WC öblítő másképpen

Manapság kétség kívül a legkorszerűbb és legelegánsabb megoldást a falsík előtti szerelésű öblítőtartályok jelentik. Ezek beépítési lehetőségeiről decemberi lapszámunkban részletesen írtunk. Most egy érdekes megoldást mutatunk be a szokványos panellakások korszerűsítését, szépítését tervezők számára, amit az Ezermester Referencia Lakás programunk keretében valósítottunk meg.
E házak általánosan elterjedt műszaki megoldása, hogy a fürdőszoba és WC közös falszakasza mögött szerelvény aknában futnak a víz nyomóvezetékek és a lefolyó vezeték is. Az akna elég bőségesre van méretezve, így alkalmas arra, hogy a lapos öblítőtartályt úgy befogadja, hogy a WC helyiség mérete gyakorlatilag alig csökken.
A falon kívüli, önhordó szerkezetű öblítőtartály rögzítésére szinte készen kapjuk a rögzítési pontokat, hiszen a szerelvényakna eredeti fém fedőlapja kétoldalt futó L acél idomokhoz volt rögzítve. A nem túl esztétikus fedőlapot ugyan eldobjuk, de az L acél idomok elegendően erősek ahhoz, hogy rájuk csavarozzuk a tartály felerősítésére szolgáló zártszelvényű acélidomokat. A víz és lefolyó bekötéséhez minden csatlakozó adott - hiszen az eredeti WC-hez is rendelkezésre álltak. A jövőre gondolva viszont külön leágazás készült a hideg és meleg nyomóvezetékekről is. Ezek először még lezárt csonkban végződnek, de lehetőséget biztosítanak arra, hogy a későbbiekben a WC kagylóra öblítős (bidét helyettesítő) ülőkét lehessen felszerelni.
A "falsík elé" szerelt két nyomógombos öblítő tartály Ytong falazó elemekkel lett körülfalazva - a tartály polisztirol tokjával egy síkban, így már adott is a csempézésre alkalmas felület. A tartály feletti résznél viszont kár lett volna a falazattal elpazarolni a helyet. Felülre már csak egy pozdorja borítólap került, ami ugyancsak könnyedén csempézhető. Így a tartály feletti részen egy keskeny rakodópolc is adódott. Kis komplikációt okoz, hogy a vízórák elérhetősége miatt a pozdorja lapon egy nyitható ajtót is kellett készíteni, ami természetesen egybe lett csempézve a fallal, így alig látszik. Az ajtón keresztül természetesen a főelzárók is elérhetők.

A korábbi WC öblítőtartály egyszerűbb megoldásokkal is leváltható, illetve esztétikusabb megoldásra cserélhető. Az egyik lehetőség a monoblokkos WC tartály beépítése, ami csak annyi kompromisszummal jár, hogy az ülőke kb. 10 cm-re előbbre kerül, mint az eredeti helye. Ehhez a lefolyó csatlakozást karmantyús idommal meg kell toldani, és a hidegvíz csatlakozót le kell hozni az öblítőtartály mellé a szerelvényaknában. A tartály feletti rész a falon ettől felszabadul, és akár egy sekély tároló szekrény is kialakítható rajta.
Az eredeti fém WC hátfalat (borítólemezt) mindenképen érdemes kidobni, a leakasztható szekrény ajtajait pedig - az optikai térnövelés kedvéért - akár tükörlapból is készíthetjük. Az ajtók mögött most is hozzáférést kell biztosítani a vízórák és a főelzárók számára. Nagyobb probléma esetén pedig az egész szekrényke leemelhető, és a szerelvényakna szabaddá válik.
Az eredeti tartály eltüntetésének és a WC hátfal esztétikus beépítésének egy harmadik lehetősége a tartály nélküli Schell csap alkalmazása.
A mai korszerű típusok már megfelelő vízmennyiséget tudnak biztosítani az öblítéshez, hiszen a szerelvény aknában akár másfél collos nyomóvezetékre is csatlakozhatunk. Egyes korábbi típusok záráskor nagyon hirtelen veszik el a nyomást, és így nagy dinamikai igénybevételnek teszik ki az egész vízvezeték rendszert. Ezeket jobb elkerülni, mielőtt szétvetik a vízcsövet.
A pneumatikus működtetésű WC-öblítő szelepek levegőztető elemmel vannak ellátva, annak érdekében, hogy elzárás után a szelep alatti csőszakaszból a víz rövid idő alatt tudjon folyni. A levegőztető elem csak függőleges helyzetben működik, ezért a szelepet ennek megfelelően kell beépíteni úgy, hogy a levegőző furatok szabadon maradjanak.

Ha a lakást átépítjük, a tervek készítésénél gondoljunk a különálló vendég-WC kialakítására is. Ma már a problémák könnyebben megoldhatók, mint akkoriban, amikor a vezetékeket, csöveket mindenképpen a falban, vagy jól látható helyen, a falon kívül kellett elvezetni, amikor a WC-t és a mosdókagylót szigorúan csak a falra vagy a fal elé lehetett szerelni. Az időközben kifejlesztett szerelvényfalaknak köszönhetően a berendezés és a felszerelés is könnyebbé vált. A vendég-WC harmonizáljon a lakás többi helyiségével, formatervezését és színvilágát tekintve pedig a fürdőszobával. A WC-kagyló lehet alsó és hátsó kifolyású, az utóbbi esetben a WC alatti terület könnyebben tartható tisztán.

A vízzel elsősorban a WC-ben takarékoskodhatunk anélkül, hogy higiéniai igényeinkről le kellene mondanunk. Az öblítést nyomógombos, nyomólapos készülékkel (mely napjainkban már erős vízsugárral, csendesen öblít) vagy tartállyal oldhatjuk meg. A nyomógombos, nyomólapos öblítés vízszükséglete 9 literről 6 literre mérsékelhető, de a rövid öblítéshez elegendő 3 liter is. A tartályos öblítő vízmennyiségét is szabályozhatjuk. Ez valóban jelentős megtakarítást eredményezhet, mivel a háztartási vízfogyasztás élén a maga 32 %-os részesedésével a WC-öblítés áll.