Fák a márciusi kertben

A lepényfák (Gleditsia-k) ágtöviseiken kívüli, jellegzetes, kifejezetten hosszú, kissé csavarodott, szép mélybarna színű, fényes felületű, egész télen át megmaradó vaskos hüvelytermései is rendkívül mutatósak. A vasfák (Gymnocladus-ok) bizarr koronaágazata pedig éppen lombtalan állapotában kifejezetten szép, leginkább akkor, amikor nagy lapos magvakat tartalmazó, termetes, vaskos, barna hüvelyterméseivel borított.
Az égerfák (Alnus-ok) 2-8 darab, mindig oldalhelyzetű, sokvirágú, közös száron (kocsányon) fürtben vagy füzérben csoportosuló tobozkákból álló termős virágzataiból őszre barna tobozok alakulnak ki, s makkterméseik kihullatása után fokozatosan feketére színeződnek el.
A mogyoróbokor a közönséges vagy erdei mogyoró (Corylus avellana) többnyire ízletes terméseiért kedvelt, emellett ez idő- tájt igen mutatós is. Március elején a rövid vesszők végén csupaszon áttelelt porzós barkák az idő enyhülésével, a melegebb tél végi napokon kétszeresükre is megnyúlnak, 4-6 cm-esek lesznek. A női virágok szórtan, egyesével helyezkednek el és belőlük a kora tavaszi nyíláskor, ecsetszerűen, kis bibék állnak ki. Mérsékelt növekedésű, sátorszerű koronát képeznek. Jellemző módon, fényes, barnásszürke kérge idős korában is sima marad. Meglehetősen nagy, 6-12 cm-es, széles, tojásdad alakú levelei szív alakúak, szélük kétszeresen is fűrészes. Különösen szép piros levelű változatuk, melynek levelei kihajtásukkor kifejezetten sötétvörösek, majd barnáspirosra változnak, végül pedig meg is zöldülnek. Emiatt nem annyira szépek, mint a vérmogyoró névvel illetett rokonuk (C.m. Purpurea), melynek levelei egész nyáron át sötétvörösek maradnak.
Szaporodásuk 6-10 éves kor között következik be, s a termőre fordulástól kezdve az ősszel földbe vagy avarba került magokról jól szaporodik majd. Sarjat hoz, ami később meggyökeresedik, és a szaporításhoz leválasztható. Alkalmazkodóképessége nagyon jó. A fejlődéshez igényli a jó minőségű, humuszban gazdag, nem meszes talajt. Sűrű lombozatával árnyékolja és védi maga alatt a talajt. Jó társulóképessége miatt kiválóan alkalmas cserjecsoportokba, háttérképzőnek, sőt még határoló sövénynek is. Alig vannak károsítói, és jól tűri a légszennyezettséget is.
A törökmogyoró (Corylus colurna) legkésőbb márciusban nyíló porzós barkáinak tömege a tavasz érkezésének csalhatatlan jele. Szép barna barkái látványosan lecsüngők. Gyors növésűek. Termőkorát 20 éves kora körül éri el. Hosszú életű, kedvező helyen 200 évet is megél. Koronája fiatalon karcsú kúp formájú, majd ahogy idősödik, fokozatosan elterebélyesedik. Törzsét és megvastagodó ágait világosszürke kéreg borítja. Három-nyolcasával fejlődő makk termései apróbbak a bokormogyorókénál, és héjuk is vastagabb. Az olajtartalmuk viszont ezeknek a legmagasabb, és zamatukat tekintve is ezek a legfinomabbak. A szárazságot és a városi poros levegőt is egyaránt jól tűri. Kúpos koronaképzésével a legszebb díszfák egyike, jól érvényesül önállóan, szoliter elhelyezésben valamint fasorban egyaránt. Melegkedvelő és fényigényes. Az átültetést rosszul tűri, ezért a faiskolai nevelésből lehetőleg földlabdában kerüljön átültetésre, még a tavaszi kihajtása előtt. Fája értékes, rózsafa néven ismert és keresett bútorfa.
A lombfakadás előtt virágzó díszcserjék ebben az időszakban a legszebbek. A közönséges aranyfa (Forsythia suspensa) - tévesen aranyeső néven ismert - rokonaival együtt valósággal aranysárgára változik, ahogy a lombfakadást megelőzően, az első tartósan melengető napsütés hatására nyílásnak indul, és aranysárga virágai szinte elborítják. Két-három méter magas bokor lesz belőle. Jellegzetesen sárgás kéregszínű vesszői ívesen lehajlanak vékony vesszőjű változata, a bókoló aranyfa (F.s. var. Sieboldii) esetében.
A legszebb talán az erős növésű, óriás virágú fajtája (Beatrix Farrand), viszonylag ritka térállású, de 4-5 cm-es okkersárga virágaival. Hasonlóan szépek a kisebb, de sűrűvirágzatú, óarany színű változatok (Lynwood Gold, Karl Sax), valamint a legkorábban nyíló, világossárga változat (Sprig Glory).
Az aranycserjék vagy aranyfák illetve forzociák szépen díszlenek minden - nem túl száraz és nem is túl tápanyagszegény - talajon, napos, de még félárnyékos helyen is. Ültethetjük egyedülállóan, szoliterként, kisebb laza csoportokba és térhatároló tömör együttesbe is, sőt még sövény kialakítására is alkalmas. A rossz levegőt, a városi klímát is elég jól elviselik. Napos helyen a leveleik ősszel szép liláspirosra színeződnek. Mivel virágrügyeik január elejére többnyire túljutnak mély nyugalmi időszakukon, az ezután levágott vesszők vízbe állítva, szobahőmérsékleten egy-két hét alatt kivirágoztathatóak. A bokrot csak elnyílása után vágjuk vissza, tőközelben elmetszve. Erre 3-4 évente kerüljön sor. 
A téglapiros díszbirs vagy japánbirs ugyancsak korán, márciusban, a lombfakadás előtt virágzásnak indul. Ebben az időszakban kifejezetten látványos, és virágzása még áprilisban is tart. Alacsony, tömör ágazatú, szélesen terjedő cserje. Sötétbarna színű, érdekesen görbülő vesszői bibircsesek, fiatal hajtásai molyhosak. Tömegesen nyíló virágainak színe fénylő téglapiros. Szeptemberre beérő, birsalmára hasonlító, sokmagvú termése citromsárga. Kesernyés íze folytán nem ehető, de kellemes illata miatt alkalmi illatosítónak alkalmas.
Napos, vagy legfeljebb félárnyékos helyen, tápdús és jó vízellátású talajon jól fejlődnek. Érzékenyek a nagy mésztartalomra, amitől nem csak gyengébben fejlődnek, de leveleik is sárgulnak, ezt azonban vasgálic, még inkább vastartalmú lombtrágya előírásos adagolásával hamar megszüntethetjük. Szépségüket kiemeli, ha velük egy időben nyíló díszcserjékkel társítjuk őket. Jó metszéstűrésük miatt akár sövénynek is beválnak. Évi egyszeri metszéssel szabályos formájú sövény lesz belőlük.