Először is azt kell eldöntenünk, hogy a kiegészítő darabokat miként tudjuk a legegyszerűbben az ágy kávájára illeszteni. Ha az ágybetét és a káva között oldalt van legalább 10 mm-nyi hézag, a dolgunk könnyű, csak két szeglet vasra van szükségünk, amelyek függőleges szárát közvetlenül a káva belső oldala mellé illesztjük, a vízszintesre pedig felcsavarozzuk a különféle formájú kis asztalkákat. E megoldás előnye, hogy az asztalka helye ideiglenesen bárhol lehet a kávaoldal hosszában, sőt esetleg a belső oldalra szerelt sínen a mozgatását is megkönnyíthetjük.
Kissé nehézkesebb az asztalka mozgatása a kávaélre fekvő ágybetét esetén. Ehhez ugyanis a betétet kissé meg kell emelnünk, mert csak így tolhatjuk előrébb, vagy hátrább az ágyvégi asztalkát. Ráadásul az asztallap csak akkor kerül az ágybetéttel azonos szintbe, ha oldalát Z alakúra formáljuk. A cél, illetve a kényelmünk érdekében azonban még ezt is érdemes vállalnunk.
Az asztalkák könnyű mozgatása legkönnyebben a külső oldalukra szerelt kerekekkel biztosítható. Az ágykáva belső oldalára szerelt görgők alkalmazása csak abban az esetben ajánlott, ha a kávaélek felülete sík, vagy a betét mellett van hely a szélesebb sínvezeték felszerelésére, és az nem akadályozza az ágybetét mozgatását. A sarok vasalattal ágyhoz kapcsolt asztalkák mozgatásához pedig az ágy mellett magát a kiegészítő bútordarabot is meg kell kissé emelni, hogy elkerüljük a káva felületi sérüléseit, idő előtti kopását.
Ami pedig a formai kialakítást illeti, az igen változatos lehet. Ha az ágy teljesen kárpitozott ezt a jellegzetességét a szélső oldallapokra erősített, kárpittal bevont betétlapok felerősítésével hangsúlyozhatjuk ki. A fautánzatú laminált alapanyag pedig a szobaberendezés többi darabjához igazodó legyen. Esetenként választhatunk egyszínű, pl. fekete, szürke, fehér anyagot is, ha az harmonikusan illik az egész miliőbe. Az asztalkákat alkotó lapokat pedig mindig úgy igyekezzünk egymáshoz erősíteni, hogy azok lehetőleg kövessék az ágykáva jellegzetességeit, pl. ha a kávaélek lekerekítettek, az asztalkákon ne élfóliázott, hanem szegélyléccel lefedettek legyenek a látható élek. E célra használhatunk horonyba üthető műanyag élfedő idomokat is.
Ezek után lássunk néhány részletezett asztalka változatot. Az egyszerű él-lap kialakítású asztalka látszólag a kávaélre, valójában annak belső oldalára szerelt vezetékre támaszkodik. A vezetéket 3 mm vastag rétegeltlemezből leszabott csíkokból ragasztással állíthatjuk össze. Az ágykávára erősítése előtt annak oldalára ajánlatos 0,5 mm-es fémszalagot rögzíteni a sínvezeték teljes hosszában. Az asztal szintje legalább az ágybetét magasságába legyen, a belső oldallapot pedig a csúsztató sarok vasalatok 5 mm-nyivel emeljék a kávaél fölé. Az asztallapot köldökcsapokkal kapcsoljuk a két oldallap közé, és a sarokkötéseket alulról felcsavarozott lemez sarokvasakkal is erősítsük meg. A szélső oldallapba készítsünk fészkeket a kb. 100 mm átmérőjű, 10 mm széles fagörgőknek, amelyeket körkiszúróval magunk is kialakíthatunk. A görgőket 16-19 mm vastag faforgácslapból leszabott fedőburkolatok tartsák, illetve takarják el. Előbb a belső takarólapot csavarozzuk fel az oldallapra, majd az alátétekkel közrefogott görgőket 6x25-ös hengeres fejű facsavarral fogassuk a takarólapra. A csavar feje ne álljon ki az oldallap síkjából. A külső takarólapot csak ragasztva erősítsük fel az oldallap aljára. A két oldallap közé szabassunk le 4-6 mm-es vastagságú csiszolt élű üveglapot, ami az asztalra téve nemcsak védi annak felületét, de elegánsabbá is teszi az amúgy egyszerű kiegészítő asztalt (3). Az oldallapot lábazat nélkül is kialakíthatjuk, ha a görgők méretét lecsökkentjük 50 mm-re, és ezeket az asztalka belső oldalára, takaróelem nélkül csavarozzuk fel. Az oldallapot kívülről farostlemezre feszített bútorszövetes betétlappal, vagy szegélylécekből összeállított keretezéssel tehetjük díszesebbé.
Rekeszes vagy fiókos asztalkát is készíthetünk, amelyeknek az ágyra rögzítésére a kávájára akasztott sarokvas is megfelel. Áthelyezhetők ezek is, csak kissé meg kell emelni őket. Előbb a rekeszes részt alakítsuk ki. Ennek fenéklapja, vagy magas ágykáva esetén a fedőlapja támaszkodjon az ágykáva élére, ezért ezek az elemek hosszabbak legyenek. A rögzítésükhöz az alsó oldalukra csavarozott alumínium U, vagy szögidom szükséges. A két oldallap azonos méretű darab; a tető- és a fenéklap közé illeszkedjenek.
Az asztalka alátámasztását hengeres lábbal, vagy a fenéklapra erősített konzollal oldhatjuk meg. Lábnak használhatunk készen vásárolt csőlábat, vagy különféle fóliával borított palástú műanyag csövet 50-80 mm átmerő között. A talpuk alá ragasszunk 3-5 mm vastag filc alátétet, amely elejét veszi a padlósérüléseknek. Olcsóbb megoldás az ágykáva oldalára támaszkodó lapkonzol, ám felszerelése pontos munkát igényel, különben az asztalka nem lesz vízszintes. A konzol támfelületére mindenképpen ajánlott vékony filcet ragasztanunk, nehogy felsértse az ágykáva felszínét. A bemutatott formákon kívül még számos asztalkát kreálhatunk, amellyel kiegészíthetjük és kényelmesebbé tehetjük az ágyunkat.