Egyenáramú tápegységek

Az eredeti akkumulátoroknak van egy igen kedvező tulajdonsága; igaz csak rövid ideig, de viszonylag nagy ampert (áramerősséget) képesek leadni. Gondoljunk például egy 12 V, 1,5 Ah-ás akkumulátoros csavarozóra. Pár másodperces használatkor ez az akku akár 5-10 A-es áramerősséget is képes leadni, amellyel 50-100 W teljesítményt képes leadni a motor. Persze csak rövid ideig. Egy átlagos - kis teljesítményű - tápegység viszont ritkán tud leadni ekkora amperszámot. Hálózati adapterek, illetve az akkus gépek eredeti töltője szóba sem jöhet, hiszen az utóbbiak csak néhány tized ampert képesek leadni (az akku töltéséhez ez elég), és a nagyobb általános adapterek sem erősebbek 1 A-nál.
Szóba jöhetnek viszont a gépkocsi akkumulátortöltők. A régebbiek - amelyek 6 és 12 V-os akkuk töltésére is alkalmasak - pláne szerencsések, mert tőlük eleve kétféle tápfeszültséget kaphatunk. Ráadás egészen tisztességes áramerősséggel, hiszen egy gépkocsi töltő akár 6-10 A tartós leadására képes. Ez már elegendő egy átlagos kisgép meghajtására még komolyabb terhelés mellett is.
A 6 V és 12 V körüli akkus gépek hálózati táplálására tehát a gépkocsi töltők megoldást jelenthetnek. Sőt a feszültség pontos betartására nem is kell annyira szigorúan ügyelni. A 13,6 V-os, vagy akár a 14,4 V-os gépekhez is jó a 12 V-os névleges tápfeszültség, és meggyőződésünk szerint rövid idejű terheléseknél a 9,6 V-os gépekre is ugyanez alkalmas. (Persze a megengedettnél magasabb tápfeszültségnél már óvatosabbnak kell lennünk.) Ugyanígy a 6 V-os névleges tápfeszültség alkalmas lehet a 7,2 V-os, és alapos odafigyeléssel a 4,8 V-os akkus gépek külső betáplálására is.
A töltők, illetve tápegységek szekuder feszültségét tetszés szerint le tudjuk szabályozni a primer oldal feszültségszabályozásával. Persze csak a névlegeshez képest lefelé. A legjobb, ha az adott (szerszámgépünk) terhelés alatt mérjük meg tápegységünk kimenő feszültségét, hiszen számunkra ez a mérvadó. Korszerű elektronikákkal szabályozható közvetlenül a kisfeszültségű egyenáram is. Mindkettőre mutattunk példákat a februári lapszámunkban.
Nézzük még meg a különböző egyéb tápegység lehetőségeket. Nagy teljesítményű stabilizált tápegységek alkalmasak céljainkra (készen kaphatók), de túlságosan drágák. Lényegesen olcsóbban érhetünk célba, ha egy megfelelő teljesítményű transzformátorból és egyenirányítóból - esetleg teljesítmény-szabályozóból - magunk építünk tápegységet. A Conrad katalógusban például 4000 Ft körül találhatunk 4-6 A-es transzformátort 6-12 V szekunder feszültséggel, de trafó tekintetében érdemes gondolkodni a bontott alkatrészekben is. Egy kiselejtezett régi televízióban például tekintélyes tápegység-trafót találhatunk, csak kérjük egy szakember segítségét a kivezetések beazonosítására.
Van még egy lehetőségünk tekintélyes amperszámú egyenáram biztosítására; egy műhely-akkumulátor segítségével. A gépkocsi indítóakkumulátorok terhelhetősége óriási, ennek már csak helyet kell találnunk, biztosítanunk kell a megfelelő kivezetéseket műhelyasztalunkhoz, és szükséges egy kisteljesítményű csepptöltő, mely folyamatosan karban és feltöltve tartja tápforrásunkat. Ez utóbbi célra már csak egyszerű hálózati adapter szintű egységre gondoljunk, amely néhány tized ampert képes leadni, de ez elegendő a töltöttség fenntartásához. Ha a töltés ellenőrzésével nem akarunk foglalkozni, akkor be kell építeni egy töltésszabályozót (készen kapható), de egészen jól el tudunk boldogulni e nélkül is, hiszen egy-két tized amper töltőáramot akár napokig rajtahagyhatunk az akkun a túltöltés veszélye nélkül (ennél hosszabb ideig azért nem), és egy kis teljesítményű hálózati adapter úgysem tud ennél nagyobb töltőáramot leadni.