Az akkus gépek energiaforrása általában NiCd akkumulátor, amelyek maximális
élettartamát úgy érhetjük el, ha minden töltés előtt teljesen lemerítjük az
energiatartalékait, majd teljesen feltöltve tároljuk a legközelebbi bevetésig.
Az ilyen gépekhez az akkutöltő a gép tartozéka (1), némelyikhez két akku is
tartozik. Amíg az egyikkel dolgozunk, a másik a töltődik. Ez azonban csupán
kitolja az akkupótlás problémáját.
Az akkuk szerencsés esetben ugyan akár 500-szor is feltölthetők, ám minél később
kerül rá a sor, annál nehezebb a megfelelő "utódok" beszerzése, tekintettel
az akkuk gyártmányhoz és típushoz kötődő kialakítására (2).
Az első megoldás kézenfekvőnek látszik, nevezetesen, hogy a speciálisan
kialakított tokozást kíméletesen megbontva a belsejében talált kimúlt cellákat
azonos teljesítményűekre cserélve újítjuk fel a speciális tokozású pakkot. A
megfelelő méretű és kapacitású akkucellákat különálló darabokként viszonylag
könnyű beszerezni, viszont szakszerűen egymáshoz kapcsolni annál nehezebb. A
gyári cellákat ugyanis ponthegesztéssel rögzítik egymáshoz, mi pedig csak az
összeforrasztásukra vállalkozhatunk. Közben azonban a cella belső szigetelése
károsodik, ami energiacsökkenést okoz. Ezt a módszert tehát senkinek nem
ajánljuk, az akkukötegek cseréjét bízzuk inkább szakszervizre. (A Voltaker Kft.
pl. a legkülönlegesebb tokozású akkumulátorok (3, 4) cseréjét is elvállalja.)
Így jó esetben a gyári akkuk árának a feléért újítathatjuk fel a régi
energiaforrásokat.
Alternatív megoldást jelenthet, ha az akkus készüléket hálózati üzemre is
alkalmassá tesszük. E megoldás módozatai azonban ugyancsak korlátozottak, és ezt
alapvetően az akkuk csatlakozóinak jellegzetessége határozza meg. Ha már az
akkut nem szándékozzuk felújítani, akkor az eredeti tokozása alkalmas a hálózati
tápkábel gépre csatlakoztatására. A szükséges tápfeszültséget - 3-18 V közötti,
megfelelő áramerősségű egyenáram - egy megfelelő feszültségű és teljesítményű
tápegység szolgáltathatja. Ebben az esetben a régi akkucellákat távolítsuk el a
szétszedett tokból, és a felszabadult sarukra forrasszuk rá a hajlékony, szilikongumi burkolatú, 2-3 m hosszú, kéteres vezetéket. Ennek végére olyan
csatlakozódugót szereljünk, amely a hálózati tápegység póluscsatlakozóiba
dugható. (Soha ne használjunk 230 V-os hálózati csatlakozót, hogy még véletlenül
se dughassuk alacsonyfeszültségű készülékünket közvetlenül az elektromos
hálózatra.) A polaritáscsere utólagos jelzéssel előzhető meg. A kiemelhető
akkutok alsó, üreges része így feleslegessé válik, amit a befogható szerszámok,
vagy más tartozék tárolására használhatunk. Ha a kábel csatlakoztatását és
tehermentesítését egy 10 mm vastag rétegeltlemezből kivágott talp
felszerelésével biztosítjuk, akkor az alsó cellaburkolatot akár levágva
mellőzhetjük is, és a gépet továbbra is a talpára állítva tárolhatjuk (5). A
régebbi, beépített akkus fúrócsavarozóknál is megoldható az akkucsere, ám a
tönkrement akkuk kiemelése után vezetékes üzemre is könnyen átállíthatók. Azt
viszont, hogy miként kell a burkolatot szétszedni (6, 7, 8), az
gyártmánytípusonként változik, ezért óvatos és körültekintő megbontásra van
szükség.
A legbonyolultabb, ha nagyon helyre szabottan kialakított és még használható
akkus gépet szeretnénk időlegesen, vagy akár végleg tápvezetékesre változtatni.
Ehhez ugyanis alakhű tok szükséges, a hozzátartozó érintkező párral, hogy
kontaktusok megfelelően érintkezzenek. Egyszerűbb geometriájú akkutokok esetében
ez viszonylag könnyen megoldható (9). Egy sima falapra lécből öntőkeretet kell a
tok köré egy sima falapra készíteni, a helyezőfészkek és az érintkezők
mélyedéseit méretre vágott kis fatömbök felerősítésével adjuk meg, majd a belső
felületeket formaleválasztóként szilikon spray-vel, vagy vékony gépzsírral
beszórva, bekenve öntsük ki kétkomponensű műgyantával pl. Uverapiddal. Előtte
természetesen az érintkezők visszahajtott szélű sárgaréz lemezeit, és a hozzájuk
forrasztott tápvezetéket is a formába rögzítve kell elhelyeznünk. Ez esetenként
csak több fázisban történő formafeltöltés mellett valósítható meg, s ezért
viszonylag hosszú kötésidejű műgyantát célszerű az ilyen munkához használni.
Szerencsés esetben öntőformaként szolgálhat az akku kartondoboza is.
A megszilárdult nyers tömböt a határoló lécek levételével, az alapról való
felfeszítésével tegyük szabaddá, majd a felületeit a szükséges mértékben
csiszolással, marással pontosítsuk, finomítsuk. Etalonként az eredeti akkut
használjuk, majd a megfelelően helyére illő öntvényt spray festékkel fújjuk
színre. Arra azonban ügyeljünk, hogy az öntvény ne szoruljon meg a fészkében,
különben a vékonyabb részei az öntőanyag ridegsége miatt be- és kiemeléskor
könnyen letörhetnek. Az ilyen egyszerűbb formákat természetesen 2 mm vastag
polisztirol lemezből leszabott darabokból is összeragaszthatjuk, ám ez összetett
és az öntésnél sokkal tovább tartó munkát igényel.
Némileg bonyolultabb a gépmarkolatokba süllyesztetten behelyezhető akkuk
csatlakozó nyakának a reprodukálása. Ezek többnyire ovális rudak, amelyeket
keményfából könnyű kialakítani. Ha egyéb helyezőcsap nincs a végükön, az
oldalukba sem nehéz fészket vésni az érintkezők számára. Az érintkezőket
pillanatragasztóval célszerű a helyükre ragasztani, a vezetékeket pedig a fatömb
oldalába vésett horonyba ragasztva rögzíthetjük (10).
Ha az akkuk érintkezői süllyesztékbe rögzítettek, akkor sajnos előbb az
érintkezőket kell 1 mm vastag sárgaréz lemezből leszabott hosszú csíkokból, és a
közéjük ragasztott távtartó műanyagbetétekből összeragasztanunk. A csatlakozót
alkotó magot oldalról is burkoljuk be egy-egy fedőlappal, majd egy kb. 10 mm
vastag, ovális gallérba ragasztva már kellő szilárdsággal a szerszámgép nyelébe
szorítható csatlakozó lesz az eredmény (11).
Az ilyen részlegesen, vagy teljesen vezetékessé változtatott készülékek
áramforrásaként legcélszerűbb autó akkutöltőt használni, feltéve ha a gép 12-16
V feszültséggel működik. A 12 V-os gépek ugyan egy kissé magasabb fordulaton
fognak járni, de rövid, szakaszos üzem mellett károsodás nélkül elviselik a
töltő által leadott magasabb feszültséget. A töltőfeszültségnél magasabb
feszültséggel működő készülékeknél azonban némileg gyengül a szerszám
forgatónyomatéka, ám ez sem jelent különösebb hátrányt, hiszen a töltő
fokozatkapcsolójával a kapocsfeszültséget módunk van még néhány V-tal növelni.
Az ősöreg, ám még működőképes, 6 V és 12 V-os autóakkumulátor töltőket pedig a 6
V-os feszültségű gépek működtetéséhez, használhatjuk (12, 13). A
fokozatkapcsolójukkal ezeknél is valamelyest növelhető a leadott feszültség, ami
a 8-9 V-os gépek működéséhez már elegendő.
Ha
van hálózati transzformátorunk, amely megcsapolásai révén több különböző egyenirányított
feszültség leadására képes, mindig az eredeti akkumulátor feszültségéhez közeli "leágazását" használjuk.
Az ilyen tápegység teljesítménye nagy legyen, és nem árt, ha a leadott feszültséget
beépített mérőműszer segítségével ellenőrizhetjük. (A tápmegoldások lehetőségeivel
külön cikkben foglalkozunk.)
Akkus trükkök
Minden dolognak véges az élete, ez alól az akkumulátorok sem kivételek, különösen az akkus szerszámgépek esetében. Állandó használatukkal fokozatosan rövidül az élettartamuk, és ezt a nem megfelelő töltésükkel mi is siettethetjük. Igaz, a már feltölthetetlen akkukat - amelyek már képtelenek megtartani a töltésük során felvett energiát - a legtöbb esetben jelentős anyagi áldozatok árán ugyan, de könnyen és gyorsan kicserélhetjük, ám előtte nem árt gondolkodnunk egy keveset, nincs-e olcsóbb megoldás. Különösen igaz ez az egyre inkább közkeletű akkus szerszámgépek áramforrásaira, mert a cseréjük bizony elég zsebbevágó, és a régebbi, már elavultnak mondható típusokhoz elég nehéz és még költségesebb új akkumulátort vásárolni. Nos, ezért e speciális kialakítású akkukkal működő készülékek alternatív működtetésének lehetőségeihez ismertetünk néhány tippet.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Mitől mennek tönkre a lítiumion akkumulátorok?
A mobil eszközök robbanásszerű terjedésével egyre nagyobb kapacitású akkumulátorok szükségesek, melyek akár napokig is használhatóvá teszik okostelefonunkat vagy táblagépünket. Egy-két év után...
MultiVolt akkumulátorok a Hitachitól
Az akkumulátoros gépek népszerűsége vitathatatlan és mára megteremtette a piaci igényt az egyre nagyobb teljesítményigényű hálózati gépek kiváltására is. Minden gyártó próbálja követni a piaci...