UPAT ragasztott dübelek

A rögzítéstechnikában új névként jelent meg a hazai piacon az Upat, bár régi ismerősünkkel, a fischerrel szoros összefüggésben - tulajdonképpen egy érdekeltségben - működik. Hazai termékkínálata átfedésben is van a fischerével, hiszen elsősorban a nagyszilárdságú ragasztott dübelek területén tevékenykedik. Mivel ez a technológia nem csak az építőiparban, hanem mindennapi gyakorlatunkban is megjelenik, úgy gondoltuk, nem árt foglalkozni vele.

A nagyszilárdságú rögzítőelemekhez való besorolás nem véletlen. A ragasztott dübelek közös jellemzője, hogy igen nagy terhek rögzítésére, nagy erők megfogására valók. Ugyanez persze elmondható a legtöbb acéldübelre is, indokolnunk kell tehát, hogy mikor, és miért kell döntenünk a valamivel költségesebb ragasztott dübelek mellett. Tudnunk kell, hogy a legtöbb acéldübel, de még a nylondübelek jelentős része is az ékhatás elvén működik, rögzítéskor igen nagy erővel befeszül a falazat furatába. Egy tömör betonfal esetében általában ez nem okoz gondot, mert az alapanyag képes elviselni az így keletkezett nagy feszültséget berepedés nélkül. De nem minden esetben. Ha például a rögzítőfurat az anyag széléhez közel esik, akkor a feszülő dübel könnyen lepattinthatja a szélre eső darabot, és a kötés azonnal megszűnik. Gondot jelenthet az is, ha a rögzítés a beton ún. húzott zónájába esik, például egy betonfödémre alulról kell rögzítenünk. Ha elképzeljük azt a - szabad szemmel egyáltalán nem észlelhető - kis kihasasodást, ami a teher hatására bekövetkezik, akkor azt is érezzük, hogy ettől a rögzítőfurat kitágul, és a feszülő dübel egyszer csak - természetesen a teher húzóerejének hatására - elenged, kicsúszik a furatból.
Mindezeket a veszélyeket hárítják el a ragasztott dübelek. Ezek nem feszülnek be a rögzítőfuratba, hanem egyszerűen beleragasztjuk őket oda. Ha nincs a terpesztő feszültség, akkor nem repedhet le a beton széle, nem csúszhat ki a dübel a kissé táguló furatból a beton húzott zónájában. Sőt így már el is távolodhatunk a betontól. Egy acéldübel használata tégla, vagy akár még kisebb szilárdságú, pl. mészhomok tégla anyagban elképzelhetetlen, hiszen az anyag bármelyik részét azonnal szétrepesztené. A ragasztott dübel viszont nem. A kötés olyan erős lehet, mint maga az alapanyag, de természetesen annál nagyobb nem.
A ragasztott dübelek igazi titka természetesen a ragasztóanyagban rejlik. Ennek pontos összetételét a gyártók ritkán árulják el. Az Upat esetében két különböző eljárással találkozhatunk. Az egyik ragasztóanyag valamiféle kétkomponensű műgyanta, amelynek alkotóelemei elkülönítve, egy dupla falú üvegpatron két rekeszében találhatók. Ezt a patront dugjuk a rögzítőfuratba. A rögzítőelemet ráütjük vagy rácsavarjuk, és miközben az üvegpatron összetörik, a ragasztó két komponense összekeveredik, majd fél-egy óra múlva megköt.
A felhasználható rögzítőelemekre mindjárt visszatérünk, de előtte bemutatjuk a másik elvet is. Itt is kétkomponensű ragasztóról beszélünk, melynek egyik összetevőjét hibridhabarcsnak, a másikat speciális keményítőanyagnak nevezi a gyártó. A két komponens most egy kettős kartusban található (igen hasonlót láttunk a fischernél is), és akkor keveredik össze, amikor a speciális, kettős kinyomópisztollyal kinyomjuk a két anyagot. A komponensek összekeveredése csak a keverőszárban következik be, ezért mindig csak a szükséges mennyiségű ragasztó fog megszilárdulni, megkötni. A kisebb kartusnak a fala kettős, a nagyobbnál pedig két tartály található egymás mellett, és a kettős dugattyús kinyomópisztoly egyszerre adagolja a két komponenst. Otthoni gyakorlatunkban azért előnyösebb az előző, mert olcsóbb (kisebb), és a hagyományos kinyomópisztolyokkal használható.
Az üvegpatronos ragasztóval betonba vagy tömör szerkezetű terméskőbe menetes szárakat vagy belsőmenetes hüvelyeket ragaszthatunk, amelyekhez azután csavarral rögzíthetünk. A kinyomópisztolyos megoldás is alaphelyzetben tömör anyagokhoz való, de ún. szitahüvely alkalmazásával ezek üreges építőanyagokhoz is alkalmazhatók. A szitahüvely ugyanis megakadályozza, hogy a drága ragasztónyag eltűnjön a falazat üregeibe. Kissé kihasasodik a furat mentén, azután keménnyé köt, és beragasztja a rögzítőelemet. Ez esetben is menetes szárat, amelynek ragasztóba kerülő részére speciális kúprendszert alakítottak ki. A ragasztó megszilárdulása után ez tulajdonképpen alakzáró kötés lesz.
Összefoglalóan a ragasztott dübeleket a háztartásban előforduló nehéz tárgyak rögzítéséhez tudjuk ajánlani, különösen, ha a fent említett veszélyforrások jelen vannak. Kritikus esetekben azért mindenképpen ajánljuk, hogy kérjék ki rögzítéstechnikai szakemberek tanácsait is. Sok hasznos tudnivalót találhatnak erről a fischer cég 380 oldalas katalógusában is, amelyben - többek között - minden egyes rögzítőelem megengedett terhelhetőségét is megadják.






fischer Magyarországi képviselet
fischer.ma@axelero.hu
www.fischerhungary.hu

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: ragasztott, dübel

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Ragasztott órák a falon

Hazai és külföldi webshopokban, itthoni szaküzletekben nagy választékban kaphatók falra ragasztható óriásórák. Óraszerkezetük a mutatókkal egy önálló elem, és rendszerint önálló elemek a számok,...


„Gyerek-biztos” beltéri ajtók

A kis gyerekes szülők egyik érthető félelme – ha a lakásban üvegezett ajtók vannak –, hogy az apróságok a játék hevében nekimennek az üveges ajtónak. Az ilyen balesetek következményei az...