Elfelejtett növényeink

Tarlórépa

A tarlórépa neve arra utal, hogy a gabonák lekerülése után a tarlóba vetették elődeink. Korábbi elterjedtségének oka, hogy termesztése rendkívül egyszerű, rövid tenyészideje miatt pedig elő- és utóveteményként is szóba jöhet – akár a házikertben is. Négy-hat héttel a vetés után már szedhető, fogyasztható.

Kedveli a hűvös és párás-csapadékos körülményeket, pont ezért inkább tavasszal előnövényként, vagy ősszel utónövényként vessük, hasznosítsuk. Tehát vagy februártól-májusig, vagy augusztustól-szeptemberig kell vetni. Korai vetés esetén május-júniusban, kései vetés esetén októbertől válik szedhetővé. Ha száraz-meleg az időjárás, csak lassan növekszik, a répák mustárolaj tartalma magas lesz, emiatt étrendi értékük csökkenhet.

Magját művelési módtól függően 20-40 cm-es sortávolsággal vetjük 1,5-2 cm-es mélységbe. A növényeket 3-4 lombleveles korban 10-15 centiméterre egyeljük. Kiválóan termeszthető kiemelt ágyban is, így formásabb lesz a betakarított része. Földibolhák ellen lehet szükséges a védekezés, de azt akár bio-védőnövények melléültetésével is megoldhatjuk. A talaj fahamuval vagy mulccsal való behintése is csökkenti a földibolhák komfortérzetét. Mivel a leveleket támadják, ha ez a támadás nem túl drasztikus, a répatest szépen fejlődik a talajban. A lapított-kerekded répák fiatalon, 4-7 cm-es átmérőjű korukban a legfinomabbak. A fagyokat is jól tűri, az őszi másodvetésből származó répát a tél folyamán is szedhetjük, vagy késő ősszel felszedve (levelüket néhány cm-es csonkra vágva) pincében is tárolhatjuk. Ha öntözzük édesebb lesz, ha nem öntözzük enyhén mustáros, kissé csípősebb ízű.

Nyersen is kiváló, de a legkülönbözőbb módokon főzhető-süthető. Lereszelve a káposztához hasonlóan savanyítható is. Főzelékként, rántva, nyers salátaként, savanyúságként, szárítva és retek helyett is fogyaszthatjuk. A téli, kora tavaszi időszakban jó, friss vitaminforrás. Levele is ehető.

Amaránt

Az amaránt évezredek óta ismert Dél- és Közép-Amerikában, az ottani őslakosok egyik legfontosabb növényének számított, ám a huszadik század második feléig ismeretlen volt Európában. Közeli rokona a disznóparéjnak, csak ez az amaránt név marketing szempontból kedvezőbb… Az amarántnak többféle alfaja is van, bizonyos típusokat a leveléért termesztenek, ezeket úgy kell felhasználni, mint a parajt vagy a mangoldot. Más fajtáknak a magjuk az értékes, melyet ugyanolyan sokféleképpen lehet elkészíteni, mint bármilyen más gabonafélét. A nyers amarántmag emberi fogyasztásra nem alkalmas, mert abban olyan toxikus vegyületek vannak, mint az oxalátok, a szaponinok vagy a nitrátok. A főzés, sütés során a káros hatásokat lecsökkenthetjük vagy teljesen meg is szüntethetjük. Az amarántmag szorosan össze van nőve a tápanyagokban gazdag maghéjával és a csírával, így mindig teljes értékű magként használhatjuk fel. Szénhidrát tartalma gyorsan hasznosul a szervezetben, ugyanakkor lassan bomlik le, az amaránt tartalmú étkezés kiválóan alkalmas fizikai megterhelés esetén.

Fiatal, zsenge leveleit, hajtásait, spenótszerűen használhatjuk fel. Magjából őrölve kása, lepény, tésztaféle készíthető. Pörkölve, pattogatott kukoricához hasonló, ízletes csemegét kapunk. Sziruppal, mézzel összedolgozva is ehető a főtt mag, de kalácsot és még üdítőitalt is készítenek belőle, valamint amaránt tejet, ami jó alternatívája a tehéntejnek is. Fehérje dús zöldje és magja kiváló takarmány.

Március végén vessük állandó helyre fészkekbe. Háttér-, szegély-, csoportos és parknövénynek kiváló. Nagy mérete miatt alkalmas egyes kertrészek elkülönítésére.

Pasztinák, paszternák

Bár nagyon hasonlít a petrezselyemre, felhasználhatóságának köre nem a petrezselyemével, hanem a burgonyáéval egyezik meg. Fehérje- és ásványianyag tartalma (vas, kalcium és foszfor) magas, kiváló rost-, B- és C-vitamin forrás. A növényi rostok azzal, hogy élénkítik a bélműködést csökkentik a koleszterinszintet. Az amaránt szabályozza a vércukorszintet is. Kalcium- és foszfor tartalma jótékonyan befolyásolja a csont anyagcseréjét, illóolaj-tartalma révén pedig vizelethajtó, görcsoldó.

A paszternák igen sok mindent kibír, ha környezeti tényezőkről van szó: áttelelés közben a fagy hatására keményítőtartalma cukorrá alakul (édes íze miatt még jégkrém is készül belőle). Olyan területeken is kiválóan terem, ahol a petrezselyem csak vegetálna. Zöld levele nem fogyasztható, az érzékenyeknél bőrkiütést is okozhat, de komposztálható. A gyökér íze semleges, enyhén édeskés.

Sótlanul megfőzve édességek alapanyaga lehet – a túlfőzött paszternák viszont rostjaira esik szét, és kesernyés ízű lesz, erre vigyázzunk. Sós ételekhez; hús- és zöldséglevesekbe, babos ételekbe, salátákba, kásákba különleges, fűszeres íz világa miatt kis adagokban javasolt kipróbálni. Készülhet belőle töltelék vagy köret. Gyakorlatilag a burgonyát lehet vele helyettesíteni: készíthetünk chips-et, pürét is belőle. Elkészítésekor a szokásosnál több sót kell használni. Jól aszalható, száradtan is fehér marad. Mivel íz anyagainak jelentős része közvetlenül a héj alatt található, a hámozás csökkenti ízének erősségét.