Sztereo-video kabinet

Vannak, akik a "kirakatba" teszik, mások szekrénypolcra állítják, mint a könyveket, jó néhányan pedig a kíváncsi pillantások és a por ellen védve külön szekrénybe zárják az értékes sztereo-video berendezéseiket, tv-készülékeiket. Nos, aki az utóbbit kívánja megoldani, van számukra néhány "szekrényes" ötletünk, amelyek saját kezűleg is megvalósíthatók, de asztalossal is elkészíttethetők. Az eredeti bútordarab tölgyfából készült, de hasonló mintázatú laminált faforgácslapból is kialakítható. A szekrényke táblás-, ún. filungos szerkezetű, és természetesen a középső táblák vastag üvegből leszabott darabok is lehetnek. A kis szekrény két fiókjában kazetták és CD-k, alattuk pedig a hagyományos, válogatottan különleges LP-lemezek tárolására is módunk nyílik. Az egyszerű, ám dekoratív bútordarab hatásosan védi az értékes készülékeket a por és az egyéb sérülésektől, s harmonikusan beilleszthető a szoba egyéb berendezési tárgyai közé.

Előkészületek

Az anyagjegyzék szerinti darabokat laminált alapanyag esetében természetesen lapszabászatban vágassuk méretre. Ha viszont fából kívánjuk a szekrénykét elkészíteni, akkor választhatunk 21 mm vastag furnérborítású faforgácslapot, vagy 19 mm vastag, ugyancsak nemes furnérborítású lécezett bútorlapot. Az ilyen anyagok élborítása sem okoz problémát, hiszen különféle fafajtákból készült felvasalható furnér élfóliák beszerezhetők 22 és 42 mm szélességben, és természetesen méretre is vágathatók a lapok. A kötésekhez diszperziós gyors faragasztót, köldökcsapokat és a darabokon kialakított csap-hornyokat alkalmazzunk. A filungok betétjeként és hátlapként 10 mm-es faforgácslapot, illetve 6-8 mm vastag nemes furnérborítású farost-, vagy rétegeltlemezt válasszunk. Ez utóbbiból összeragasztva készíthetjük el a fiókok oldalait alkotó darabokat, ám ebben az esetben az alkatrészeket úgy szabjuk le, hogy azokat aljazással tudjuk összeerősíteni. Ezt a módszert alkalmazhatjuk a kávabetétek kialakításakor is, ám ebben az esetben a lécek hornyait is ennek megfelelően kell kialakítanunk. E megoldásokhoz rajzunk ad eligazítást.
Azt is megtehetjük, hogy a szekrényajtó- és oldaltábláinak helyére fa helyett 4-6 mm vastag üveget erősítünk a keretek közé. Ebben az esetben az összeállított keretek belső élét ki kell aljaznunk, és az üveglapokat szegélylécekkel rögzíthetjük a helyükre. Az üvegezett ajtót a szokásosnál hosszabb szárú csuklópánttal fogassuk a szekrény korpuszára, mert az üveg jelentősen megnöveli az ajtó súlyát.
A darabok szilárd összeragasztásához szükséges hornyok pontos méretét felsőmaróval biztosíthatjuk leginkább, ám jól beállított körfűrésszel sem lehetetlen a hosszú egyenes fészkeket kialakítani, ha az anyag élén, két oldalról vezetőlécekkel jól behatárolt fűrésztalppal vezetjük végig a gépet. Az alkatrészek csaprészét körfűrésszel, egymásra merőleges vágásokkal is kialakíthatjuk, de felsőmaróval munkánknak ezt a részét is könnyebben és főleg pontosabban végezhetjük el.

Szekrénykáva

Maga a káva két oldalkeretből és az azokat összekapcsoló fenék-, válasz- és fedő-, valamint hátlapból áll. Előbb tehát az oldal kereteket állítsuk össze. A szilárd kötések itt nagyon fontosak, ezért előbb a négy testes kávaoszlopot készítsük el. Akármilyen alapanyagot használunk, ezeket a darabokat, valamint a keret hevederlapjait két-két azonos méretű darabból ragasszunk össze. Egyik hosszanti élükbe készítsünk hornyot a heveder és a tábla részére. Ezt horonymaró híján kézi vésővel is kialakíthatjuk. A hevederlapokat is hasonló módon alakítsuk ki, de ezeknek rövidebb éleire csapot kell marnunk, az egyik hosszanti élüket pedig - az oszlopokhoz hasonlóan - hornyoljuk fel. A hornyok szélessége a táblák anyagához, illetve azok kialakításához igazodó, mélysége azonban egységesen 15 mm legyen. Ha a táblák helyett üveg kerül a keretekbe, akkor hornyolás helyett az összeállított keretek belső élét kell 10x19 mm-es aljazással ellátnunk. A látható élekre vasaljuk fel az élfedő anyagot, a feleslegét pedig vágjuk le. A lemezcsíkokat a hornyolt élre illesztve vasaljuk fel, majd a darabok felületét enyhe benedvesítés és száradás után csiszoljuk teljesen simára. A felületi finomítást szálirányba húzva, szinlőpengével síkba hántolva fejezzük be.
A keretekbe illesszük be a hevederlapokat, majd a betétlapot is csúsztassuk a helyére, és enyhén megütve szorítsuk a fészkébe. Az elemeket még ne ragasszuk össze, mert a végső felületkikészítést ezzel megnehezítenénk. Ha kellően szorosak az egymásba illeszkedő alkatrészek, akkor egy-egy sarok- vagy hevederes szorítóval biztosíthatjuk elmozdulás mentesen az összeállítás idejére a darabokat.
Következő lépésben a fedőlapot csapozzuk össze az összekötő lappal. A középső válaszlap sarkaiba fűrészeljünk fészket az oszlopok számára, s lássuk el köldökcsapokkal a fenéklapot is. E műveletek után a csapok helyét fúrjuk ki a kereteken, majd az egyikre üssük fel a három vízszintes lapot, és a másik keretet is illesszük fel az élükre. A szekrénykávát végül a hátlap felcsavarozásával szilárdítsuk meg. Ezt két 6 mm-es, méretre vágott rétegeltlemez darab összeragasztásával alakítsuk ki, vagy 10 mm-es MDF-táblából szabjuk le, s ne feledkezzünk meg a középső szellőző- és kábelnyílás kivágásáról sem.

A szekrény ajtaja

Ezt az alkatrészt az oldalakhoz hasonlóan, de 19-21 mm vastag darabokból készítsük el. A hornyolás most 6-7x15 mm méretű legyen, s a csapok is e mérethez igazodjanak. Az éleket még a tábla beerősítése előtt fedjük le, és csiszoljuk simára mindegyik alkatrészt. Az ajtó összeállítását az egyik ajtókeretlécre illesztett hevederek beállításával kezdjük el, majd az ajtóbetét helyére ütése után a másik ajtókeretlécet is kalapáljuk a helyére. Ha üvegezett ajtót készítünk, akkor a keretet összeragaszthatjuk, és majd száradás után marjuk ki a 10x16 mm méretű aljazást a keret belső élei mentén vezetett felsőmaróval. Tárcsafűrésszel ezt csak úgy tudjuk megoldani, ha a sarkokban kézzel véssük ki az aljazások sarkait. Az ajtó vagy az ajtókeret egyik hosszanti élébe véssünk fészket a sárgaréz csuklópántok részére, és az ajtót a helyére, tehát a kávaélek közé illesztve jelöljük át a pántszárak helyét a jobb- vagy baloldali oszlopra is. Ne feledjük, üveges ajtó esetén ajánlatos 80 mm hosszú pántokat alkalmaznunk! Zárként rugós csappantyút szereljünk fel, vele szembe kerüljön az ajtó fogantyúja, hogy nyitás közben ne feszüljön az ajtókeret.

A fiókos rész

Kialakításához a középső válaszlapot használjuk fedőlapként, s alá - a kávaoldalakra - erősítsük fel a görgős fiókvezetékeket tartó rekeszoldalakat. Ezeknek csak az első és egyik hosszanti élét kell élfóliával lefednünk. Felerősítésük után a két fiók kialakítására keríthetünk sort. Oldalaikat ugyan műanyag bevonatú MDF idomból is leszabhatjuk, de az igényesebb kivitelű bútoroknál inkább fát szokás használni. Az oldalaikat azonos szélességűre szabott rétegeltlemez darabok összeragasztásával alakítsuk ki. Így a kötésük is szilárd lesz, és az aljazások sem nehezítik meg a munkánkat. A fiók előlapokból lyukfűrésszel vágjunk azonos méretű nyílást a kezünk számára, majd az éleket fedjük le élfóliával.. A hátoldalon marjunk hornyot az oldallapok csapjai számára, egy háromszögű lécet pedig ragasszunk fel alájuk a fenéklapok megtámasztásához. Az oldallapokat csiszolás után ragasszuk össze, illesszük helyükre az előlapokat, majd a fenéklapokat is erősítsük a fiók alá, és néhány vékony, ferdén beütött szeggel is fogassuk az oldallapok alsó élére. Szereljük fel a görgős fiókvezetéket mindegyikre, és ezt követően már a rekeszbe is szerelhetjük kipróbálás céljából.

A szekrény végleges összeállítása

Ha a kisebb pontatlanságokat kiigazítottuk, akkor kerüljön sor a felületkikészítésre. Laminált alapanyagnál természetesen erre nincs szükség, viszont az élfóliázott részek élének finom letörése, simára koptatása éppen úgy fontos, mint a fából készült bútornál. Ezt pedig többnyire újból darabjaira szedve a legkönnyebb elvégezni. A valódi faanyagú darabokat ezen kívül még egyszer simára kell csiszolnunk, majd jöhet a beeresztés, a lakkozás, vagy a keményviaszolás művelete. Az alkatrészeket külön-külön vonjuk be felületkezelő folyadékkal, majd száradás után következhet a ragasztóval történő végleges összeállítás. Az egymásba illeszkedő részeknél a kitüremlő ragasztót azonnal vizes ronggyal távolítsuk el, majd száraz textíliával áttörölve ellenőrizzük, hogy ragasztómentes-e az összes felület. Az összeállítás menete azonos az előzőkben ismertetett sorrenddel, ám most is nagyon ügyeljünk a sarkok merőlegességére. A kész és már szilád szekrénykávára csavarozzuk fel az ajtót, a fiókokat pedig toljuk a helyére. Ha a káva oldalakba is üvegtábla kerül, akkor a fiókos rekeszt előbb emeljük ki a helyéről, majd az üvegtáblát átlátszó szilikonrétegbe ágyazva, szegélylécekkel körbe erősítve rögzítsük. A rekeszt ezt követően csavarozzuk vissza, és az ajtóba is így erősítsük be a legalább 4 mm-es üveglapot.
Végül bútorápolóval dörzsöljük át, állítsuk a helyére, és akár azonnal beköltöztethetjük felső emeletére a hifi-videó készülékeket, a fiókokban kazettákat, CD-ket tárolhatunk, alsó része pedig - szabad a pálya - egyéb hangtechnikai kellékek, vagy régi hanglemezek tároló helye lehet.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: kabinet, szekrény

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Munkapultok és borításuk

A konyha meghatározó felületét a beépített munkalap alkotja. Feladata, hogy az előkészítő és főzési munkáknak megfelelő helyet biztosításon. Ez általában magában foglalja a beépített...


14 ötlet a lépcsők alatti terek hasznosítására

Fiókos lépcső: az egyes lépcsőfokok alatti rész kiváló hely a cipők tárolására. Ez a megoldás viszonylag bonyolult, érdemes már a lépcső építésekor betervezni. Aszimmetrikus lépcső: elsőre fura...