Szobafűpalka

Eredete

A szobafűpalka tudományos neve régen Isolepis gracilis volt, ma pedig Scirpus crenuus néven ismerjük. Akárcsak a jól ismert szobapalka rokonai, vagyis a Cyperus-félék, a sásfélék családjába tartozik. A trópusi, a szubtrópusi és a mediterrán területek mocsárvidékein terjedt el, s míg az eredeti lelőhelyein a vízpartokon tenyészik, mereven felálló szárakat nevelve, addig a szobai tartásra szánt zöldnövények kínálatát napjainkban egészen más megjelenési formában gazdagítja.

Formája

Cserepes zöldnövényként az alakja abból adódik, hogy az egészen hosszúra kifejlődő fonálszerű hajtásai egy idő után kecses ívben lefelé hajlanak. Az összességük pedig fűszerű zsombékot képez. A növény mérete kezdetben mintegy 20 cm. Újabban - főként a külföldi kertészetekben - divattá vált egy érdekes "csőbehúzott" forma kialakítása oly módon, hogy a még egészen fiatal növény tövéhez leszúrt műanyagcsőbe vezetik a hajtásait. A felső csővégen való kibújásuk után már szabadon szétterülve és tovább növekedve képezik a hajtások a "csőtörzs" valóságos koronázatát, ami - valljuk be - igencsak sajátos látványt nyújt.
A növény szárai vékonyságuk és hosszúságuk, valamint hengerességük miatt fonalasak és így szinte levélszerűek is. Nem véletlenül hiszik sokan a növény szárairól, hogy a levelei. Szár mivoltukra bizonyíték, hogy virágok is megjelennek rajtuk, ami ugyebár a leveleken nem szokott mutatkozni. Az egy tőből fejlődő levelek igen eredeti és elegáns módon csüngenek. A növény virágai aprók, barnás-krémszínűek, kalászvirág-szerűek, és nem különösebben mutatósak.

Elhelyezés, ápolás

Keleti vagy nyugati fekvésű ablak közelébe helyezzük el növényünket, de ne fűtőtest fölé! Felfüggesztve, és így ámpolna módjára lecsüngve nagyon jól mutat. Nagyszerűen fejlődik égetett agyag-granulátumba ültetve és tápoldattal ellátva - azaz hidrokultúrásan is nevelhető. Ilyen módon még konyhában, fürdőszobában és más olyan helyiségben is helyet kaphat, ahol hagyományosan, földbe ültetve nem lenne higiénikus a tartása a szennyeződésveszély miatt.
A szobafűpalka a világos, közvetlen napsütés nélküli környezetet kedveli, s bár elviseli, ha a hőmérséklet 8-10 °C alá süllyed, igazán jól azonban 16-18 °C-on érzi magát. Kedveli a páradús légteret, ezért jól tartható, pl. fürdőszobában vagy terráriumban. Időnként lágy vízzel meg is permetezhetjük leveleit. Mérsékelt a víz- és tápanyagigénye. Növekedési időszakban gyakran öntözzük, télen kevesebb is elegendő. Természetesen arra ügyeljünk, hogy soha ne száradjon ki a földje. Cserepe vagy tartóedénye alá tegyünk vízzel teli alátét-tálkát (kivéve a téli hónapokat). Ha azonban gyökérzete teljesen vagy nagyobb részben víz alá kerül, az lassan a növény pusztulásához vezet, mivel a töve elrothad. Tápoldatot is adhatunk, áprilistól szeptemberig, havonta egy alkalommal.

Szaporítás

A növény átültetésére egyes vélemények szerint 2-3 évente, mások szerint akár évente kerüljön sor. Tavasszal ültessük a fiatal leválasztott részeket laza földbe. A legalkalmasabb erre a célra a kissé savanyú kémhatású, tőzeg alapú földkeverék, mint pl. a Florasca B virágföld.
Lehetőleg tavasszal, az átültetéskor kerüljön sor a szaporításra is, tőosztással, oly módon, hogy kellő mennyiségű gyökérrel rendelkező kis növényeket nyerjünk, mert ezek biztosítják a növekedés újraindulását. Akár önállóan, akár csoportosan, többedmagával ültetjük is, csakhamar mutatóssá válnak.

Kártevők

Károsítói nemigen akadnak, kevéssé érzékeny az élősködőkre. Vízhiány és túl száraz tartási körülmények miatt az alsó hajtásai elsárgulnak és kiszáradnak.