Barkák

A húsvéti barka a kecskefüzérnek ismert és kedvelt növény barkás vesszője, mely viszonylak vaskos, csúcsa közelében a legtovább selymes-szőrös. Meglehetősen mutatósak sárgás- vagy zöldesbarna színükkel, mely színorgiát még tovább fokozza vöröses kéregszínük. A rajtuk lévő jellegzetesen elálló rügyek közül a csak levélkezdeményeket rejtő alsó tojásdad lapított formájúak felett találhatóak a gömbölyű, duzzadt, sajátságosan csőrszerűen kihajló csúcsú, fénylő barnás színű nagyobb virágrügyek. Az ezekből még jóval lombfakadás előtt egészen korán előbukkanó barkák kifejezetten nagyok, felnyílásukat megelőzően tömötten gyapjasak, fényes ezüstszürke színűek. Kiváltképpen akkor tartósak, ha a következő évi újrakifejlődéshez szükséges egy-két alsó rügyük meghagyásával még fakadó rügyes állapotban levágásra kerülnek az őket hordozó vesszők.
Igen fontosnak, és még mindig nem eléggé közismert, hogy a barkák vízbe állításával - szándékunkkal éppen ellentétesen - tartósságukat csökkentjük! Ne tegyük tehát vízbe a vesszőket, ha hosszan szeretnénk gyönyörködni bennük!
A hímivarú hímbarkák megnyílva az 5 cm hosszúságot is elérhetik, tojásdad formájúak, portokjaik aranysárgák és ráadásul még kellemesen mézillatúak is. Ezzel ellentétben a nőivarúak termős füzérei (nővirágú barkái) karcsúak, hengeresek, hosszú kocsányúak és egyszerű zöldessárga színűek. Vagyis a hímek (a porzósak) mindenképpen mutatósabbak.
A gyöngybarkák a cinegefűzként is ismert serevényfűznek barkás vesszői, melyek vékonyak, sötét sárgásbarna színűek, kopaszak és rajtuk a tojásdad lapított és csak a csúcsnál elálló rügyek selyemszőrűek. A belőlük fakadó barkák aprók, csak másfél cm hosszúak, gömbösek, fényesen selymesek, mintegy gyöngyként díszlők a vékony vesszők teljes hosszában. Éppen "filigrán" voltuk miatt kedvelik a virágkötők csokrok készítéséhez.
A kecskefűzhöz megjelenésükben sok szempontból is hasonló, hamvas fűzként is ismert rekettyefűz barkás vesszői - télen kiváltképpen feltűnő - kékes-hamvas bevonattal borítottak, zömökek, sárgás- ill. vörösesbarna kéregszínűek. Sokáig sűrűn molyhosak is, szürke vagy feketés elálló "szőrzettel". A tojásdad, tompa, oldalról összenyomott molyhos rügyekből fakadó barkák vastagok, és a lombfakadást jóval megelőző kivirágzásuk előtt szép selymes-szőrösek. Nemcsak a szokásos csokros formában, de szálanként is jól érvényesülnek, pl. padlóvázában.
Szalagos barka néven is illetik a Japánból származó és a holland Boscoop-ból elterjedt fűzkülönlegesség barkás vesszőit, kisebb-nagyobb mértékben görbült csúcsrészeik és szalagos növésük miatt. A barkák meglehetősen nagyok, öt centiméteresek, látványosan tömött-gyapjasok. Felnyílásuk előtt fénylően ezüstszürkék, azután pedig sárga színben pompáznak, és még teljesen megszáradva is érdekes látványt nyújtanak.