WC öblítők

Start/stop és vízfelező megoldások

A korszerű öblítőtartályok szinte mindegyike már víztakarékos, nem pocsékol kis dolgokra sok vizet. E tekintetben két rendszer jellemzi az öblítő tartályokat, a start/stop, illetve az ún. mennyiség-felező öblítési megoldás. Az előbbinél tőlünk függ a kieresztett víz mennyisége, amit a lenyomott öblítő billentyű alaphelyzetébe való visszaállításával, vagy a húzózsinór elengedésével zárhatunk el. A másik újabban elterjedő megoldás inkább a falsík mögé épített tartályokra jellemző, nevezetesen a kisebb, vagy nagyobb nyomógomb valamelyikének megnyomásával választhatjuk meg az öblítő víz mennyiségét. A kisebbel csak a fele mennyiségű, kb. 3 l víz távozik a tartályból, ám ezt nem lehet csökkenteni. A mérések alapján ugyanis ennyi vízre van szükség a csésze higiénikus átöblítéséhez. Ez EU-s normaszabvány. A nagyobb dolgok higiénikus eltüntetéséhez viszont már 6-9 l víz szükséges, ami általában a tartály teljes kiürítésével jár. A higiénia szempontjából ezek az öblítő rendszerek a megfelelőbbek, mert így garantált a WC csésze teljes átöblítése és állandó tisztasága.

Falon kívüli öblítőtartályok

Ezek belsőépítészeti szempontok szerint ugyan nem túl előnyös megoldások, viszont gyorsan kialakíthatók és szükség esetén cserélhetők is. Az ilyen tartályoknak számos előnyük és természetesen hátrányaik is vannak. A régebbi, tradicionális szerelési szokásoknak megfelelően többségben vannak, ami főként a viszonylagosan egyszerű, könnyű hozzáférést biztosító telepítésüknek tudható be. Karbantartásuk és az esetleges cseréjük is könnyen megoldható.
A szerelési magasságuk változó. A régebbi, magas szerelésűek általában 150 cm felett vannak, míg a később felszereltek már középmagasságban a WC csésze fölé kerültek. A magasba telepítettek nagy hátránya, hogy hiba esetén csak létráról javíthatók, viszont mivel szemmagasság felett vannak, nem túl szembeötlők. Különösen, ha a lefolyócsövüket a falba süllyesztve tüntették el. Az sem akadály, ha a csésze fölött a szellőző ablak miatt nincs számukra hely, mert az oldalfalon is elhelyezhetők. A csésze pedig a hátfalhoz közelebb kerülhet. Régebben épített és még nem korszerűsített lakásokban ez az elhelyezés szinte alaphelyzet, az öblítőtartály választék azonban alig néhány típusból áll.

A középmagasba és alacsonyra szerelt öblítőtartályok teteje általában a csésze beömlő csatlakozásától 500-150 cm magasságba kerül, ami a szerelést és az esetleges javításukat is megkönnyíti. Jellegzetességük a fedélen található működtető billentyű. Hátrányuk, hogy a vízvezeték kiállásának a tartály közelében kell lennie, és a WC csészének a szokottnál kissé messzebb kell lennie a faltól. Ez azért szükséges, hogy a csészetető felhajtott állapotában kellően hátra billenhessen. Az öblítő csövet ilyen esetekben szükségtelen a falba süllyeszteni, viszont a sarokszeleppel ellátott vízvezeték kiállásnak mindenképpen a tartály közelében kell kerülnie. Szerencsés esetben egy lapos öblítőtartály olyan közel szerelhető fel a csészéhez, ami már nagyon hasonló a monoblokkos, azaz a WC csészével egybeépített öblítőtartályhoz. Ehhez azonban magát az öblítőtartályt mérete szerint jól megfontolva kell kiválasztani.
A falon kívüli öblítőtartályok szinte mindegyike hőszigetelt, ami megakadályozza a tartály külső felületén a páralecsapódást. Az öblítővíz mennyiségének szabályozása start/stop rendszerű, azaz a víz kifolyása bármikor a lehúzó zsinór elengedésével, vagy az öblítő billentyű alaphelyzetbe billentésével megszakítható. Léteznek EU szabvány szerinti ürítő szeleppel ellátott típusok is, amelyeknél az öblítés 3/6-9 l-es (a tartály űrtartalmától függően), tehát kétfázisúak, a víz azonban még túlbillentés után is az öblítő gomb alaphelyzetbe állításával elzárható.

A víz becsatlakoztatása többnyire nem oldalfüggő, így jobb és baloldal felöl is a hálózatra csatlakoztathatók. A tartály lefolyócsövének a WC csészéhez történő csatlakoztatása egy peremes csatlakoztató hüvellyel egyszerűen megoldható, ha a csövet előzőleg kellő méretre vágták. Ezt a falra szerelt tartály és a csésze becsatlakozó nyílása közötti távolságok alapján könnyű meghatározni. A befogásokhoz szükséges csőráhagyások fent 20 mm, alul pedig 40-50 mm. A szigetelő hüvelyt még a csatlakoztatás előtt a csőre kell húzni, majd a csővel együtt már könnyű nedvesen a csésze becsatlakozó nyílásába szorítani. A tartályok vízfeltöltése az új töltőszelepeknek köszönhetően nagyon csendes, és az összmennyiség is szabályozható.

Minden tartályhoz vagy tartozék a bő ráhagyású kiömlő cső, mint ahogyan a szükséges konzolok, szigetelőgyűrűk és a csatlakoztatásukhoz szükséges csőkötő elemek is, vagy külön készletben vásárolhatók meg. A töltő-, továbbá leeresztő szelepeik eltérő kialakításúak, ám a tartály feltöltésének mértéke mindegyiken szabályozható, és minimális vízszint csökkenés esetén a töltőszelepek azonnal pótolják a hiányt. Ezek rugalmas és hosszú élettartamú műanyagból készülnek a leeresztő szelephez hasonlóan. Karbantartást szinte nem igényelnek, legfeljebb évente egyszer célszerű a lerakódásoktól, vízkőtől megszabadítani az alkatrészeket, biztosítva ezzel a hiba és szivárgásmentes feltöltést. Ha mégis tönkremennének, a tartály leszerelése nélkül bármilyen szerkezetű töltőszeleppel kicserélhetők.
A monoblokkos öblítőtartályok közvetlenül a WC csészére ültetve, azzal együtt képeznek komplett egységet. A tartály általában kerámia és oldalbekötésű, de nem mindenkor a csésze tartozéka, esetenként külön is beszerezhetők. A WC csésze többnyire mélyöblítésű és vízszintes elvezetésű. Ezek is kétfunkciós öblítő rendszerűek, csendes működésűek, és esztétikus egységet alkotnak. Alsó kifolyású csészék helyére nem mindenkor építhetők be, mert nincs minden esetben hely a WC csésze mögött a tartály és a felhajtott csészefedő számára. Közel hasonló kialakítást az alacsonyra szerelt és kellően lapos öblítőtartályok valamelyikének kombinációjával lehet elérni a régebbi WC csészéknél.

Rejtett öblítőtartály a falsík mögött

Ez a legújabb szerelési mód, amely eltünteti a más esetekben falon kívül elhelyezett öblítőtartályokat. Nem bontják meg a falsíkok egyöntetűségét, mivel a tartály a fal mögé kerül. Jelentősebb lakásfelújítások, korszerűsítések alkalmával, de főleg új lakások építésénél előnyös az alkalmazásuk, csak hátsó kiömlésű WC csészék felszerelésére alkalmasak.
E komplett egységeket acél tartókeret foglalja magába, amelyet a falra kell szilárdan felerősíteni. A keretre rögzített a 6-9 l űrtartalmú öblítőtartály és az öblítő mechanizmust működtető, a falsíkra simuló kettős nyomólap egy egységet alkot. Az öblítőtartály hőszigetelt, a vízutántöltés szinte hangtalan. A keret akár a falra erősíthető WC csészét is megtartja. Maga a keret falmélyedésbe, vagy utólag kialakított előfal mögé is könnyen elhelyezhető, amiből csak a csatlakoztatáshoz szükséges csőkiállások és a csészét rögzítő felfogó csavarok szárai állnak ki. Számos gyártó különféle típusából az adott lehetőségekhez igazodva célszerű a legmegfelelőbbet kiválasztani.
A takaró burkolat elrejti magát az öblítőtartályt, és a csempézett burkolat felületét csak az ürítést szabályozó kétfunkciós nyomólapok törik meg. A falra szerelt WC csészék a padló takarítását is megkönnyítik. Elegáns megoldás, amely érthetően egyre közkedveltebb, főként nagyobb lakásfelújításoknál, az új lakásokban pedig már szinte csak ilyen korszerű öblítő tartályokat építenek be a toalett helyiségekbe vagy a fürdőszobákba.

Tartály szelep tisztítás, szelepcsere

Az öblítőtartályok ritkán hibásodnak meg. Egy idő múlva azonban a töltő szelep felakadása, zárási elégtelensége - a túltöltésből adódóan - folyamatos szivárgást okozhat, ami jelentősen megnövelheti a víz- és csatornaszámla összegét. A hibát többnyire a vízkőlerakódások miatt felakadó zárószelep okozza, mert nem képes teljesen elzárni a beömlő vizet. Az ilyen hibák viszonylag könnyen orvosolhatók, ha a lerakódásoktól megszabadítjuk a töltőszelep mozgó alkatrészeit, felfogó csapjait és a szelepülést. A tisztítást óvatosan végezzük el, mert a bepattintható műanyag csapok és azok fészkeit magukba foglaló támlapok túlfeszítés miatt könnyen letörhetnek, ami már helyrehozhatatlan hibát jelent. A tisztításhoz célszerű a töltőszelepet kiszerelni a tartályból és vízkőoldós kefével már könnyű a lerakódásoktól megszabadítani a kritikus helyeket és alkatrészfelületeket. A sarokszelepet előzőleg el kell zárni!

Amennyiben a szabályozható magasságú úszó karja már nem képes a zárószelepet működtetni, akkor célszerűbb a komplett töltőszelepet újra cserélni. Ez bármelyik szaküzletben, barkácsáruházban beszerezhető, beszerelése pedig semmi problémát nem okoz. Az új szerelvényt előbb a tartályra kell felerősíteni, majd rácsatlakoztatható a flexibilis vízbekötő cső. A tartály kívánt vízszintje az úszó fel-le mozgatásával állítható be, ám a töltővíz teljes elzárását feltétlenül ellenőrizzük, mielőtt a tartály tetejét a helyére tennénk, mert ha pl. a szintállító pálca idő előtt akadályba, esetleg az öblítő billentyűbe ütközik, a szelep nem zár le teljesen, állandósulhat a szivárgás. Ezt mindenképen el kell kerülni
A leeresztő szelepnél az alsó zárótömítést érdemes letisztítani, mert ez is vízszivárgást okozhat. A szelephüvely felemelését követően a tömítések és a szelepülés már megtisztítható. A túlfolyónyílást is ellenőrizzük, mert ez akadályozza meg a tartály túltöltését. A tartály aljára lerakódott üledéket is érdemes kimosással a tartály kiürítése közben eltávolítani.