Lambériák alapjai

Nagy lakásfelújítási terveink megvalósítását többnyire tavasszal szoktuk „beindítani”, pontosabban elkezdeni. A tervszerű és főként gyors munkához azonban nem árt pontosan tudnunk, hogy mit akarunk, s ennek érdekében hogyan haladhatunk előre lépésről-lépésre. Ez nemcsak a szükséges anyagok beszerzése szempontjából, hanem a munka folyamatossága és szakszerűsége miatt is fontos. Ha például valamelyik lakóhelyiség falait lambériával szeretnénk lefedni, akkor tudnunk kell, hogy a burkolatot milyen alapokra kell felerősítenünk, azt pedig milyen szempontok figyelembevételével kell kialakítanunk. Márpedig ezt számos dolog befolyásolhatja. Ismertetésünkben ezért most az ilyen burkolatok alapjának elkészítési fogásait, módozatait mutatjuk be, és néhány betartandó követelményre is felhívjuk a figyelmet.

Bármilyen lambéria anyagot is használunk, ezeket szinte kivétel nélkül a falra, lécrendszerre tudjuk csak felerősíteni. Ez alól csak a speciális, laminált felületű, keményfarostlemezből készült falburkoló táblák kivételek, amelyek közvetlenül a falra is felragaszthatók. A keskenyebb-szélesebb, csaphornyosan egymásba illesztett elemekből rakott lambéria burkolatokat azonban mindenképpen övlécekre kell felerősítenünk. Ez pedig ha nem is jelentős, de mindenképpen számításba veendő területcsökkenést okoz a helyiségben. Az ilyen utólag felszerelt burkolat előnye, hogy dekoratív látványa mellett még – a teljes falfelület befedése esetén – hő és hangszigetelő hatása is van.
A legtöbben a tradicionális, vertikálisan lécezett felület mellett döntenek, mert úgy vélik, hogy ezt a legkönnyebb elkészíteni. Ez néha igaz, máskor viszont nem, ugyanis elhatároljuk magunkat a sokkal dekoratívabb megoldásoktól, pedig ezeket sem sokkal nehezebb kivitelezni, csak jól átgondolt terv kell hozzá. A függőlegesen felrakott lambérialécek nagyobb felületen – anyaguktól függetlenül – kissé monoton hatásúak, ráadásul optikailag is szűkítik a térérzetünket. Ezt tehát mindenkor érdemes figyelembe venni, mert vízszintesen, vagy ferdeszögben sem nehezebb a léceket felerősítenünk, csupán az alattuk levő övléceket kell a célnak megfelelően a falra fogatnunk.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy különösen a természetes faanyagúaknál lényeges a burkolat mögötti üregek átszellőzése is. Ez a rosszul hőszigetelt, esetleg nedves falú helyiségeknél fontos körülmény, mert így elkerülhetjük a burkolat gombásodását, és kellemetlen áporodott szag sem fog terjengeni a helyiségben. A burkolatok mögötti rész szellőzése tehát mindenképpen fontos, még a PVC alapanyagú burkolatok esetében is.
Az sem mellékes, hogy a padló és a mennyezet közelében miként zárjuk le, azaz miként fejezzük be a burkolatot. Ez ugyan már csak stílus kérdése, de eléggé befolyásolhatja az egész burkolat összhatását. Az, hogy messziről alig látni, nem ok arra, hogy simán levágott lécekkel kezdődjön, és azzal is fejeződjön be a lambéria. A lábazati és felső záróléc mintegy keretbe foglalja a burkolatot, s ezzel hangsúlyosabbá, megfogottabbá, befejezetté teszi még a legegyszerűbben lambériázott falfelületet is. Az már természetes, hogy ebben az esetben a szélső lécek sem maradhatnak szegélyező idomlécek nélkül.
Mindezekből kitűnik, hogy ajánlatos az egész burkolatot előbb papíron megtervezni. A terven a felerősítéshez szükséges övlécek helyét is jelöljük be. Adott esetekben pl. nagyon előnyös, ha a burkolatot osztott felületűre tervezzük, székmagasságig vízszintes, felette pedig függőleges lécezéssel, vagy fordítva. A két felületet pedig egy széles, szegélyezett párkányléc válassza el. A különféle megoldások számtalan variánsa között válogathatunk, még azt a lehetőséget se zárjuk ki, hogy néhol a simára glettelt, vagy fűrészporos tapétával fedett, festett falfelületet használjuk fel a burkolat tagolására, érdekesebbé tételére.
Ezek után nézzük meg konkrétan, hogy a különféle módon felrakott lambériák alá milyen alaplécezés szükséges, s azokat miként fogassuk a falra. Azt azonban már most jegyezzük meg, hogy ilyen nagyobb volumenű munkába leginkább lakásfestés után célszerű belevágni, mert ahová lambéria kerül, azt a falrészt csak a málló részektől kell megszabadítanunk, s legfeljebb egyszer hengereljük le – alapozás gyanánt – falfestékkel.
Vegyük a legelterjedtebb, vertikálisan, azaz függőlegesen felerősített lambériát. Az ilyen burkolat alá egymástól 600-800 mm-re vízszintesen a falra erősített övlécek szükségesek. Mivel a rájuk erősített lambérialécek szinte teljesen lezárják a lécek közötti területet, az átszellőzés érdekében a hosszú, 20x40 mm-es lécekbe 500 mm-enként 60 mm széles és 10 mm mély nyílásokat kell vágnunk. A lécek felerősítéséhez morzsolódó falakba gipszelt műanyagtiplibe hajtott facsavarokat, téglafal esetében a lécen is átmenő fischer rögzítő-, vagy beállítódübelt, gipszkarton falaknál pedig fischer üreges rögzítődübelt használjunk. A fal egyenetlenségeinek kiegyenlítésére a lécek alá esetenként faragott faékeket kell helyezni, kivétel ez alól a beállítódübel. Rövid lécek is használhatók, ha lapolva egymáshoz erősítjük őket, és a rövidebbeket legalább két helyen rögzítjük a falra. A lécezés egysíkúságát azonban mindenkor egy hosszú egyenes léc élével ellenőrizzük, és az alapszintet mindig a legkiállóbb falrészhez igazítsuk. Ha a lécek felerősítéséhez beállítódübeleket használunk, akkor ezekkel 30 mm-es szintkülönbségeket is korrigálni tudunk, és az alátétekre sem lesz szükségünk. A felerősítő csavarok egymástól 600-800 mm-re legyenek, de a rögzítési helyek számának meghatározásakor a fal szilárdságát vegyük alapul.
A horizontálisan felrakott lambéria alá függőlegesen falra erősített lécek szükségesek. Méretük és egymástól számított távolságuk az előbbiek szerinti legyen. Ezekbe azonban nem szükséges szellőző nyílásokat vésnünk, mert a légáramlást nem gátolják, feltéve, ha a lábazat és a mennyezeti szegély nem zárja le teljesen a tartólécek közötti réseket. Az átszellőzéshez elégséges a leendő lábazat alatt, illetve a felső szegélyléc és a fal között végigfutó 6–8 mm széles folyamatos rés is.
Nagyon egyenetlen felületű, vagy nedvesedő falak esetében szokás keresztléces alapot készíteni, hogy a burkolat messzebb kerüljön a fal felületétől, az átszellőzés intenzív legyen, a felület pedig ne csak szilárd, hanem egyenes is legyen. A falra erősített tartólécek iránya mindig egyezzen meg a burkolólécek felrakási irányával. Ezeket a léceket kell gondosan síkba állítva a falra erősíteni, majd a szokásos övléceket már elég egy-egy facsavarral a keresztezési helyekre rögzíteni. Nedves falrészeknél ajánlatos az alaplécezést fakonzerválószerrel még a felszerelésüket előtt többször lekenni.
A legalsó és legfelső övléc mindig a leendő burkolat végével azonos magasságban érjen véget. Vertikálisan felerősített lambéria esetében ez nemigen okoz gondot, a vízszintesen rakott burkolóléceknél viszont az övlécbe szellőzőnyílásokat kell vésnünk. Ilyen esetekben a 10-15 mm vastag lábazati léceket közvetlenül a falra is felerősíthetjük, és a burkolóelemek élére erősíthetjük fel a keretező szegélyléceket, így a szellőzőréseknek is marad hely a lábazati és a szegélylécek, illetve közvetlenül a burkolat alatt.
Külön gondot okozhat a sarkok lécezése. A külső sarkoknál, ha az övlécek vízszintesen futnak, s a szomszédos felületet is lambériázni kívánjuk, akkor a léceket elég a fal élén egy lécvastagságnyival túlfuttatva felerősíteni, és e részhez illeszthetjük a folytatását. A felerősítő csavarok azonban a sarokéltől 100 mm-re legyenek. A függőlegesen futó övléceknél viszont célszerű két lécet él-lap illesztésben előre összeszegezni, s ezt követően már könnyen a sarokra csavarozhatjuk. A csavarok váltakozva helyezkedjenek el az idomon, mégpedig a saroktól a lehető legtávolabb, mert e részek mindig hajlamosak a sérülésre. A belső sarkokat is ezekhez hasonló módon lécezhetjük fel, ám esetenként vagy a lécek sarkát csapjuk le a sarok kerekítéséhez igazodóan, vagy a fal kikenését távolítsuk el éles, erős spatulával, különben a lécek vége nem fekszik majd fel a falra.
Nem árt a különféle hálózati csatlakozók helyét is úgy alálécezni, hogy e nyílásokat le tudjuk oldalról fedni, illetve az újonnan létesített dugaszoló aljzatot a burkolat nyílásába tudjuk majd erősíteni oly módon, hogy a használata ne terhelje feleslegesen a burkolatot. A szükséges csatlakozó aljzat helyét ilyenkor kettő, vagy négy oldalról vegyük körül falra erősített léckerettel, amihez majd a burkoló léceket apró szegekkel szilárdan lefogathatjuk.
Ha ezeknek a szempontoknak megfelelően készítjük el lambéria burkolatunk alaplécezését, akkor erre már bármilyen anyagú és kialakítású elemeket használva, a legkülönfélébb formában is játszva rakhatjuk fel a burkolatot. A további lapszámainkban majd számos érdekes, lambériával kapcsolatos ötletet mutatunk be kedves olvasóinknak, s mivel az alapokkal már tisztában vannak, csak a lambériák különféle felrakási módját, apró fogásait kell leírnunk, hogy az új lambériák minél érdekesebbek, változatosabbak legyenek.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: lambéria

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Lambériázott falak

A lambériázott falburkolatok már régóta kedveltek. A valódi fából e célra készített fazonos anyagok mellett léteznek olcsóbb és korszerűbb falburkoló anyagok is. Ezek esetenként csak anyagukban,...


Falburkoló anyagok

A különféle falburkolatok között a lambéria egyedi sajátosságával tűnik ki. A hagyományosak alapanyaga valódi fa, ám e mellett már korszerű alapanyagú "utánzatok" is gyarapítják a választékot. Ez...