Mechanikus és elektromos fűnyírók

A mechanikus működésű, kézi hajtású fűnyírókra hajlamosak vagyunk rálegyinteni, és kissé elkényelmesedett világunkban valamiféle elavult, ósdi szerkezetnek tekinteni. Igaz, ami igaz; könnyebb egy motoros gépet tologatni a gyepen, de ne fedjük el, hogy a kézi hajtásúnak is megvan a maga szerepe. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a mechanikus fűnyíró már elvében is másképpen működik, mint a motorosok. Inkább egy kis kombájnra hasonlít, amelynél a forgó henger ráforgatja az álló késre a fűszálakat, majd ollószerűen elvágja. Ez sokkal kevésbé roncsolja a füvet, mint a nagy fordulatszámon forgó tárcsa, amely még akkor is sokkal inkább tép, szakít, ha élesre van köszörülve. Az elvágott fűszálnak ugyanúgy be kell hegednie, mint egy sebnek, és mint ahogy egy éles, metszett seb is hamarább gyógyul a roncsoltnál, ugyanígy van ez a fűnél is.
Nem akarjuk persze azt állítani, hogy a kézi fűnyíró helyettesíti a gépit. A szerepe az, hogy kis gyepfelületek rendszeres ápolásánál mindig csak egy keveset - egy-két millimétert - vágunk le a fűből, de azt akár minden nap. Más lehetőségünk nem is nagyon van, a hosszúra megnőtt fűvel már nemigen boldogul a kézi hajtású gép; a henger megszorul, és a kerekek csúszni kezdenek a gyepszőnyegen, így a meghajtást sem viszik át. Ilyenkor bizony elő kell venni a motoros gépet, és a nagyját azzal levágni.
Az AL-KO forgókéses fűnyírói önélezős késekkel működnek; az álló késeket két csavaros szorítóval beszabályozva lehet finoman nekiszorítani a forgó késeknek. Ez a beszabályozás rendkívül fontos, mert ha a kések között túl nagy a hézag, akkor az "olló" nem fog vágni, hanem becsípi a fűszálakat, és megszorul. Ha viszont túlságosan szorosra állítjuk, akkor a kerekek megcsúsznak, nem képesek hajtanai a forgó hengert. Az optimális az, amikor a henger még könnyen forog, de jól hallhatóan súrlódik az álló késen, ez a súrlódás egyben az önélezést is elvégzi. Az is fontos, hogy a két szabályozó gombot szimmetrikusan használjuk, és a kések egymáson teljes hosszúságukban végigcsússzanak.
A forgókéses fűnyíró egyébként igen egyszerű felépítésű, és használata is magától értetődő. Egy minimális karbantartás azért mindennek jár, amiben forgó alkatrészek vannak. A rendszeres tisztításon kívül ez elsősorban a fogaskerék hajtás ápolását jelenti. Ehhez úgy férhetünk hozzá, hogy a keréktengely végében lévő műanyagdugót - egy vízpumpa fogóval óvatosan megfogva, és finoman mozgatva - kihúzzuk. (Ne csavarhúzóval akarjuk kifeszíteni, mert a puha műanyag csak roncsolódik.) Ezután a kerék lehúzható a tengelyről, és szabaddá válik a kerék belső fogas íve és a műanyag fogaskerék. Olvasóinknak ez ismerős lehet, mert a mechanikus gyepszellőztető, melyet múlt évi 9. számunkban mutattunk be, pontosan ugyanilyen hajtóművel rendelkezett. A műanyag fogaskerekek kenést nem igényelnek, csak alapos tisztítást, mert bizony ide a szennyeződések könnyen bejutnak. A fogaskerék lehúzásával láthatóvá válik az egyszerű szabadonfutó szerkezet. Fontos, hogy ez rendszeresen meg legyen tisztítva, és ezt az alkatrészt zsíroznunk is kell. Az összeszerelés fordított sorrendben adja magát. A túloldali kerékben természetesen azonos hajtómű található.
Az elektromos fűnyírókról múlt havi számunkban - a benzinesekkel összehasonlítva - már szóltunk néhány szót. Az általános előnyöket azért még egyszer kiemeljük: ezek a gépek sokkal könnyebbek, mint a benzinesek, ezáltal lejtős terepen is könnyedén dolgozhatunk velük. Meghajtó motorjuk igen stabil, és semmiféle karbantartást nem igénylő aszinkronmotor, melynek indítását nagy kapacitású kondenzátor segíti. Közvetlenül a motortengely végén található a kés, nincs áttétel, nincs hajtómű, egy kis túlzással azt lehetne mondani, hogy egy ilyen fűnyírón nincs is olyan alkatrész, ami elromolhatna.
A fűnyírás magasságának beállítására többféle megoldást alkalmaz az AL-KO. Talán a legegyszerűbbet az egyik kis új gépen - az Euro 900-ason - láttuk, amelynél kerekenként fel kell húzni egy műanyag reteszt, a keréktengelyt a megfelelő magasságba tenni, majd a reteszt visszatolni. Az egyszerű és szellemes megoldás az egész gépre jellemző, ezért a 900 W-os, 32 cm vágószélességű gépet bátran ajánljuk azoknak, akiknek olcsó fűnyíróra van szüksége kisebb gyepfelület ápolásához.
Egy másik, egyszerű magasságállítási megoldást a "Comfort" család gépein találtunk. Ennél a kerekeken lévő "dísztárcsa" tulajdonképpen egy csavarkulcs, amely puszta kézzel könnyen oldja a kerékrögzítő csavart, ha a tengely mindkét kerekén megfogjuk. Ezután a tengely kihúzható, és a megfelelő lyukba visszadugható, még egy percet sem vesz igénybe, és természetesen szerszám sem szükséges hozzá.
A próbára kapott Comfort 40-es gép egyébként is nagyon tetszett. Formatervezése a 21. századhoz méltó, 1400 W-os teljesítménye már tekintélyt parancsoló, és a 40 cm-es vágószélesség is a kiskertekben a legjobban kihasználható méretnek tűnik. Ugyancsak szimpatikus ötlet a mindkét kézzel behúzható kapcsoló, amely a markolat teljes szélességében elérhető, és tisztességes méretű a fűgyűjtő is.
Az elektromos gépek karbantartási igénytelenségéről már szóltunk, de a rendszeres tisztításról azért ne feledkezzünk meg. Ez néha terjedjen ki a motortér pucolására is, természetesen áramtalanított állapotban. A motor műanyag burkolata 3-4 csavar kihajtása után leemelhető, ezután porseprővel, tiszta ronggyal, esetleg porszívóval távolítsuk el a motorból az óhatatlanul belekerülő fűhulladékot, Vigyázzunk, hogy a tekercset és az elektromos vezetékeket ne sértsük meg, és összeszereléskor a vezetékek a helyükre kerüljenek. Ellenkező esetben a fedél odacsípheti a rossz helyen futó kábelt, és a szigetelés itt előbb-utóbb lekopik, átvágódik, a vezeték szabaddá válik. Ez életveszélyes. Fontos a kés rendszeres élezése, köszörülése is (erről is szóltunk az előző számunkban).
Táblázatainkban összefoglaltuk az AL-KO három legismertebb elektromos fűnyíró gép családjának néhány fontos adatát. Alapgépeknek a "Classic" gépcsalád tagjai tekinthetők, amelyek valóban az alapszolgáltatásokat nyújtják (általában ez elegendő is). Közülük a 38 E típusjelűre hívjuk fel a figyelmet, amely a legjobb vételnek látszik. A "Comfort" gépcsalád tagjai néhány kényelmi plussz-szolgáltatással valóban komfortosabbak. Közülük a 40 E látszik legjobb megoldásnak az ár és szolgáltatás viszonylatában. A csúcskategóriát - mint a benzinmotorosoknál is - a "Premium" gépek képviselik. Ezek nem csak formatervezésükben és szolgáltatásaikban, hanem a benzinesekkel összemérhető elektromos teljesítményben is kimagaslóak. Persze ezt a szintet már magasabb áron kell megfizetni.