Tóparton a szobában!

A cikk szerzője egykori lakótelepi lakosként sokat szenvedett a távfűtött lakás igen száraz levegőjétől. (Téli hónapokban a lakás levegőjének relatív páratartalma10~20%-ra is csökkenhet.) Ezt akváriumok, növények telepítésével, párologtató-tálcával próbálta ellensúlyozni több ezer sorstársával egyetemben. Ha olvasónk is ebbe a táborba tartozik, akkor tudja, hogy ezzel csak kis mértékben lehet a lakás száraz levegőjét kellemesebbé tenni.
A téli időszakban a kertes ház fűtött szobáiban itt is nagyon szárazzá válik a levegő, ezért ezekben a házakban is célszerű a helységek száraz levegőjének a páratartalmát növelni. A különböző párologtató tálcák, szobaszökőkutak, ahogy az előbb említettük, csak kismértékben emelik a levegő páratartalmát, leginkább még a sok szobanövény segíti elő a kellemes közérzet kialakulását. Persze a növények öntözési igénye a fűtött lakásban megnő, ez fokozottabb odafigyelést, törődést igényel, másként a növényeink hamar leromlanak, megbetegszenek. Ha azonban több vízkedvelő növényből, esetleg vízkultúrás (talaj nélkül, csak tápoldatos vízben élő) fajokból alakítunk ki intenzív párologtatót, már lényegesen növelhetjük a lakás levegőjének páratartalmát. Ez a párologtató egység azonban nagyobb helyet igényel, kialakítása a szobában némi átalakítással is jár. A növényeket és a sok vizet csak megfelelően kialakított szerkezet tudja befogadni.
Miért ne lehetne ez egy kisebb medence, tavacska? Manapság a kerti tavakat, medencéket kiegészítő, legfeljebb párszáz literes előre gyártott PE (polietilén) anyagú szűrő, kezelő medencéket minden kertészeti felszerelést gyártó cég sokféle változatban készít. Számunkra a legkisebb, 100~150 literes medenceméret a legmegfelelőbb. Mivel a párologtató növényeink állandó vízutánpótlását szeretnénk megoldani, ezért olyan medencére van szükségünk melyek a növények elhelyezését is biztosítják a vízterükben. Ezért az ún. széles mocsárzónás medencék közül, válasszuk ki a legszimpatikusabb formájút.
Természetesen a rendelkezésreálló hely, a medence méretét is meghatározza. Ezek a kis medencék általában 30~40 cm mélyek, 100~150 cm oldalhosszúságúak. Emellett igen változatos a formájuk. Segítségükkel, egy kis képzelőerővel könnyen kialakíthatunk tópartot a szobánkban. Ha eldöntöttük a szobai tópart kialakítását, akkor a szükséges kellékeket kell első lépésben beszereznünk, majd azokból kialakítanunk a tavunkat.

Miket kell beszereznünk?

Először is el kell döntenünk, hogy a szoba melyik részén szeretnénk a tavat kialakítani, majd ehhez a helyszükségletet kell meghatároznunk. Magyarul lemérjük hogy mekkora szélességű, illetve hosszúságú szobarészt (célszerűen valamelyik falszögletben) kívánunk igénybe venni. Fontos előre meghatároznunk, hogy milyen magasságú növényeket szeretnénk telepíteni, mert ezek szabják meg a szükséges magasságigényt a tó körül. Természetesen a rendelkezésre álló hely szabad magassága figyelembeveendő. Nagyon fontos a hely természetes megvilágítása is. Legjobb, ha a tetőablak alatt, vagy világos előtérben, közlekedőben alakítjuk ki a tavunkat. Végszükség esetén sötétebb helyre is tehetjük, de ide csak kevésbé fényigényes növényeket telepíthetünk.
Ha tudjuk a méreteket, akkor célszerű a barkács, ill. kertész szakáruházak kínálatát áttanulmányozva a számunkra legmegfelelőbb tómedencét kiválasztani. Erre érdemes időt fordítani, mert a különböző akciók alatt akár fél áron is beszerezhetjük a tópartunk fő elemét. A medence méretei közül az oldalmagassága - ami a vízmélységet is jelenti - fontos adat, mert egyrészt a medencét ilyen magas alátámasztó szerkezetre kell helyeznünk, másrészt ezt a támasztó szerkezetet ilyen magas növényládákkal, konténerekkel fogjuk eltakarni.
Mivel a medencébe 100~150 liter víz, valamint a növények kerülnek, akár 200 kg súlyt kell az alátámasztásnak hordozni ezért, megfelelő szilárdságú anyagot építsünk be. Példánkban 10 cm vastag, 20×60 cm méretű YTONG válaszfallapokat alkalmaztunk alátámasztásként. Természetesen a medence súlyának nagy része a medence alján keresztül közvetlenül a padlóra fog átadódni. A medence alá ezért célszerű akár polifoamból, akár geotextilből vékony alátétréteget fektetni. A tópartokat rendszerint nádas övezi, ezért a medence körüli falsíkot dísznád fonattal boríthatjuk.
Ezután a medence és az a köré kerülő növények oldalmagassághoz alkalmazkodó méretű, tetszőleges színű, formájú és anyagú növénytartó ládákat, konténereket kell még beszereznünk. Ezekből számtalan fajta létezik, beszerzésükkor a saját elképzeléseinket nyugodtan szabadjára engedhetjük, azért ebben az esetben is érdemes minél több áruházban körülnéznünk, nehogy utólag lássuk meg az igazit. Kiegészítő felszerelésként kis szobaszökőkutat, világítóberendezést vagy vízforgató-szűrő berendezést is beszerezhetünk. Szükségünk lehet még egy-két díszítő kőre, némi kavics vagy murva szegélyanyagra.
Idáig tart az anyagok jegyzéke, de a lényeg a növények és az esetleges halak beszerzése, erről a tópart elkészítése utáni fejezetben részletesen is szeretnénk eligazítást adni. A medencével és a növénykonténerekkel meghatározzuk a szobai tavunk méreteit. Ezeket a "fődarabokat" megfelelően elhelyezve, a beléjük telepített növényeket ügyesen csoportosítva, valódi tópartot tudunk a szobánkban kialakítani.

A tópart kialakítása:

Először is szabaddá kell tennünk a medence és a konténerek területét. Ezután a padlózatot megfelelően kialakítjuk a medence és a konténerek fogadására. Amennyiben hidegburkolat (padlóburkoló-lapok vagy kövezés) a padló, akkor könnyebb dolgunk van, mert ez a burkolattípus teherviselő és vízzáró.
A burkolatot letakarítjuk az esetleges szennyeződésektől, majd a medence alja alá a vízzáró felével felfelé fektetett geotextilből (egyik irányba vízzáró textília), vagy 5 mm vastag polifoamból aljzatot képezünk. Ez stabilabb medencefekvést biztosít a víz és hőszigetelés mellett. A melegburkolatok közül a PVC burkolatokkal van a legkevesebb tennivalónk, mivel ezek anyagukban vízzárók és megfelelően plasztikusak is. Ide elég a medencét elhelyeznünk.
A faanyagú melegpadlóknál (parketta, laminált padló, hajópadló) fokozottan figyelemmel kell, lennünk az esetleges vízszivárgás káros hatásaira. Ezért ide indokolt a geotextília, és a medencét kisebb alátámasztásokra (csempedarabok) célszerű állítanunk, hogy az esetleges szivárgó vagy lecsapódó víz könnyen eltávozhasson alóla. A növénykonténereket is a lábon álló típusokból alakítsuk ki. A medence és a falazat közötti szellőzést ezeknél a padlóknál fokozottan biztosítsuk.
A szőnyegpadlók esetében fokozottan kell a vízzárást biztosítani, ezért ilyen esetekben célszerűen az egész tósarok területét egy darabból álló 0,5 mm vastag vízzáró PVC fóliával fedjük le, melynek széleit 5 cm magasságig kanyarítsuk fel a falakra és a növénykonténerek mögé. Ezután a faburkolatoknál alkalmazott csempealátétes módszerrel biztosítsuk az esetlegesen keletkező vizek eltávolíthatóságát.
Következő lépésben, a medence hátterében lévő falsíkot burkoljuk le valamilyen természetet utánzó anyaggal. Példánkban 1 m széles tekercsben kapható indiai hántolt nádszövetet rögzítettük a medence körüli függőleges falsíkra műanyag tiplikbe csavart kis kampósszegekkel. Természetesen gyékényfonatot, rattanszőnyeget is tehetünk borításként a tavunk köré. Aki kellően eltökélt, saját maga is készíthet kellően kiszárított nádszálakból a természetest utánzó nádast.
Az így készített fonatot a felszerelés előtt itassuk át TETOL láng- és gombamentesítő folyadékkal, ami a molylárvák ellen is hatásos. A háttérfonatot leszeghetjük egy vastagabb bambuszszárral (a kertben található olasznád hántolt szára is megteszi), vagy barkácsboltból beszerezhető profilléccel. Ezek a természetes borítások a tetszetősségük mellett elősegítik a különféle kúszónövényeknek a tavunk köré telepítését is.
A háttér elkészülte után helyezzük el a medencét az előre eldöntött és kimért formában. A medencét közvetlenül a háttérborításhoz illeszthetjük, de sokkal természetesebb az összkép, ha a medence és a háttér között helyet biztosítunk egy sor magasabb növénynek, melyek így természetes háttért képeznek a tó mögött. Természetesen ezeket a növényeket konténerbe telepítve csepegőtálcára állítsuk, esetleg a háttérfonathoz is rögzíthetjük azokat feldőlésük megelőzésére. Ha az előzőekben vázolt szivárgásvédelemmel képezzük ki a tavunkat, akkor ezek alá a növények alá is terjesszük ki azt.
Ezután alakítjuk ki a medence alátámasztó szerkezetét. Esetünkben a széles mocsárzónás medence széle, azaz a mocsárzónák alá YTONG válaszfallapokat fektettünk egymásra, szárazon, úgy hogy az üres medencét 1~2 cm-rel a padló felett tartsák. Így az vízzel töltve stabilan fog a válaszfallapokra felfeküdni. A válaszfallapokat igyekezzünk a medence minden támasztást igénylő része alá elhelyezni, a biztos alátámasztás elősegítésére. A medence kissé visszahajló pereme azonban az alátámasztáson túl érjen, hogy a majd az ide kerülő növénykonténerek az alátámasztást eltakarhassák.
A konténerek minél hosszabbak legyenek, így akár egy-két darabbal is eltakarhatjuk a medence oldalait. A konténerek színe sem közömbös, a sötétbarna, fekete konténerek kevésbé tűnnek fel, azaz nem ütnek el a környezetüktől. Nagyon világos helyen azonban a világos színű edények a megfelelőbbek. Mindenesetre kerüljük a rikítóan színes edények alkalmazását.
A növényeket először a háttérbe helyezzük el. Azután a medence mély részébe kerülő, állandóan a vízben álló növényeket telepítsük. Ezeket a növényeket a kerti tavaknál használatos műanyag kosarakba telepítve helyezzük el. Jó megoldás, ha a növények földlabdáját egy fóliadarabbal körültekerjük, majd így állítjuk azokat a kosarukba úgy, hogy a kosár fala és a földlabda körül 2~3 cm-es hely maradjon, majd ezt a rést mosott kaviccsal töltsük meg. Ezután a fóliadarabot óvatosan távolítsuk el. A kosár tetejére is rakjunk a mosott kavicsból. Ezzel megakadályozzuk, hogy a földlabda anyaga a medence vizébe kerülve zavarossá tegye azt. A medence mocsárrészére olyan növényeket telepítsünk, amelyek csak a tartókosaruk aljával legyenek a vízben. Ezen a részen a növénytartó kosarakat mosott kődarabokkal, kavicsgörgeteggel, murvával takarhatjuk el, és egyben díszíthetjük a tavunk szélét is.
Bár a fekete medence mélyebbnek látszik, azért nem baj, ha az alját is mosott kövekkel borítjuk. Ha kevés folyami homokot is rakunk bele, akkor az esetleg odatelepített halak is jobban fogják érezni magukat benne. A kövek, kavicsok alkalmazásánál figyeljünk arra, hogy a megfelelő kémhatású vízminőséget biztosítani tudjuk a medencében. A mészkő keményíti, a bazalt lágyítja a vizet, a kvarckavicsok semleges kémhatásúak. Mindig vegyük figyelembe a telepítendő növények igényeit.
Ezután telepítsük az esetleges szökőkutat, vízforgatót. Ezek közül a kisfeszültségű egyenárammal (12~24 V) működő berendezéseket alkalmazzuk. Ügyeljünk arra, hogy a transzformátoraikat, és azok vezetékeit száraz helyre tudjuk telepíteni, mivel azok a hálózati árammal, 230 V-tal működnek, és átnedvesedve, zárlatosan életveszélyes áramütést okozhatnak. Ezért szigorúan tartsuk be ezeknek a berendezéseknek a használati utasításait, legjobb, ha beszerelésüket szakemberre bízzuk.
Következő lépésben töltsük fel a tavunkat. Ezt vödörből is megtehetjük, de gondoljuk meg, hogy 150 liter vizet 15~20 vödörrel lehet odaszállítani. Sokkal egyszerűbb, már ha lehet, valamelyik menetes (hollandis) csatlakozású csapra szerelt locsolótömlővel feltölteni a tavunkat. (Ilyen csapja van például a mosó- és a mosogatógépnek.)
Akár vödörből, akár csapról töltjük fel a tavunkat a medence aljára fektetett tiszta szövetdarabra (törülköző) folyassuk óvatosan a felöltővizet, ezzel megakadályozzuk a talaj felkeveredését, a víz kifröccsenését. Ha úszónövényeket szeretnénk a tóba telepíteni, akkor azt a feltöltött és egy-két napig állni hagyott medencébe tegyük meg. A medence elé telepítendő növények előre is a konténerükbe kerülhetnek, de az üres konténerekbe, a végleges helyén is betelepíthetjük azokat. Az utólagos betelepítés esetén vigyázzunk arra, hogy ne kerüljön ültetőföld a medencébe.
Az előtérben a konténerekbe ne telepítsünk túlságosan magas növésű növényeket, mert azok zavarják a tóra való rálátást. Azonban nyugodtan telepíthetünk a konténerből kinövő, annak oldalán lecsüngő növényeket, mert így még természetesebb lesz az összképünk a szobai tavunkról. A tó köré padokat, fotelokat tehetünk, melyek hátterében nyugodtan telepíthetünk terebélyesebb fás szárú szobanövényeket. A medencébe megtisztított és előre beáztatott száraz, kéregmentes faágakból, szőlőtőkéből mocsári hangulatot keltő díszítéseket is tehetünk, amellett ide különféle páfrányféléket is telepíthetünk.
A meglevő természetes világítás mellett akár a helység meglevő világítását felhasználva, akár külön megvilágítást felszerelve tetszés szerint alakíthatjuk ki a tópartunk "esti" hangulatát.
A telepített növényeink egyrészt állandóan kapcsolatban állnak a tavunk vizével, másrészt a többi növényhez a tó vizéből a legegyszerűbb kanócos módszerrel biztosíthatjuk a növények öntözővíz szükségletét. A tóból a növény konténerébe vezetett 5-8 mm széles lámpabél, kanócdarab folyamatosan szállítja a szükséges vízmennyiséget. A tó vizét a párolgás és az öntözés miatt rendszeresen pótolnunk kell, ez átlagosan heti 5~6 liter vizet jelent, amit 2~3 napi műanyag öntözőkannában való pihentetés után öntsünk óvatosan a medencébe. Ezzel gyakorlatilag elkészítettük a szobai tavunkat, ami ugyan nem Balaton, de egy csendes, növényekkel benőtt erdei tavacska illúzióját keltheti bennünk.

Mit telepítsünk köré?

Amikor kiválasztottuk a szobai tavunk helyét, egyúttal a méreteket és a fényviszonyokat is megválasztottuk. Azaz többnyire tágas, világos helyre (közlekedő, előtér), vagy szűkebb, sötétebb szobasarokba kerülhetnek a tavacskák. Természetesen a két véglet között rengeteg átmeneti szituáció létezhet. A növények telepítéséhez a két szélső esetre kívánunk segítséget nyújtani, ötleteket adni. Először is csoportosítsuk a tavunknál alkalmazásra kerülő növényeket:

• a medence vizébe telepített és a vízben úszó fajokra;
• a medence mocsárzónájába telepített, részben a vízbe érő fajokra;
• a hátterébe telepítendő magas növésű, kevésbé vízigényes fajokra;
• és a medence előterébe telepítendő alacsonyabb, elterülő fajokra.

Ezen kívül számításba jöhetnek még a tósarok környezetébe elhelyezett nagyobb fás szárú szobanövények is.
Az egyes csoportokba tartozó alábbi fajokat csak felsorolásszerűen kívánjuk ismertetni, hiszen az egyes fajokról kimerítően részletes leírások találhatóak a rengeteg beszerezhető szakkönyvben.

A medence vizébe telepíthető fajok:

Leginkább a vízipálmák tartoznak ebbe a körbe, közülük a vízipálma (Cyperus alternifolius), a csavartpálma (Pandanus veitchii), de a kontyvirágfélék közé tartozó (Spathiphyllum clevelandii) és az (Alocasia macrorrhiza) betelepítésével is próbálkozhatunk.
A hazai fajok közül a vízi hídőr (Alisma plantago-aguatica), a mocsárhúr (Callitriche stagnalis), a vízimenta (Mentha aquatica) és a csombormenta (Mentha pulegium) alkalmazására csak védett növény mivoltukat figyelembe véve kerülhet sor. A medencénk kis mérete miatt egy-két növénytőnél többet ne telepítsünk a mélyvizes részbe.
Egy terebélyes Spathiphyllum akár 1 méter átmérőjűre is növekedhet. A hazai fajok hűvösebb, napfényes helyre, a melegégöviek kevésbé világos, de meleg szobarészbe telepített tóba kerüljenek.
A medence mocsárzónájába olyan növényeket telepítsünk melyek gyökérzetének csak az alsó része érjen állandóan a vízbe. Legmegfelelőbb erre a páfrányfélék közül a vénuszhajpáfrány (Adiantum tenerum), a madárfészekpáfrány (Asplenium nidus), de a közismert pletyka félék (Tradescantia sp.) közül is telepíthetünk a medence mocsárzónájába növényeket. Ezeket a növényeket, tartóedényeket kavicsokkal, kődarabokkal, a páfrányokat mosott fakéreg darabokkal takarhatjuk el, ezzel egyben a tómedencét is díszíthetjük.
A medence hátterébe a kevésbé vízigényes, de lehetőleg magas növekedésű fajok közül válasszunk növényeket. A számtalan faj közül csak néhányat sorolunk fel. A párás környezetet kedvelő buzogányvirágfélék (Dieffenbachia sp.), a kevésbé vízigényes tigrislevelek (Sansevieria sp.), a kevésbé fényigényes vízifukszia vagy pistikevirág (Impatens walleriana), és rózsamályva Hibiscus rosa-sinesis), de napestig sorolhatnánk az erre a célra alkalmas növényeket.
A medence előterébe kisebb termetű elterülő, de vagy levélzetében vagy, virágzatában látványos fajokat telepítsünk. Az edényükből lecsüngő futónövények teljesen elrejtik a medence szerkezeti részeit. Természetesen ezek a növények akár teljesen függetlenek lehetnek a medence vizétől, de a vízigényesebb fajokat a medencéből folyamatosan tudjuk öntözni az előzőekben ismertetett kanócos módszerrel.
A tó előterébe is rengeteg növény közül választhatunk a teljesség igénye nélkül sorolunk fel közülük néhányat. A látványos virágú ciklámen (Cyclamen persicum), és afrikai ibolya (Saintpaulia ionantha). A levélzetével díszítő Mózes bölcsője (Rhoeo spathacea), és a kukoricalevél (Aspidistra elaitor). Az erőteljesen kúszó (Philodendron scandens), a zebrapletyka (Zebrina pendula) és a szobaborostyán hibridek (Hedera helix). A talajtakaró (Pellaea rotundifolia) és (Ficus pumilla).
A fenti felsoroláson kívül a medence közelébe - amennyiben elegendő hely áll rendelkezésre - nagytermetű fás szárú szobanövényeket helyezhetünk el. Ilyen lehet például a (Ficus benjamina), a helytelenül filodendronnak nevezett könynyezőpálma (Monstera deliciosa) stb.
A növényeken kívül a halak, betelepítése jöhet szóba. A mi békés tavunkba a legrégebbi, de a leglátványosabb faj az aranyhal (Carassius a. auratus) piros vagy a piros-fekete-ezüst tarka "subunkin" változat 4-5 példányát telepítsük. Ezek a békés jószágok könnyen táplálhatók, kevés gondozást igényelnek, viszont élénk színükkel látványosabbá teszik a tavunkat.
A tavunk fenntartásánál, amennyiben szakszerűen telepítettük azt, egy szobaakváriumnál szükséges munkánál nincs többre szükség.
A telepített növények kezelése, pedig a szakkönyvekben részletezett módón az egyéb szobanövényeinkkel azonosan történhet. Tavunk még akár a nyári szabadság egy-két hete alatt is magára hagyható, hiszen ha jól alakítottuk ki azt, akkor lényegében egy önfenntartó kis életközösséget, biotópot hoztunk vele létre. Nincs más hátra, élvezzük a tópartot a szobánkban!