A paraván szárnyait adó kereteket 20-40x40 mm-es lécekből egymásba eresztetten állíthatjuk össze. A hossztartók (A) 1800 mm magasak legyenek. A 600 mm hosszú vízszintes összekötő léceket (B) a hossztartók bütüitől 60-60 mm-re, egymásba
eresztve csapoljuk össze. Ha vékonyabb, 20x40 mm-es léceket használunk, akkor az élük legyen elől. Ilyenkor feltétlenül szükségesek az oldalanként megkettőzött hossztartók, ami 40x40 mm-es faléceknél a szilárdság miatt nem, a forma szempontjából viszont ajánlott. A lécek egymástól 40 mm távolságba kerüljenek. A darabok vésett fészkei pontosak legyenek; ezt leginkább úgy biztosíthatjuk, hogy az összes hossztartót összefogva fűrésszel vágjuk be a fészkek oldalát, majd vésővel üssük ki a felesleges anyagrészeket. A szárnyak hossztartó párjaiba - így összefogva - fúrjunk lyukat a vászonfeszítő rudak (C) számára. E lyukak a bütüktől 140 mm távolságba kerüljenek. Az összekötőlécek aljazását ugyanígy alakítsuk ki, a kötések pedig szorosan illeszkedők legyenek.
A szárnyakat alkotó léceket ezt követően ragasszuk össze. A keret sarkait csavaros szorítókkal fogjuk meg, előtte azonban a merőlegességüket derékszöggel ellenőrizzük, és a pontatlanságokat igazítsuk ki. A kész paravánszárnyak kereteit két, de inkább három hosszú szárú csuklópánttal fogjuk össze. A pántszárakat vésett fészekbe süllyesztve szereljük fel, és UV-álló színtelenlakkal két-háromszor kenjük be mindhárom keretet.
Amíg a lakkbevonat szárad, erős, textilanyagból szabjuk ki a keretek vásznait.
Ezek 370 mm szélesek és 1700 mm hosszúak legyenek. Az anyagok szélét kétszeresen
visszahajtva szegjük be, majd a felfeszítésükhöz a rövidebb végüket 100-100
mm-re visszahajtva öltsük le. A feszítőrúdjaikat 10 mm-es keményfarúdból szabjuk
le, hosszuk egységesen 600 mm legyen, egyik végüket gömbölyítsük le. A rudakat
is lakkozzuk le, majd száradásuk után a keretekbe félig betolva húzzuk fel
rájuk a vásznakat, és a szemközti lyukba teljesen toljuk be. Ha a vászon túlságosan
feszülne, vagy netalán laza lenne, akkor az egyik visszahajtást fejtsük le,
majd kissé arrább újból öltsük le. Az árnyékot adó paravánt, a középső szárnyát
ferdére állítva tehetjük "állóképessé". Mivel felülete számottevő, szeles időben
a szélső keretlécek végére hurkolt és fémcövekekkel felszerelt erős zsinórral
kikötve biztosíthatjuk feldőlés ellen.
Paraván a tűző nap ellen
A Nap tűző sugarai újabban nemcsak perzselnek, de sugárzása káros hatással van a bőrünkre is. A szabadban ez ellen árnyékot adó napernyőkkel szokás védekezni. E túlméretezett ernyők árnyéka azonban együtt, de ellentétes irányban mozog a Nap járásával, s ezért gyakorta kell áthelyezni, vagy magunk is követhetjük az árnyékát. Helyette használhatnánk paravánt is, csak ennek meg az a baja, hogy nincs. Ezen azonban könnyű segíteni, ugyanis nem olyan nagy munka az elkészítése, és még lakóhelyiségekben is használhatjuk.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Üveg a lakásban
Az üveg nagyon sokoldalúan felhasználható anyag. Abelsőépítészet évszázadok óta alkalmazza, elegáns megjelenése, fényáteresztő tulajdonsága, kemény, karcálló felülete és könnyű tisztántartása...
Külső és belső árnyékolók
Az épületek ablakfelületeinél nagyon lényeges a különféle árnyékolók használata. Ezek hatásossága attól is függ, hogy milyen anyagúak és hogy kívül vagy belül kerülnek-e felszerelésre. A nagy...