető csövet. A készen beszerzett vízgyűjtő akna aljára is csatlakoztassunk lefolyócsövet, amelyet jó esetben a csatornába csatlakoztathatunk megfelelő műanyag idommal.
Ha erre nincs mód, a házfaltól legalább 2 m távolságban egy víznyelő gödörhöz vezessünk el min. 50 mm átmérőjű lefolyócsövet. Az ilyen gödör legalább 60 cm mély legyen, és sóderral töltsük fel. A betonmedence helyét is ássuk ki (az esetleges csőárokkal együtt), és a talajba süllyesztve állítsuk vízszintbe, az alját pedig simítsuk be ferdén felrakott betonhabarccsal (3). Töltsük fel földdel a medence környékét, és kb. 5 cm vastag betonhabarcsba ágyazva rakjuk le a kútkáva első téglasorát (4). A mérete akkora legyen, hogy a téglák a medence pereméig érjenek, és a sarkokon kötésben legyenek majd a föléje kerülő téglákkal. Az egységes fugahézagot 10x10 mm-es lécekkel biztosítsuk, majd rakjuk fel, és kőműveskanállal simítsuk le a lécek közé töltött habarcsot (5). A felső téglasort is rakjuk le, a méretre darabolt téglák oldalát egyenes léccel állítsuk be (6), majd a fugákat simítóvassal zömítve húzzuk le (7).
A régi idők falikútjaira emlékeztető formát is kialakíthatunk téglákból. Ez kissé nagyobb munkát igénylő feladat, de az eredménye mutatósabb is. A medencét ez esetben a ház falán élére állított dísztéglákból kell kiraknunk, mégpedig felül félkörívet kiadó darabokból. A vízvezeték csőáttörését koronamaróval célszerű elkészíteni, de előtte a vezetékre hajtsunk fel megfelelő méretű csőtoldó karmantyút, hogy a csap takaró tárcsája a burkolatra feküdjön majd fel. A felül boltívesen kirakott szegélyt azonban kisméretű falazótéglák méretre darabolt részeiből húzhatjuk fel. A szegélytéglák élét sarokcsiszolóval kerekítsük le, felületüket csiszoljuk simára, mégpedig az anyagnak megfelelő tárcsát használva. A szabályos fugaszélességet most is lécbetétekkel célszerű kialakítanunk. A medencét ezúttal is a talajba süllyesztve célszerű elhelyeznünk, mégpedig az előzőkhöz hasonló kialakításban. A kerek vízgyűjtő az előnyösebb, ám a lefolyócső lehetőleg a csap alá kerüljön.
A medence beállítása után következhet az ívelt káva kialakítása kisméretű, élükön csiszolt, és felül lekerekített élű tömör téglákból. A kávát most is habarcsból felhúzott alapra falazzuk fel. A körív pontos alakját farostlemezből kiszabott sablonnal ellenőrizzük, amit a káva belső oldalához illesztve használjunk. A téglákat mindig az ív középpontja felé tájolva állítsuk be. A téglák a belső íven szinte egymáshoz érjenek, kívül viszont a fugák szélessége akár 2 cm széles is lehet. A káva és a medence alját belülről cementes habarccsal ferdén töltsük fel, majd simítsuk le. Amint a habarcs teljesen megkötött, újból csiszoljuk simára és tisztára a téglák felületét, majd vékonyan hordjunk fel rá módosított műgyanta bevonatot, hogy a falikút felülete víztaszítóvá váljon, ami a tisztítását megkönnyíti. Végül a közvetlen környezetét kavics- vagy murvaréteggel felszórva tegyük még vonzóbbá.