Öblítőtartály takarásban

Először is azt nézzük meg, hogy a takarófal elfér-e még a csésze mögött. Ha igen, akkor függőónnal, vagy vízmértékkel függőlegesbe állítva szereljünk a falra 20x50 mm-es lécekből tartókeretet. A burkolathoz műanyag-, fóliázott MDF-, vagy hagyományos fenyőfa lambérialéceket használhatunk. A méretre szabott lécek felerősítését középről kezdjük el. Így egy-egy léccel közrefogva könnyű az öblítőcsőhöz illeszkedő - két, félkör alakú - nyílást bejelölnünk, majd kivágnunk. A két középső lécet csavarozva, a többit pedig a hátoldalukra ragasztott, szegezett hevederlécekkel táblásítva szereljük fel. Ezek méreteiket tekintve akkorák legyenek, hogy pontosan a már felcsavarozott lécek és a fal közé illeszkedjenek.
Még egy problémát kell megoldanunk, nevezetesen az öblítőszelep működtetését. Ha eredetileg is elől elhelyezett az öblítőkar, annak csak a kilincsét kell a burkolatra fogatnunk. Ám más rendszerű öblítőtartályoknál a húzókar a tartály oldalán van. Ennél legkönnyebben a burkolatba erősített kis ajtókilinccsel, annak a csapjára erősített lemezzel, továbbá egy közepes erősségű húzórugóval oldhatjuk meg a működését. A rugó húzza vissza alaphelyzetébe a kilincset, így a szárára szerelt lemez csak a tartály ürítésekor nehezedik az eredeti lehúzókarra. A huzórugót közvetlenül a burkolat mögé, egy 2x30 mm-es acélrúdra és magára a burkolatra, előfeszített állapotban rögzítsük fel.
A lehúzókart lenyomó lemezt 1,5 mm-es alumínium lemezből készítsük el. Szélessége 25 mm legyen, ívelt vége a lehúzókar közepére támaszkodjon fel. A kilincs ennél 10 mm-rel magasabbra kerüljön, átfordítását egy behajtott facsavar szárával akadályozzuk meg, amelyre a rugóval feszített acélrúd felütközik.
Ha ezzel már megvagyunk, akkor a burkolat tetejét készítsük el. Alakját kartonsablon alapján jelöljük át egy 16 mm vastag laminált felületű faforgácslapra. Ez a darab élei mentén pontosan illeszkedjen a falak mellé, elől pedig egy, a burkolatot rögzítő kötőelemek fejét is takaró szegélylécet erősítsünk az egyenes élre. A fedőlapot alulról a keretlécekhez szoruló kis lécbetétekkel tegyük leemelhetővé. A burkolatot csak a faanyag esetében kell lakkoznuk, vagy színre mázolnunk. A kész burkolat jótékonyan elrejti az öblítőtartályt, fedőlapját pedig a tartalék higiéniai szerek tárolására használhatjuk.
Végezetül még csak annyit, hogy e kis helyiség felújításakor a magasban levő öblítőtartályt is érdemes a csészéhez közel felszerelni. Ilyen esetekben azonban a vízvezetéket és a lefolyócsövet is át kell helyeznünk, ezért jól válasszuk meg a helyét. A burkolatát pedig két rétegben egymásra erősített gipszkartonból célszerű kialakítanunk. Ez már csempézésre is alkalmas felületet biztosít, így az olcsó műanyag öblítőtartály is megfelel a célnak. A fedőlap azonban ez esetben is levehető legyen, hogy javításkor könnyen hozzáférhessünk a szerelvényekhez.