Kovácsolt lépcsőkorlátok

Az azonban észrevehető, hogy a korábban saját kezűleg "összeheftöltek" eltűnőben vannak. Egyre több épületen cserélik ki az ilyen igénytelen, már-már csúfnak mondható acélszerkezeteket, és helyükbe szakavatott mesterek által készített korrekt, és nemegyszer művészi igényességgel készült korlátok kerülnek. Ez utóbbiak mindig egyediek, ám közel sem mindegyik kimondottan tűzi kovácsmunkával készült produktum.
Az alapanyag a legtöbb esetben különféle alakra hajlított idomacél, és az sem ritka, hogy a számtalan a szakkereskedésben beszerezhető félkész elemek felhasználásával készülnek. Ezt inkább csak a szakemberek veszik észre, ám küllemük ennek ellenére formailag meggyőző is lehet. Az ilyenek természetesen nem különösebben értékes produktumok, igényességük szerényebb a kovácsolással készülteknél, ám ez csak némileg befolyásolja az esztétikájukat, és még mindig szebbek, mint a régi, fantáziátlan korlátok.
Az ilyen "elemes" korlátokat ugyanis nem mindig szokás túl sok ornamentális elemmel díszíteni. A legtöbb esetben ez egyrészt túl sokba kerülne, másrészt nem illene magának az épületnek az "egyéniségéhez". Az ilyen korlátoknál inkább a visszafogottság, a letisztultabb formák és az egyöntetűség a jellemző. No és hogy ezeknek az elemeknek a végei nem elvékonyítottak, ami a tömeggyártási technológiából adódik.
Van, aki éppen az egyszerűbb formák és a visszafogottabb költségek miatt bízza lakatos mesterre az új korlát elkészítését. Ők természetesen igénybe vehetik a szakkereskedésekben kapható félkész elemeket, amelyekből elég bőséges a kínálat, ám saját kialakítású és nem kovácsolt jellegű elemeket is alkalmazhat, amelyek ezekhez nagyon hasonlóak. Ez azonban a mestertől, vagy a kis vállalkozástól, no meg a megrendelő igényeitől is függ. Egy biztos, hogy ezeket a korlátokat inkább a szerény díszítettség és az egyöntetűség jellemzi.
Aki viszont igényes korlátokkal kívánja a feljáró lépcsőjét oldalról övezni, az feltétlenül kovácsmesterre bízza a feladatot. Az ő kreativitásukkal valóban egyedi és fantáziadús, mindig az adott épület stílusához is igazodó korlátok készülnek. Munkáikat elsődlegesen - az acél elemek sajátosan jellemző megformálásán túl - a kreatívabb ornamentika, de természetesen e mellett a szabályosan ismétlődő díszítmények egyöntetűsége is jellemzi. A korlátok az elemek felületének és alakjának a tűzi kovácsolással készített jegyeit viselik magukon. Az elegánsan elvékonyuló csigavégek, az oszlopok élének jellegzetes strukturálása, "pikkelyezése", a csavart vagy jellegzetesen ívesre formált alakja, a fogódzók végeinek íves lehajlítása, elvékonyítása, csigába, dupla-, vagy ellentétes csigába formálása mindig egyedi.
Az egyenes pálcákat is rendszerint melegen csavarják meg, és az egyes díszítő elemeket általában bundolva, szegecselve rögzítik a korlátelemekre. A hegesztést természetesen a kovácsok is alkalmazzák, de csak ott, ahol ez szükséges. A különféle ornamentális díszítő elemeket a pálcákra többnyire előbb hegesztve rögzítik, majd a varratok lemunkálása után csak a szegecsfejeket hegesztik a kötés helyére. A bundolás sem mindig valódi, alatta hegesztés fogja össze az elemeket, amit a föléje erősített bund, azaz laposvasból hajlított pánt letakar, de ez csak a szerkezet szilárdságának érdekében teszik, külsőre a hatás teljesen valódinak tűnik.
Mivel a korlátok alapanyaga acél, és ki van téve az időjárás szélsőséges hatásainak, fontos, hogy a korrózió ellen kellően védve legyen. A leghatásosabb védelmet a tűzi horganyozás biztosítja, amire ezt követően még több réteg matt vagy selyemfényű átvonófesték kerül. Ez a legdrágább és a leghatékonyabb bevonatrendszer.
Újabban azonban egyre inkább terjed a szinterezett bevonat, ami ugyancsak hatásos védelmet biztosít a kültéri acéltárgyaknak, így a korlátoknak is. Előnye, hogy egységes rétegvastagságú a bevonat. A kültéri polyészter festékport elekrosztatikus szórópisztollyal fújják rá a már zsírtalanított felületekre, ami a beégető kemencébe helyezve olvad rá a felületekre. Ezáltal tartós, időtálló és rugalmas bevonat alakul ki a tárgyak, jelen esetben a korlát teljes felületén. A szín RAL-színskála alapján választható ki. Az így felületkezelt korlátok azonban csak csavarozással szerelhetők fel a helyükre mert a hegesztésre ez a bevonat alkalmatlan. A festéssel szemben viszont szinte örökéletű, és a költségei sem olyan magasak, mint a tűzi horganyozásé.
A hagyományos festéssel is megfelelő felületvédelmet lehet elérni, ha alapos előkészítés után korrózióálló- és tartós kültéri festék bevonatrendszer kerül a korlát minden részére. Ezeket azonban időszakonként fel kell újítani. A kovácsoltvas korlátokon általában a matt fekete szín a megszokott, ám az utóbbi időben ettől már igény szerint eltérnek a megrendelők, mint azt képeink is bizonyítják.
Képeinken néhány dekoratív korlátot mutattunk be olvasóinknak, hogy akik új korlátot szeretnének a meglévő helyére, vagy a most épülő házuk bejárati lépcsőjét díszesebb védőkorláttal szeretnék hangsúlyosabbá tenni, legyen miből kiindulniuk.