A tűzi kovácsolás bűvölete

Elég szokatlan, hogy egy fiatalember életcéljaként, mondhatni hivatásaként a díszkovácsolás már-már kiveszőben lévő szakmáját választja. Kovács Márkot már a kezdetek idején elbűvölte, hogy az acélt – ezt a szívós, és kemény anyagot a tűzben felhevítve – a saját elképzelése szerint alakíthatja bármilyen formára. Fárasztó, kemény munkával járó, zajos, ám szép mesterség. S ha igényes kreativitással párosult a szaktudás, akkor valóban öröm a munka, és a siker is a művelője mellé szegődik.

Mivel a kovácsolt tárgyak iránti igény sokakban ma is él, sőt az igényes, egyedi kovácsolt tárgyak iránti kereslet újabban egyre jelentősebb, Márknak mindig volt mit csinálnia. Önálló vállalkozást alapított. Segítségével, Óbuda külső részén, egy nagy pincében kialakított műhelyben gyakorlati kóstolót vettünk e ritka szakma alapvető fogásaiból.
A szakmán belül elég nagy a „szórás”, már ami a szakmai minőséget illeti. Ebben természetesen jelentős szerepet kapnak az előre gyártott, nagy szériában készülő kovácsoltvas díszítő elemek, amelyek könnyen beszerezhető pl. kaputechnikával foglakozó kereskedelmi cégnél. Az ilyen szériadíszekből ugyanis viszonylag gyorsan lehet kovácsoltvas jellegű tárgyakat készíteni kovácsolás nélkül, majdnem az egyedileg kovácsoltakkal azonos áron. Ezek a készítmények magukon viselik a sorozatgyártásból adódó jellegzetességeket, amit a szakember azonnal észrevesz, a megrendelő viszont már aligha. Az ilyen kész díszekből összeállított tárgyakon felfedezhetjük a tűzi kovácsolás jellegzetességeit, de annak igényességével, egyediségével nem vehetik fel a versenyt.
A szériában készülő gyári díszek igényesebb darabjait ugyanis jórészt süllyesztékben, gépi kovácsolással készítik, így kis jóakarattal kovácsoltnak mondhatók, ám nélkülözik a teljesen kézzel kovácsolt elemekre jellemző formálási fokozatosságot, és az egyediséget. Ennél is szembetűnőbb külső „ipari jegyeket” viselnek magukon az öntött díszítmények. Ezeknél a formába öntéskor kialakuló, legfeljebb nagyoltan leköszörült szélgerinceik, sima vagy enyhén rücskös felületük árulkodik arról, hogy gyári tömegtermékről van szó. Természetesen a készen vásárolt díszek között is akadnak igényesen kialakított kollekciók, amelyeknél ezek az árulkodó „gyári” jellegzetességek kevésbé érhetők tetten. Ezek ára már megközelíti a kézzel kovácsolt darabokét, de azok egyediségét, hangsúlyos jegyeit nélkülözik.
A díszmű lakatosok érthető okokból előszeretettel használják az ilyen díszeket, főként kerítéstagok, lépcsőkorlátok, vagy egyéb tárgyak készítéséhez, hiszen ezeket lényegesen kevesebb idő alatt és könnyebb munkával készíthetik el. Az igazi tűzi kovácsolással készült műtárgyak azonban már az első pillantásra elárulják, hogy teljesen kézi munkával készültek. Összhatásuk, ornamentikájuk egyedi változatossága, elemeik, és azok alapanyagainak fokozatos alakítása, azaz egyetemes mívességük azonnal látható.

Fokozatos formai alakítás

Hogy mit jelent a fokozatos alakítás? Ezt Márk a gyakorlatban mutatta be. Alapul az egyik leggyakrabban használt egyszerű díszítő elemet, a csigát választotta. Az elem végeit különféle formában lehet kialakítani. A lehegyezett végű csigához négyszögű szálanyagot választott, majd a kovácstűzben felhevített végét minden oldalon előbb fokozatosan hegyesre kalapálta, lehegyezte, végét az üllőn ívben visszahajlította. A csiga egyre bővülő ívét fokozatosan alakította ki a formázó ülőbetét segítségével, mégpedig állandóan síkba igazítva. Az egész műveletsor elemenként alig tartott 10 percnél tovább. (Közben a 90 kg-os üllő csenget bongott a kalapácsütésektől. A fülvédő kötelező; nem véletlen, hogy az öreg kovácsok legtöbbje nagyot hall.)
A bemutató folytatásaként egy ellapított végű csiga is elkészült, fokozatosan elvékonyítva, ívbe hajlítva. A darab megformált vége lendületesen kecsessé vált. A gombos végű csigához az acélanyag végét szélesre lapította, majd visszahajlítása után a kiszélesedő részt középre zömítette, és a gombot szorosan a szár mellé hajlítva, újfent tömörítve, középsíkba ütötte. Az ívet az előzőkhöz hasonlóan, hozzáértéssel egyre bővülő sugárban hajlította meg.
Ezt a fajta formaalakítási fokozatosságot tömegterméknél csak nyomokban lehet érzékelni. A tűzi kovácsolt darabok felületei ráadásul mindig magukon viselik a méretes félkezes kalapács ütésnyomait, ami változatosan egyedivé, s egyben rusztikussá teszik az így megformált díszelemeket.
A kész alkotóelemeket igényes esetekben szegecselve, bundolva, azaz bilinccsel összefogva szokás rögzíteni. A hegesztett elemek is elfogadottak, de csak ott, ahol a csiszolt varratok nem túl szembeötlők, és a nem rontják a tárgy kovácsolt összhatását. A szegecselt kötések ma már túl munkaigényesek, helyette az álszegecselést alkalmazzák. Ebben az esetben a rövid szegecsszárat hátul hegesztve rögzítik, majd az elemet is hegesztve rögzítik a helyére.

 

Mivel a kovácsolt tárgyak iránti igény sokakban ma is él, sőt az igényes, egyedi kovácsolt tárgyak iránti kereslet újabban egyre jelentősebb, Márknak mindig volt mit csinálnia. Önálló vállalkozást alapított. Segítségével, Óbuda külső részén, egy nagy pincében kialakított műhelyben gyakorlati kóstolót vettünk e ritka szakma alapvető fogásaiból.
A szakmán belül elég nagy a „szórás”, már ami a szakmai minőséget illeti. Ebben természetesen jelentős szerepet kapnak az előre gyártott, nagy szériában készülő kovácsoltvas díszítő elemek, amelyek könnyen beszerezhető pl. kaputechnikával foglakozó kereskedelmi cégnél. Az ilyen szériadíszekből ugyanis viszonylag gyorsan lehet kovácsoltvas jellegű tárgyakat készíteni kovácsolás nélkül, majdnem az egyedileg kovácsoltakkal azonos áron. Ezek a készítmények magukon viselik a sorozatgyártásból adódó jellegzetességeket, amit a szakember azonnal észrevesz, a megrendelő viszont már aligha. Az ilyen kész díszekből összeállított tárgyakon felfedezhetjük a tűzi kovácsolás jellegzetességeit, de annak igényességével, egyediségével nem vehetik fel a versenyt.
A szériában készülő gyári díszek igényesebb darabjait ugyanis jórészt süllyesztékben, gépi kovácsolással készítik, így kis jóakarattal kovácsoltnak mondhatók, ám nélkülözik a teljesen kézzel kovácsolt elemekre jellemző formálási fokozatosságot, és az egyediséget. Ennél is szembetűnőbb külső „ipari jegyeket” viselnek magukon az öntött díszítmények. Ezeknél a formába öntéskor kialakuló, legfeljebb nagyoltan leköszörült szélgerinceik, sima vagy enyhén rücskös felületük árulkodik arról, hogy gyári tömegtermékről van szó. Természetesen a készen vásárolt díszek között is akadnak igényesen kialakított kollekciók, amelyeknél ezek az árulkodó „gyári” jellegzetességek kevésbé érhetők tetten. Ezek ára már megközelíti a kézzel kovácsolt darabokét, de azok egyediségét, hangsúlyos jegyeit nélkülözik.
A díszmű lakatosok érthető okokból előszeretettel használják az ilyen díszeket, főként kerítéstagok, lépcsőkorlátok, vagy egyéb tárgyak készítéséhez, hiszen ezeket lényegesen kevesebb idő alatt és könnyebb munkával készíthetik el. Az igazi tűzi kovácsolással készült műtárgyak azonban már az első pillantásra elárulják, hogy teljesen kézi munkával készültek. Összhatásuk, ornamentikájuk egyedi változatossága, elemeik, és azok alapanyagainak fokozatos alakítása, azaz egyetemes mívességük azonnal látható.

Fokozatos formai alakítás

Hogy mit jelent a fokozatos alakítás? Ezt Márk a gyakorlatban mutatta be. Alapul az egyik leggyakrabban használt egyszerű díszítő elemet, a csigát választotta. Az elem végeit különféle formában lehet kialakítani. A lehegyezett végű csigához négyszögű szálanyagot választott, majd a kovácstűzben felhevített végét minden oldalon előbb fokozatosan hegyesre kalapálta, lehegyezte, végét az üllőn ívben visszahajlította. A csiga egyre bővülő ívét fokozatosan alakította ki a formázó ülőbetét segítségével, mégpedig állandóan síkba igazítva. Az egész műveletsor elemenként alig tartott 10 percnél tovább. (Közben a 90 kg-os üllő csenget bongott a kalapácsütésektől. A fülvédő kötelező; nem véletlen, hogy az öreg kovácsok legtöbbje nagyot hall.)
A bemutató folytatásaként egy ellapított végű csiga is elkészült, fokozatosan elvékonyítva, ívbe hajlítva. A darab megformált vége lendületesen kecsessé vált. A gombos végű csigához az acélanyag végét szélesre lapította, majd visszahajlítása után a kiszélesedő részt középre zömítette, és a gombot szorosan a szár mellé hajlítva, újfent tömörítve, középsíkba ütötte. Az ívet az előzőkhöz hasonlóan, hozzáértéssel egyre bővülő sugárban hajlította meg.
Ezt a fajta formaalakítási fokozatosságot tömegterméknél csak nyomokban lehet érzékelni. A tűzi kovácsolt darabok felületei ráadásul mindig magukon viselik a méretes félkezes kalapács ütésnyomait, ami változatosan egyedivé, s egyben rusztikussá teszik az így megformált díszelemeket.
A kész alkotóelemeket igényes esetekben szegecselve, bundolva, azaz bilinccsel összefogva szokás rögzíteni. A hegesztett elemek is elfogadottak, de csak ott, ahol a csiszolt varratok nem túl szembeötlők, és a nem rontják a tárgy kovácsolt összhatását. A szegecselt kötések ma már túl munkaigényesek, helyette az álszegecselést alkalmazzák. Ebben az esetben a rövid szegecsszárat hátul hegesztve rögzítik, majd az elemet is hegesztve rögzítik a helyére.

A tűzi kovács „kalandozásai”

Mesterségéből adódóan Márk alkotó fantáziája mindig működik, érdeklődése csapong, közben pedig olyan irányokban is sikerrel kísérletezik, amelyek csak szegről végről vannak rokonságban a szakmájával. Igényesen finom, már szinte képzőművészi igényű fémplasztikái megkapóak, elkészítésükhöz persze alapvetően szüksége volt szakmai ismereteire. Mindegyik kovácsolással készült, ám e művek kis mérete igen finom, aprólékos munkát igényelt. A kis szobrokon, dísztárgyakon látszik, hogy elkészítésük amolyan élvezetes örömmunka volt, a szakmai tudás és az alkotói fantázia remek ötvözetének eredményei.

A téma iránt mélyebben érdeklődők kedvéért megadjuk Kovács Márk elérhetőségeit:
Telefon: (06-70) 234-6035
Email: markstihl@freemail.hu

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: kovácsolás, kovács

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Színvonalas kerítések

Képsorozatunk különleges kerítés-megoldásainál nem a mászhatatlanság vagy a biztonság volt a fő cél, hanem az esztétikum. Nem is akarjuk azt sugallni, hogy egy kerítésnek mindenképpen a...


Fémbútorok

A bútorkészítés - lévén "kisépítészet" - mindig is követte az adott kor technikai színvonalát és az ebből következő formanyelvet, vagy az új formai elképzelések inspiráltak egyre tökéletesebb...