Támfalak sokféle megoldással

Támfalakat több ok miatt is építhetünk a kertben. Ha a tereprendezés folyamán bevágást, vagy feltöltést kell készíteni a telken, akkor az adott földtömeget támfallal támasztjuk meg. Támfal készülhet akkor is, ha a lejtős kertben nagyobb, összefüggő, vízszintes felületet szeretnénk kialakítani. Támfal szükséges akkor is, amikor a kert hegyoldalban, bevágásban van, így szükség van egy védőfalra azért, hogy a területet védjük az esetleges hegyomlástól. Ha egy lejtőn támfalakat építünk és dúsan beültetjük növényekkel, „majdnem függőleges kerteket” kapunk.

A támfalaknak az a rendeltetésük, hogy a rézsű felület fölötti földtömeg csúszását megakadályozzák, ezen kívül a támfallal megnövelhetjük a kert hasznos felületét is. Ezek azok az esetek, amikor a támfal építését a szükség hozza a terepadottságok miatt. Napjainkban azonban egyre gyakoribbak az esztétikai célú támfalépítések, melyek azért így sem teljesen funkció nélküliek. Egy sziklakert, vagy egy virágágyás is kiemelhető támfallal. Mivel ezek sík területen készülnek, figyelnünk kell, nehogy túl mesterkélt hatást nyújtsanak, de egy ilyen kiemelés egy fontos előnnyel mindenképp jár. A sziklakerti növények többsége viszonylag kistermetű. Amennyiben támfallal megemeljük az ágyást, akkor az közelebb kerül a szemmagasságunkhoz, jobban láthatóvá válik, nagyobb díszítőértékkel rendelkezik majd.

Támfalak építésénél figyelembe kell venni a megtartandó földmennyiséget a föld minőségét, a támfal magasságát és a környezet adottságait. Ezek mind meghatározzák, hogy milyen technológiával épült támfal alkalmas a célra. Ha ezek alapján több közül is választhatunk, akkor ott már dönthet az esztétikum is.

A szárazon rakott terméskő támfal az egyik leggyakoribb megoldás, ám fontos, hogy a kő télálló legyen. A homok-, illetve mészkőből álló köveket hamar kikezdi a csapadék, az időjárás és főleg a hőingadozás, így ezek állandó felújításra szorulnak, amit a telepített növények megsínylenek. A szárazon rakott támfaltípust akkor építjük, ha az áthidalandó magasságkülönbség nem nagyobb egy méternél. A fal szilárdsága növelhető, ha 1-1 követ behelyezünk a fal háta mögé is a földbe, azaz nem csak támasztjuk a földtömeget, hanem belül kicsit meg is erősítjük ezzel a módszerrel. Másfél méternél semmiképp ne építsük magasabbra, mert ezen felül már nem biztonságos. Alap e változatnál vagy nem készül, vagy minimális, 20-30 cm mély beton sávalapot készítünk, melyre kötésben felrakjuk a köveket, a hézagokat pedig agyagos földdel töltjük ki. Ennél a támfaltípusnál külön vízelvezetés nem szükséges.

Habarcsba rakott kőtámfalat nagyobb magasságkülönbségek áthidalásánál építünk, a habarcs itt plusz költség az előző változathoz képest, de cserébe jóval nagyobb stabilitást eredményez. Legalább 40 cm széles és mély beton sávalapra felrakjuk a köveket, majd hátfalként zsaluzatot építünk, a zsalu és a kőfal közé betont csömöszölünk. A habarcsba rakott falaknál is kiemelten fontos szempont a kő fagyállósága.

A talajszintig épített alapra, javított mészhabarcsba rakjuk a köveket, kötésben. A támfal első harmadában 10x10 cm-es négyzet alakú réseket, vízszivárgókat hagyunk, amelyen keresztül az összegyűlt csapadékvíz elszivároghat. A támfal víztelenítését annak teljes szélességében is megoldhatjuk átvezetett résekkel vagy behelyezett csövekkel. A kőfallal egyszerre építjük a beton hátfalat. Deszkából zsalut készítünk, és a betonkeveréket a kőfal és a deszka zsalu közé engedjük. A fal az alaptól felfelé keskenyedik a rá nehezedő nyomás miatt. A végleges magasság elérése után a felső peremére a támfalnak fedőkövet helyezünk el úgy, hogy az 5 cm-re álljon ki a támfal síkjából. Így egy vízorrot képzünk, aminek lényege, hogy a víz innen lecsorog, de nem a köveken folyik végig. Ez főleg tél végén lényeges, amikor a hó olvad, éjjel a víz visszafagy, és ha mindez beszivárog a kövek közé, akkor előbb utóbb megbontja a falat a jég tágulása miatt. A fedőkövek réseit is habarccsal rögzítsük egymáshoz.

Zsalukő fal díszítő burkolattal is lehet támfal. Megjelenése elegáns, a burkoló díszkő sokszor a kerítéslábazat anyagával vagy az épület kőburkolatával harmonizál. A szükséges magasságtól függő szélességű és mélységű beton sávalapra zsalukő elemeket rakunk fel, majd betonnal kitöltjük azokat. Itt is lényegesek a fedőkövek, hogy azok túlnyúljanak a fal elülső síkján, így a falról lecsorgó víz nem tudja károsítani a támfalat. A zsaluköves támfalat teljes falvastagságon átnyúló csövekkel vagy résekkel víztelenítjük. Amennyiben nagy földtömeget kell megtartania, akkor acélrudakkal erősíthetjük meg a zsaluköveket, melyek alját már az alapba beépítettük.

A flórakosaras támfal is egyre népszerűbb, egyszerű építési módja miatt. Ezt a támfaltípust is beton sávalapra rakjuk fel, előre gyártott elemekből, szárazon. A flórakosarakat földdel töltjük fel, és növényeket ültetünk bele. Ennél a támfaltípusnál külön víztelenítés nem szükséges, mert az elemek között a víz ki tud szivárogni. Bár ezen nagyon látszik, hogy mesterséges támfalról van szó, már itt is vannak olyan anyagában színezett elemek, amelyek egészen dekoratívak.

Mivel a flórakosarak kialakítása a növények igényeihez igazodik, azaz viszonylag sok föld áll rendelkezésére a gyökérzetnek, így az ide beültetett növények idővel a teljes támfalat beboríthatják, eltakarva a beton elemeket.
A rönktámfal impregnált faanyagból készül, ennél a rönköket betonba állítjuk. A támfal hátsó oldalára rendszerint fóliavédelmet teszünk, hogy védje a fát a korhadástól. E kettős védelem (a fólia és a felületkezelés) általában elegendő ahhoz, hogy a fa alapanyag ellenére hosszú ideig tartós és dekoratív maradjon ez a támfaltípus.

Érdekes megoldás, amikor a támfal egyben lépcsőként is funkcionál: áthidalja a szintkülönbségeket, megtámasztja a fentebb levő földtömeget és a közlekedést is szolgálja. A támfallal kombinált lépcső anyagát tekintve sokféle lehet, a lényeg, hogy legyen összhangban a kertben található egyéb kövekkel. Természetellenes látványt nyújt, ha sokféle színes kő található a kertben, mondjuk vegyesen fehér mészkövek, és kékes terméskövek. Teljesen más a színük, máshonnan származnak, ezért nem is illenek egymáshoz. A lépcsők alapzata kavics és tömörített, öntött beton. Erre azután helyezhetünk köveket, rögzítéssel fatörzs szeleteket, tehát bármilyen lépésre alkalmas díszítőelemet. A lényeg, hogy ezek legyenek annyira simák, vízszintesek, hogy kényelmesen lehessen rájuk lépni, de annyira érdesek is, hogy ne csússzanak.