Ágy a szekrényben

Az ötletes ezermesterkedők azonban lakáson belüli hely problémáikat igyekeznek a maguk módján, egyénileg megoldani. Ha nem is véglegesen, de néhány évre biztosan átmeneti megoldást jelentenek az ilyen egyedileg készült berendezési tárgyak. A következő ismertetésünk is ilyen megoldásokhoz ad tippeket, amelyekben a fekhelyek helytakarékosabb kialakítása a cél. Októberi számunkban megjelent egy szobai térmegosztó leírása, ott egy szekrénybe zárt ágy is látható volt. Nos, most ezt, pontosabban a hasonló megoldások lehetőségét mutatjuk be.

A fekhelyek mérete szokványosnak mondhatók, a felnőtt méretűek többnyire 200 cm hosszúak, 85-90 cm szélesek. A fekvőfelület hosszán nem célszerű változtatnunk, a szélességét viszont szükség esetén 80 cm-re csökkenthetjük. Aki azonban éjjel sokat forgolódik, az még a 90 cm széles fekvőfelület is keskenynek érezheti. A méretek megválasztásánál azonban ne csak ezt, hanem a készen vásárolható fa ágybetétekét is vegyük figyelembe, ugyanis ezek alkalmazását is célszerű fontolóra vennünk.

Az ágy aljául választhatunk puritán lécezett derékaljat is, ám készen vásároltak kényelmesebbek. Ezt azonban alapvetően nemcsak az anyagi lehetőségeink, hanem a leendő ágy kialakítása is befolyásolja. A különböző testhelyzetbe állítható ágyrácsok szolgáltatásait, pl. nem mindenki igényli, ráadásul nem is mondhatók olcsónak. Az állítható dőlésszögű fejrészűek kényelmesek ugyan, ám csak lehajtott helyzetben teszik lehetővé az ágy becsukását. Előbb tehát az elhelyezési lehetőségeinket vegyük figyelembe, majd a fekhely kialakítása során döntsük el, hogy a megfelelő méretű rugalmas ágymatrac alá milyen ágyrács kerülhet. Ez ugyanis befolyásolhatja az ágy korpuszának a kialakítását is.
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az ágyat rejtő szekrény ritkán önálló darab, a legtöbbször szekrényfal egy e célra kialakított, nappal ajtókkal lezárt része, és az egységes bútorjelleget ennek megfelelően kell megtervezni. Lehetőleg úgy, hogy ne árulkodjon, mit is rejt valójában a szekrény belseje. (Egyszerűen kialakítható, polcos szekrények kialakításához előző számunkban, a tervezéshez e cikkünkben is adunk tanácsokat.)

Kanapé, de ágy is

A saját kezűleg megvalósítható megoldások közül a legegyszerűbben az egyszemélyes fekhelyeket lehet a szekrénybe rejteni. Esetenként már az is elégséges, ha a heverő felületét csak közel félig „nyeli el” a szekrény. Napközben a fekhely szabadon maradt felületét ülőhelyként használhatjuk, este pedig kihúzva kényelmesen alhatunk rajta. Hátránya, hogy az ágy hosszával azonos szélességű szekrény kell hozzá, és lényegében csak látszólagosan nyerünk vele teret. A heverőnek ugyanis ugyanannyi hely kell, mintha a fal mellé állítanánk, csak a fölé magasodó szekrényt használhatjuk ki előnyösebben.

E célra akár egy készen vásárolt heverőt is használhatunk, a szekrényt azonban magunknak, vagy asztalosnak kell méretre szabottan elkészíteni. A heverő mozgatásához 30-50 mm átmérőjű bútorgörgők szükségesek. Ezeket a hátsó lábakra szereljük fel, de úgy, hogy azok éppen csak megemeljék az ágy korpuszát 3-5 mm-rel. Előre ugyanilyen vastagságú filc lapocskát ragasszunk a lábak alá parketta esetén. Szőnyegpadlós burkolathoz azonban minden lábra görgő, mégpedig széles és 45 mm átmérőjű, oldalt felszerelhető speciál kivitelű szükséges.

A szekrény 350-400 mm mély legyen, és közvetlenül a heverő fekvőfelülete fölött alakítsuk ki az ülések háttámlájaként is szolgáló ajtókat, amelyek ágyneműtartót, illetve tároló helyeket zárhatnak le. A háttámlaként szolgáló párnák közepes sűrűségű poliuretán habanyagból készíthetők el, természetesen bútorszövetbe öltöztetve. A hengerpárnák is megfelelnek e célra, ám ezeket több, 50-66 cm hosszúságú, és egymás fölé erősített darabokból állítsuk össze. Az alsónak célszerű nagyobb átmérőjűnek lenni, hogy támasztó felületük kényelmesebb legyen. A heverő kávája 19 mm vastagságú, belülről 60x60 mm-es staflival megerősített keretű legyen. A belső keretre lehet a 20 mm vastag ágydeszkákat, vagy a készen vásárolt léces ágybetétet felerősíteni. Az ilyen kialakítású heverők tetőterekben kialakított szobákban is jól használhatók, mert a ferdén lefutó oldalfalak előtti részt akár egy sima, színes laminált lapokból összeállított szekrényrésszel, arra döntött síkban felszerelt ajtóval, és néhány párnával kiegészítve nappali ülőhelyként is használhatjuk.

Teljesen szekrénybe rejtett fekhely

Kissé bonyolultabban elkészíthető, de jelentős helymegtakarítást jelentő megoldás a nappal szekrénybe zárható fekhely. Az ágykáva ebben az elrendezésben teljesen a szekrénybe fordítható, és a felhajtása után a szekrény behajtott harmonikaajtói takarják el a kíváncsi szemek elől. Az ágy kávája az előzőkhöz hasonlóan egyszerű kialakítású, és a körbefutó vaskos szegélylécekre erősített deszkákra vagy lécezett ágybetétre lehet a szivacs ágybetétet felhelyezni. Az elülső lábak egyszerűen kihajthatók, illetve az ágy felhajtásakor a merevítő tartókeret mellé hajthatók. Lényeges a csuklópontok kialakítása és azok helyének jó megválasztása. A lényeg az, hogy ezek a szekrénykorpusz első éle közelében legyenek, és az ágy - felhajtása közben - akadálytalanul elforduljon a fal előtt, s függőleges helyzetbe állítható legyen. A csuklók 3x50x50 mm-es acéllapra felhegesztett vastagfalú csövek, a tengelyeik pedig acéllapra hegesztett M12x100 mm-es csavarok. A forgáspontot könynyű meghatározni, ha már ismerjük az ágykáva szélességét, beleértve a belőle kiálló szivacsbetétet is. A fal síkja ennél a méretnél legalább 20 mm-rel hátrább legyen, a szekrény szélessége pedig a forgáspontnál legalább 100 mm-rel előrébb kerüljön.
Az is lényeges, hogy az ágykáván hová kerül a forgáspont. Célszerű a sarkához úgy közelíteni, hogy lehajtva a szekrény belsejét is ideálisan hasznosítsuk. Ezt egy körző segítségével könnyű meghatározni. A leengedett ágy fekvőmagasságát azonban ez meg is határozza. (Rajzunkon az ideálisnak mondható méreteket adtuk meg, ám ettől természetesen el is térhetünk.) Az ágyat viszonylag kis erőkifejtéssel lehet függőlegesbe állítani, de ez részben függ a kialakított kávaszerkezet önsúlyától és a forgáspont kiválasztásától is.

A szivacsmatracot három széles kárpitos hevederrel ajánlatos az ágydeszkákhoz, illetve a kávaoldalakhoz rögzíteni, hogy az az ágy függőleges helyzetében is a helyén maradjon. A felhajtott ágyat minden esetben középen felszerelt, automatikusan rögzítő rugós fa csappantyúval kell biztosítani, amelynek oldását a lehajtásakor kézzel is elvégezhetjük. A lábakat pedig még ez előtt ajánlatos kihajtani, mert később már kissé nehéz lenne.
Azágy elé zsalus ajtókból, vagy méretre vágatott 16 mm vastag laminált faforgács ajtólapokból lehet harmonika ajtópárt készíteni, amelyet zongora, vagy más bevéső pántokkal fogathatunk a szekrénykávára. Nem szükséges teljes szekrényfal az ilyen fekhely kialakításához, ám célszerű legalább felette egy sor nyitott polcos részt is betervezni, hogy némi rakodóhellyel is gyarapodjon a szoba berendezése.

Kétszemélyes megoldások

Az előző ágyat kétszemélyes változatban is el lehet készíteni, feltéve, hogy előtte van annyi szabaddá tehető hely, hogy egy kisebb franciaágynyi fekhelyet este kihajthassunk a szekrényből. A fekvőfelülete hosszában osztott, különben nehéz lenne a mozgatása. Az ágy kávája is osztott, középen csak egy 50x80 mm-es hossztartó léc pár kapcsolja össze a két végét. Így a szivacsmatracok teljesen összeérnek, a káva nem osztja meg markánsan a fekvőfelületet.
A felemelése kissé nehézkes, de csak kezdetben. Amint szögbe fordulnak az ágykeretek, már könnyű mindkettőt egyszerre a szekrénykáva közt kialakított helyére billenteni. Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha a forgáspont a szekrénykáva első élétől 140 mm-re kerül. A kettős ágy tengelye és csapágya a már előzőkben bemutatott változathoz hasonló, de ebben az esetben ajánlatos a függőleges kávaoldalakat kettőzve megerősíteni, és magát a szekrényt a falhoz is célszerű szilárdan rögzítenünk.
Az ágy tartókeretét 50x80 mm-es és 50x50 mm-es lécekből ollós illesztéssel állítsuk össze. A két léckeretbe középen is építsünk be egy-egy 50x50 mm-es kereszttartót. Az ágykávákat 19 mm-es laminált faforgácslapból leszabott darabok alkossák, de csak oldalról fogják közre a léckeretet. Az ágyat középen egy-egy 3x30 mm-es laposacélból összeszegecselt láb támasztja alá, a két káva összekapcsolását pedig erős csuklópántok felcsavarozásával biztosítsuk. A szélső fekhely lábai 30x60 mm-es lécből, kialakított darabok, amelyeket egy-egy 8-as facsavarral - alátét közbeiktatásával - fogassunk a lécváz belső oldalára. Az ágykeret összecsukását megkönnyítendő, a közepükre erősítsünk kárpitos hevederből kialakított emelő fület. Az ágyrácsokat 20x150 mm-es deszkákból leszabva csavarozzuk a léckeretre, a huzattal ellátott ágybetéteket pedig szövött gumihevederes szalagokkal rögzítsük az ágykeretekhez.
Magát az ágyat rejtő szekrénykorpuszt kettőzött oldalfallal állítsuk össze, amelyet elöl 160 mm széles lábazattal fogjunk meg. Az ágy kinyitva erre is támaszkodik, így a tengely terhelését jelentősen csökkenti. A szekrény ajtói lehetnek készen vásárolt zsalus elemek, de a 16 mm vastag laminált faforgácslapból kialakítottak is megfelelnek e célra. A harmonika rendszerű, kétfelé nyitható ajtókat azonban ajánlatos a csuklópontok alatt egy-egy kis görgővel is alátámasztani, amelyek megelőzik az ajtószárnyak belógását, deformációját. Rögzítésükhöz megfelel az egyszerű rugós csappantyú is, amelyet azonban a középső ajtószárnyak közepére célszerű szerelni.