Hamis illúzió a bejárati ajtón

Mivel a helyiség megvilágítását - az ajtó melletti két oszlop tetején - egy-egy opál gömb-burás világítótest biztosítja, ezek alapméretének a lámpákhoz kell igazodniuk. Ebből adódóan vázlat is szükséges a kivitelezéséhez, hiszen még a lakótelepi lakások sem mindenhol egyformák. A lényeg az, hogy az ajtólapot 16 mm-es faforgácslapokból összeállított díszletfal és oszlopok, felül pedig egy timpanon fogja egységbe a különös, lakótérben szokatlan "építészeti díszítményként". A vázlatunk alapján szabjuk, de még inkább szabassuk le a különféle szélességű faforgácslap darabokat. Ezekből ragasztva, csavarozva szereljük össze a két oldalsó falborító idomot és az őket összekötő oromzati burkolatot. Ez utóbbinak a felső, ívelt élére érdemes 3 mm-es farostlemezt szegezni. A felülről zárt elem így nem lesz majd porgyűjtő üreg. A két szélső oszlopot is egy-egy négyzetes lappal zárjuk le, mert ezekre kell majd felszerelnünk a lámpatesteket.
Ezt követően szereljünk a falra 20x40 mm-es léceket, amelyek jelentősen megkönnyítik majd az elemek falra erősítését. Házgyári lakásoknál ez különösen fontos, hiszen a betonfalakat elég nehéz megfúrni. A lámpatestek foglalatát csavarozzuk az oszlopok tetejére, kössük be a tápvezetéküket, amelyeket ragasztópisztolyból kinyomott anyaggal rögzítsünk az oszlopok belsejébe. Valószínűleg az egyik oszlophoz hosszabb vezetékre lesz majd szükségünk, mivel a két lámpát párhuzamosan kell a kapcsolóra csatlakoztatnunk, amely valamelyik oldalfalon található. Az áramkörbe azonban csak az elemek végső felerősítését követően kössük be. A már elkészült oszlopelemeket csavarozzuk a helyükre, éleiket csiszoljuk teljesen szintbe, végül finoman kerekítsük le. A cél az, hogy teljesen tömör anyagból készülteknek látszanak. Most csatlakoztassuk a lámpák vezetékeit a kapcsolóra, illetve a hálózatra, és azonnal próbáljuk is ki, hogy mindkettő világít-e. Az oszlopok közé, az ajtónyílás felső síkjára szorítva csavarozzuk fel a timpanon elemét is. Ezt az elemet felül az oldallapjainál fogva az oszlopokhoz, alul pedig a falnyílás élére csavarozva rögzítsük véglegesen.
Miután a nyers elemek már a helyükön vannak, fogjunk hozzá a mázolásukhoz. Először a bejárati ajtó tokját mázoljuk okkersárga színűre. A faforgácsból készült részeket előbb fehér alapozófestékkel vonjuk be, hogy eltüntessük a forgácslapokra jellemző pórusosságukat, majd selyemfényű fehér festékbe keverjünk kevés feketét, s ezzel a középszürke festékkel vonjuk be a két szélső oszlop teljes felületét. A szélső, keskeny díszszegélyt ennél világosabb szürkére mázoljuk le, ám arra ügyeljünk, hogy a két szürke szín között ne legyen túl nagy a kontraszt. A timpanon színe a legsötétebb, ezért az oszlopok szürke festékébe keverjünk még egy kis fekete festéket, és ha az eléggé elüt az oszlopok színétől, akkor ezzel a kevert festékkel legalább kétszer vonjuk be minden látható felületét. A színkontraszt hangsúlyosabb lesz, ha az előszoba falait fehér falfestékkel újra átfestjük. Az ajtó feletti részt azonban szép, középkék színre fessük be. Ehhez használjuk a fehér falfestékbe keverhető színező-paszták valamelyikét, amelyik hasonlít az ég kékjéhez.
A körítés tehát már elkészült, de a "feltét" még nyers, s ezt csak kimondottan aprólékos munkával készíthetjük el. Először is nagyon alaposan csiszoljuk a levett ajtó belső felületét simára, sőt ha szükséges, akkor még a tapaszolásától se riadjunk vissza. Ezt kövesse a fehér színű alapozás, majd a perspektivikus tájkép előrajzolása. Ezt vékonyhegyű ceruzával rajzoljuk elő, és ragszalaggal határoljuk körbe az egy színre festendő felületeket. Most jön a dolgok neheze, hiszen a "művet" nem lehet egyszerre megfesteni a különböző színű felületek miatt. Az alapfestékek színét is jól meg kell választanunk, mert a színtónusok kikeveréséhez csak selymes fehér és matt festékeket használhatunk. Vigyázzunk, mert az alkydgyanta alapú festékek száradás után kissé sötétebbekké válnak a bekevert festékekhez viszonyítva.
Előbb az égbolt és a mező felületeit fessük meg sávonként, majd az oldalfalak részleteit vegyük sorra. Az egyes sávokat lehatároló ragszalagokat, a festék felkenését követően távolítsuk el, és a bevont felület teljes száradása után fogjunk újabb sáv felfestéséhez. A határoló ragszalagot mindig az előző rész határvonalára simítsuk fel, hogy éles vonalakat kapjunk. A kész "mű" ezen okok miatt csak lassan fog elkészülni, és a festési műveletek után mindig vissza kell akasztanunk a pántjaira. Ha viszont elkészül, és a színeket is jól kevertük ki, akkor biztosak lehetünk ajtónk sikerében.