Csináld magad kőből

Ehhez azonban a kődarabokat már többé-kevésbé meg kellett munkálni, amihez pedig eszközök kellettek. Az ún. kőkorszakban csak a kődarabok egymáshoz ütögetésével "faragta" a követ. Amikor már a kőnél szilárdabb anyagokból - bronzból, vasból - készítette a szerszámait, akkor már könnyebben darabolta, formálta a köveket, és így azokat már sokkal több célra fel tudta használni. Például a piramisokat alkotó hatalmas kőelemeket olyan pontosan tudta megmunkálni, hogy azok elemei közé még egy késpengét sem lehet bedugni. A kővel való foglalkozás során olyan gyakorlatra tett szert az ember, hogy a fenséges katedrálisoktól Michelangelo Dávid szoboráig, rengeteg csodálatos alkotás készülhetett kőből.
A mai kor embere már nagyon ritkán dolgozik kézi szerszámokkal az építőanyag- gyártás során. Természetessé váltak az előregyártott építőelemek, a betonból készült (öntött) épületszerkezetek. Emellett az acél és üvegszerkezetek uralkodnak az építőiparban. Egyedül a faszerkezetek megmunkálásánál van jelentős szerepe a kézi szerszámoknak, kisgépeknek. A terméskő újbóli divatossá válásával azonban újra előtérbe kerül az emberkéz és a kéziszerszámok, eszközök a kőből készült szerkezetek elkészítésénél.

Mit tudunk a kőből magunk is megformálni? Nos a természetes kövekből a legegyszerűbb építményektől az igényes kőburkolatig lényegében mindent el lehet készíteni, csak egy kis gyakorlat és megfelelő kéziszerszámok szükségesek hozzá. Ehhez a munkához kívánunk kedvet és főleg ötleteteket adni.

Sziklakert

Kezdjük az elején. A legegyszerűbb terméskőből készülő építményeket a kertben találjuk. Minden kertépítő szándékozik egy kis sziklakertet létrehozni a kertjében. A sziklakertnek már a nevében benne van az anyaga, a szikla, azaz a terméskő. A sziklakert építése azonban megfelelő kertészeti fajtaismeretet igényel, mert egyébként csak egy kőrakást készítünk helyette. A sziklakert készítésénél az oda ültetendő növények igényeit kell elsősorban figyelembe vennünk. A síkvidéken lakóknak emellett még arra is vigyázni kell a sziklakertjük telepítésénél, hogy ne akarják az Alpokat utánozni az Alföldön, azaz ahol nem természetes a kő megjelenése, ott csak megfelelő szépérzékkel és alázattal akarjunk sziklás tájat kialakítani.
Sziklakertet ennek ellenére bárhol építhetünk. A telepítést azonban előzze meg némi tervezési munka, amihez lehetőleg kertépítő szakembertől is kérjünk tanácsot. Magát a sziklakertet megfelelő anyagú és formájú kövekből elkészített teraszok formájában a legcélszerűbb kialakítanunk. Ezeknek a kisebb-nagyobb teraszoknak az oda telepítendő növények igénye szerinti termőtalajjal való kitöltésével alakíthatjuk ki a sziklás hegyvidéki tájat utánzó kertrészletet.
A sziklakert építését a fedőréteg eltávolításával kezdjük. Az így kialakuló felületen megfelelő esést biztosítsunk a csapadékvíz eltávozására a sziklakert alól. Ezt homokos kavicsból, vagy zúzottkőből készült szivárgóréteggel is segítsük elő.
Erre helyezzük a telepítendő növények számára legmegfelelőbb talajkeveréket. Magát a sziklakertet a legalsó terasz kialakításával kezdjük. Az ide elhelyezett köveket úgy helyezzük el, hogy kissé hátrafelé dőljenek, majd a magasságának harmadát, felét temessük be a talajkeverékkel, és azt jól tömörítsük, úgy hogy ne maradjanak a kövek körül üreges részek.
A következő teraszt az első kősor mögé úgy telepítsük, hogy megfelelő hely maradjon a növények számára a teraszok között. Ide helyezhetjük el következő kősort, hasonlóan, mint a kezdősort, és így haladjunk végig a sziklakert kialakításával. Ezután a növényeket ültessük be a helyükre, majd a kimaradó földfelületet a teraszkövek anyagával megegyező zúzalék, zúzottkő darabokkal takarjuk le. Ezzel a természetes sziklás terepet is utánozzuk, de főleg a növények körüli terület elgyomosodását, idő előtti kiszáradását előzzük meg.
Amennyiben csak egy kőcsoportot szeretnénk kialakítani a kertünkben, akkor a megfelelően előkészített helyre helyezzük le a lehetőleg nagy szikladarabból álló kezdőkövet, majd ehhez lazán illesztve, csoportosítva a kezdőkő anyagával megegyező, de fokozatosan csökkenő méretű köveket. A köveket ékeléssel, a függőleges fugák termőtalajjal való kitöltésével rögzítsük, majd a laza kőcsoportba a szikla anyagához botanikailag illeszkedő növényfajokkal telepítsük be.
Sziklakert céljaira legmegfelelőbbek a különféle mészkőfajták. A sziklakerti növényeink nagy része mészkedvelő, azaz meszes talajt kíván. Az alkalmazott mészkőfajták közül legmegfelelőbb az ún. édesvízi mészkő, de más mészkőfajta is alkalmas. Lehetőleg olyan köveket válasszunk, mely legalább egyik felületén mállottabb, kopottabb, és ezzel természetesebb hatást kelt.
A sziklakert építésénél kőfaragó szerszámra nem, de a kövek mozgatásához egyéb segédeszközökre annál inkább szükségünk lesz. Gondoljuk meg hogy puszta kézzel 30~50 kilósnál nehezebb köveket nem tudunk emelgetni. De ha figyelembe vesszük a kövek 2~3 kp/dm3-es fajsúlyát, akkor ez azt jelenti, hogy egy 50 kp súlyú kő kb. 20 dm3 (liter) térfogatú, mondjuk 30×30×20 cm méretű!
Ezért a kövek mozgatásához lehetőleg kétkerekű kézikocsit (a taligából a kőtömb könnyen kiborulhat!), pallóval borított járóutat, különböző rudakat (pajszer) és a pallókon könnyen gördülő acélcsődarab görgőket használjunk a munka során. Emellett fontos, hogy erős védőkesztyűt viseljünk. A köveket szabadkézzel soha se emeljük előregörnyedve, hirtelen mozdulattal felemelve, hanem térdhajlítással, egyenes derékkal emeljük meg ezeket a súlyos darabokat. A lábunkat lehetőleg vasalt elejű bakanccsal védjük a véletlenül ráguruló kövektől.

Sávok, mezsgyék

Ugyancsak a kertekben kerülhet sor kövekből készült elválasztó sávok kialakítására. Ezek a szárazon kötőanyag nélkül egymásra rakott kősávok úgy keletkeztek, hogy a földterületek megmunkálásakor összeszedték a gazdálkodást akadályozó köveket, és azokat folyamatosan a mezsgyére (telekhatárra) hordták. Idővel ezekből a kövekből egy kőkerítés alakult ki. Kertünk kialakítása során különösen a hegyvidéki köves felületű területeken lehet indokolt az ilyen, ún. száraz kőrakatok kialakítására.
Ezeket a kőrakatokat 0,8-1,5 m szélességűre és mintegy 1 m magasra rakhatjuk úgy, hogy ne omoljanak le. A tervezett helyükön a talajt tisztítsuk meg a növényzettől, esetleg homokos kavicsból, zúzalékból ágyazati réteget is elteríthetünk alattuk kb. 10 cm vastagságban. A kőrakatot a két széle felől kezdjük építeni úgy, hogy a nagyobb darabokat tegyük alulra, és azokat a fal közepe felé, lejtessük kissé. A folyamatosan épülő kőrakat a tetején 50~60 cm re szűküljön. A belső részt kőtörmelékkel, kaviccsal lazán töltsük ki. A falazat fugáit is csak lazán töltsük ki ezekkel az anyagokkal, illetve a növények részére termőfölddel.
A kész kőrakat lehet kőfal vagy kőhalom jellegű. A lazán rakott szerkezetet pillanatokon belül belakják a kertünkben élő hasznos és védett gyíkok, békák, hüllők, rovarok és még a sündisznó is. Kitűnő lakó- és telelőhelyet biztosítunk nekik ezzel, ők meg a haszonnövényeket károsító kártevők pusztításával csökkentik a permetezőszer számlánkat.

Teraszok, utak, lépcsők

Ugyanilyen módon alakíthatunk ki a kertben teraszokat biztosító kőrakatokat is. Ezeket akkor telepítsük, amikor teraszlépcsőket alkalmazunk a kertünk jobb hasznosíthatósága érdekében. Erre a meredek lejtésű hegyvidéki területeken van leginkább szükség. Ha nem akarjuk drága falazattal biztosítani a teraszokat, akkor alkalmazhatóak ezek a száraz kőrakatok előnyösen. Építésüknél a legfontosabb szempont hogy legalább 10°-ot dőljenek a magasabb területrész felé. Ezt úgy érhetjük el a legkönnyebben, ha a 20-30 cm magas kövekből kialakított kősorokat soronként 5-10 cm-t hátralépcsőzzük. A kősorok mögötti részt zúzottkővel, kaviccsal töltsük ki, így biztosítva a felső teraszról a csapadékvíz elszivárogtatását a kőfal mögül. Ezeket a teraszfalakat a déli meleg oldalon szárazságtűrő, az északra néző falakon árnyéktűrő sziklakerti növényfajokkal telepíthetjük be.
A kertben nagyon jól felhasználhatóak a terméskövek a járóutak, lépcsők készítésére is. Legegyszerűbben az ún. tipegőt alakíthatjuk ki lapos kövekből a kertünkben. Erre legmegfelelőbbek a márgából, homokkőből, esetleg palákból készített 5-10 cm vastag, szabálytalan, kb. 50 cm átmérőjű kőlapok. A fenti kőzetek természetesen hasadnak el a megfelelő vastagságú lapokra. Ezekből a többé-kevésbé síkfelületű lapokból lehet kiválogatni a tipegőnek megfelelő méretűeket.
Az egyes kőlapokat szabálytalanul, de egymástól lépéstávolságra (kb. 50 cm) helyezzük el, a tervezett közlekedő út nyomvonalán. A telepítésük előtt az alattuk lévő termőréteget és növényzetet távolítsuk el úgy, hogy a kőlapnak megfelelő mennyiséget vegyük csak ki, mintegy 10 cm vastagságban. Majd ide homokos kavics ágyazati réteget terítsünk, a kőlapokat ebbe az ágyazatba, fa- vagy gumikalapács segítségével ültessük be. Vigyázzunk, hogy a felső síkjuk közel vízszintbe essen, a környező talaj fölé 2-3 cm-rel emelkedjen ki. Ezután a széleik mentén termőtalajt, gyeptéglákat vagy murvát tömörítsünk be úgy, hogy a kőlapok stabilan feküdjenek, és ne mozdulhassanak el a rálépő ember súlya alatt.
A kertben kőlépcsőket is készíthetünk. Ezek a kőlépcsők a tipegőhöz hasonló anyagú lapos kövekből (kötőanyagba rakva, vagy lazán egymáshoz szárazon illesztve), vagy nagyobb, legalább egy oldalukon síklapú kövekből, és mögöttük a helyi talajból kialakított 1-2 m széles kis teraszokból, mint lépcsőfokokból épülhetnek fel.
Ezeknél a kerti lépcsőknél leg fontosabb, hogy a beépített kövek stabilan álljanak, ezért azokat mindig ágyazati rétegbe ültessük, és fakalapáccsal, vízszintező segítségével állítsuk síkba. A szárazon rakott lépcsőknél a lépcsőfokonkénti fellépés magassága 20-25 cm-nél ne legyen nagyobb. Mivel a fokok egymástól messzire esnek, a köztük lévő szakaszon a (pl. murvával) tömörített felületű részek méterenként ~10 cm-es lejtéssel is készülhetnek. Ennél meredekebb részekről az esővíz már kimosásokat okozhat. Ezért a meredekebb részeken már a kötőanyagba rakott szabályos kőfalazat jellegű lépcsőket alkalmazzuk. Ezzel elérkeztünk a kőfalak világába, amelyekről a cikksorozat további részeiben fogunk ismertetést adni.