Fapadlók felületkezelése, felújítása 1. rész

Fapadlók fajtái

A többnyire hosszú, csaphornyos puhafa deszkákból készült padlóburkolat a hajópadló. Egyszerű, vidékies hatású, világos tónusa harmonikusan illeszkedik a tömör fenyőfából készült berendezési tárgyakhoz. Tőlünk nyugatabbra keményfa deszkákból is készülnek hajópadló burkolatok, amelyek megőrzik rusztikus jellegüket (1), ám sokkal kopásállóbbak a fenyőfából készült padlóknál. A tűlevelű fafajták a puhaságuk miatt kíméletes bánásmódot és ennek megfelelően gyakoribb felület-felújítást igényelnek. A mélyebb, nyers faanyagig hatoló karcokra, kopásokra nagyon kell ügyelni, mert az ilyen sérüléseken keresztül a szennyeződések a fa rostjai közé szívódva maradandó nyomokat okozhatnak, amelyeket felújításkor sem nagyon lehet teljesen eltüntetni. Az erősen igénybevett padlófelületeket szőnyeggel célszerű védeni, a mélyebb felületi sérüléseket pedig még frissiben kenjük be lakkal, amely meggátolja a mélyszennyeződés kialakulását. Idővel a faanyag beérik, színtónusa fokozatosan sötétebbé válik, és ez még felcsiszolással történő felújítása után is észrevehető lesz, ám rusztikus hatását talán még hangsúlyosabbá és vonzóbbá teszi.
A csaphornyos-, mozaik- vagy táblásított parkettákból rakott padlóburkolatok talán a legkedveltebbek. A lécek tölgy-, bükk-, kőris-, akác- vagy juharfából készülnek, s igen változatos mintázatú burkolatok kialakítását teszik lehetővé. Nagyon kedvelt a halszálkamintás parketta, amelynél a csíkok a fal síkjával párhuzamosan vagy átlós irányban futnak (2). A kockába rakott mintázatot (3) általában a táblásított parkettáknál alkalmazzák, de csaphornyos lécekből is kialakítható. A hajópadlós kötés ugyan ma már elég ritka, inkább a szalagparkettákra jellemző mintázat, de széles lécekből, hajózva felrakottan is szép burkolat készíthető belőle (4).
A szalagparketta bizonyos értelemben ún. kompozitum, mert ugyan a parkettalécek teljesen fából készülnek, ám három egymásra ragasztott, eltérő fafajú rétegből állnak. Az alsó réteg lombos-, vagy tűlevelű-, a középső fenyőfa, és csak a felső járófelület készül kemény fafajtából. Előnye az optimális stabilitás, a viszonylagosan csekély 14-23 mm-es vastagság, a könnyű lerakhatóság és a gyári felületkezelés. Hátránya, hogy a járófelületet alkotó keményfa réteg viszonylag vékony (3,8-5 mm), ezért csak néhányszori visszafogott csiszolást tesz lehetővé felület felújításkor. Kíméletes használat és gondos ápolás mellett még az ilyen fapadlók is hosszú időre szóló burkolatoknak számítanak.
A többi padlóburkolat élettartama rövidebb, cseréjük viszonylag könnyen és gyorsan megoldható, szemben a fapadlókkal, amelyek akár egy emberöltőn át fennmaradnak, ha tulajdonosuk a gondjukat viseli.

Új és régi parketta

Sok fapadlónak már a lerakásakor eldőlhet a sorsa. Ha új házba kerül, az aljzatnak megfelelően száraznak kell lennie. Erről könnyű meggyőződni, csak egy, a betonra dobott égő papírzsebkendő kell hozzá, és ha alatta száraz marad a beton, lehet parkettázni, ha nedves folt keletkezik a lángok alatt, még várni kell a padló burkolásával. Az új ház ugyan csak 3 év múlva szárad ki teljesen, ám mire tető alá kerülnek a falak, nedvességük javarésze már elpárolog belőlük. A betonalap szárazsága már sokkal fontosabb, hiszen erre kerül majd az új parketta, amelyet csak a ragasztó rétege választ el a betontól. A nedves betonra lerakott fapadló ezért megvetemedik, és úgy megdagadhat, hogy még a tágulási hézagok is kevésnek bizonyulhatnak. Az új parkettaléceket, padlódeszkákat lerakásuk előtt ajánlatos legalább egy hétig a helyiségben szétrakva "akklimatizálni", hogy bedolgozásukat követően már ne változzon jelentősen a nedvességtartalmuk és ennek következtében a méretük sem. Ezáltal jórészt elkerülhető a padló felpúposodása, vagy a rések kialakulása.
A régi parkettáknál inkább a beérés következtében kialakuló összeszáradás okozhat hézagosodást. Ezen csak a padló átrakásával lehet segíteni. Ha a hézagosodás mértéke meghaladja a 3 mm-t, és sávonként szinte szétnyílik a burkolat, esetleg mezőkre bomlik szét, akkor már csak teljes átrakással lehet ezt a hibát megszüntetni. (Az átrakási költség kb. 2600 Ft/m2, amiben már bent foglaltatik a csiszolás és a lakkozás költséges is.) Ez különösen régi, központi fűtéses lakások öreg parkettáján, vagy gondatlanul lerakott, 8%-nál jelentősen nagyobb nedvességtartalmú parkettalécek viszonylag gyors kiszáradásakor fordulhat elő. A régi, megállapodott, és már kellően beérett fapadlóknál ilyen probléma nem igen adódik, ezeknél inkább a régebbi padlóápolási szokásokból eredő elszíneződési hibák szoktak előfordulni, mint pl. a bütük felőli erős barnulás, vagy behasadások. Ezen azonban nem segít semmi, együtt kell vele élnünk.
Más a helyzet a régi, erősen kopott felületű hajópadlókkal. Ezek sérült, kopott felülete ugyanis többnyire mélyen elszíneződött, még akkor is, ha padlózománccal volt bekenve. A felületüket lecsiszolva is nagyon foltosak maradnak a deszkák, és ezeket a foltokat még hidrogénperoxidos "szőkítéssel" sem lehet számottevően kifakítani. A faanyag alaptónusa is vörösesbarnába hajló lehet, a hasadások pedig markáns fekete vonalakként tarkítják a deszkák felületét. Ilyen esetekben már csak a szakszerűen elvégzett padlócserével juthatunk esztétikus burkolathoz. A gondosan ápolt és csak kopott felületű lakkozott hajópadlók azonban felcsiszolhatók, majd újra lakkozva szinte megújulnak. Színük ugyan sárgásabb lesz a lakkozás után, mint új korukban, és az eltérő erezetű anyagok is markánsabban válnak el a világosabbaktól (5), ám ez többnyire nem túl zavaró, legfeljebb a látványa "régies", de igényesen gondozott hatású lesz.
Kevésbé kritikus állapotú lehet a régebben felrakott, ám már kissé szürkésen besötétedettre érett szalagparketta felülete. Ha már a legdrasztikusabb parketta tisztítók hatására sem érünk el látható javulást, akkor jött el a teljes felületi felújítás ideje. A keményfa felső réteg egyöntetűsége, résmentessége szinte csak egy finom simítócsiszolást igényel, és átlakkozva szinte teljesen újszerű lesz az állapota. A csiszoláskor azonban csak a lakkréteget kell a felületről eltávolítani, no meg a már nyersfa járófelületet kíméletes finom csiszolással célszerű teljesen simára koptatni. Ezután jöhet a két-három vékony akrillakk réteg felkenése, és a parketta máris újnak fog látszani.

Előkészületek

Ha a padló állapota már megérett a felújításra, akkor választhatunk, hogy parkettcsiszolóra bízzuk, vagy magunk végezzük el a munkát. Ha parkettcsiszolót bízunk meg, akkor ez bizony - a parkettafelület nagyságától függően - elég jelentős summába fog kerülni. A minimum 35 000 Ft, ugyanis 20 m2 alatt ez az "alaptarifa". Az ennél nagyobb felület esetén 1000-1800 Ft körüli a m2 ár. Van olyan vállalkozó, aki csak az általa megszokott lakkot hajlandó használni, mások kompromisszumra is készek, és az igényeinknek megfelelő bevonó anyagot hajlandók használni, igaz a saját rutin-rétegrendjükhöz igazodóan. (Rétegrend alatt az egymás fölé kerülő bevonóanyag rétegek sorrendje és száma értendő.) Ez többnyire megegyezik a gyártók által ajánlottakkal, ám az anyag- és az időmegtakarítás miatt a fedőlakkozás 1-szer vastagon felkent lakk is lehet. Csak csiszolást szinte alig vállal néhányuk, akkor is drágán 1200 Ft/m2 áron, pedig ez lenne számunkra az ideálisabb megoldás. A várakozási idő tavasztól őszig hosszabb és nagyon változó, a zordabb időszakban ez természetesen rövidebb.
Árajánlatot célszerű több vállalkozótól kérni, mégpedig részletes információk (m2/Ft, hányszori csiszolás, alapozó és lakk 1+2-3 rétegben, milyen anyaggal) alapján dönthetjük el, hogy kinek adjuk a megbízást. Ezt természetesen vissza is utasíthatják, ha túl "kukacoskodók" vagyunk, és pl. ragaszkodunk az általunk kiválasztott márkájú lakkhoz, a szakszerű, gyárilag ajánlott rétegrendhez. Némelyiküknek igazán furcsa rétegrendjük van, pl. egy réteg Celloxin lakk, és erre jó vastagon egyszerre felkent Gemini parkettalakk kerül. Az Akzo Nobel fejlesztőmérnök szerint viszont a nitrolakkos alap nem biztosít megfelelő tapadást a rákent parkettalakknak, azt rideggé teszi, ami idő előtti repedezettséget idéz elő. A vastagon felkent lakk önmagában sem megfelelő, mert a bevonat nem lesz elég rugalmas, ezért a tartóssága is erősen lecsökken. Bármilyen lakkhoz ezért csak a gyárilag ajánlott alapozót kell használni, és a kétszeri vastag lakkozás helyett a háromszori vékonyan felkent lakkréteg a tartósabb. Ezt ajánlatos nagyon megjegyeznünk, és ehhez ragaszkodjunk saját érdekünkben.
A valóságban a helyszínen teljesen meg is változhat minden, még az is, hogy okvetetlenkedésünk miatt megsértődik a mester, és faképnél hagy bennünket. Nincsenek túl sokan, és a többségük természetesen tisztességes munkát végez, de akadnak közöttük sajnos nagy szakmai szövegrutinnal és nagy önérzettel bíró vállalkozók is, akik azt teszik ami nekik a legelőnyösebb, de nekünk hosszú távon nem biztos hogy megfelelő. Az ismerősök által ajánlott mesterek munkáját is érdemes referenciaként jól megvizsgálni, mert a csiszolás simasága és a felkent lakk egyenletessége is árulkodhat a mester munkájáról. Ne feledjük, az évekkel később bekövetkező minőségromlást a padlónk, a költségeit pedig mi viseljük. A cél az, hogy a szolgáltatás korrekt és minőségi legyen. Fizetni pedig csak a végén, alapos szemrevételezés után ajánlatos. Az esetleges minőségi vitákat lehetőleg azonnal a helyszínen, és nem utólag az Iparkamaránál célszerű lefolytatnunk. Ne feledjük, egy kétszobás lakás 55 m2-nyi parkettájának felújítása jó esetben 55 000, a legrosszabb esetben pedig 99 000 Ft-ba is kerülhet, ami azért jelentős különbség.
A másik megoldás, hogy az ügyet szó szerint a saját kezünkbe vesszük, és csiszológépet bérelve magunk végezzük el ezt a munkát. Ennek tagadhatatlanul számos kockázata van. Előszörre sokan tartanak attól, hogy nem boldogulnak a csiszológép kezelésével, ám a durva csiszolás után többnyire elmúlnak a kételyek. A saját munka körültekintő előkészületeket és tervezést igényel, ami azonban a gép(ek) lefoglalásától annak visszaviteléig biztonsággal tervezhető.
A gépkölcsönzőket a telefonkönyvből vagy az Arany Oldalakból érdemes kikeresni, mégpedig a lakóhelyünkhöz legközelebb esőt, mert a csiszológépet haza is kell szállítanunk. A gépet szezonidőben érdemes előre telefonon lefoglalni, nehogy elvigyék az orrunk elől. A csiszológép napi kölcsönzési díja kb. 3000 Ft, a hozzávaló csiszolópapírok 300-400 Ft-ért vehetők meg, viszont számítsunk egy 40000-80000 Ft-os (kölcsönzője válogatja) kauciós díjra, sőt személyi igazolvánnyal és közüzemi számlával kell igazolnunk, hogy helyi lakosok vagyunk.
A csiszolópapírokból rátartással vásároljunk, mert a fel nem használtakat visszavásárolják. A gépek általában 16 A-es óráról gond nélkül működnek, a papírok befogását pedig már a kölcsönzőben elsajátíthatjuk, ahol a gép alapvető működéséhez is szolgálnak néhány hasznos tanáccsal. Például a motor felpörgetéséhez a kapcsolót I. majd ezt követően a II. fokozatba kell kapcsolni, és eközben a hengernek felemelt állapotban kell lennie. Ezt csak a gép iránybaállítása után a csiszolás megkezdésekor lassan kell a padlóra engedni, miközben visszafogottan hagyjuk a gépet előrehaladni.) A csiszológép súlyos darab, de nem túl nagy, egy Suzuki csomagtartójában elfér, bár nehéz a be- és kiemelése.
A felcsiszolandó helyiséget lehetőleg már előzőleg teljesen pakoljuk ki, hogy ne kelljen a csiszolás közben ezzel időt vesztegetnünk. A nehéz bútordarabok odébb helyezését szőnyegre, vagy takarókra helyezve könnyítsük meg, mert ezzel a padló sérüléseit is megelőzhetjük. Több helyiség felújítása esetén problémákat okozhat a bútorok kipakolása, de az ideális munkamenetet érdekében ez a legjobb megoldás. A csiszolást célszerű közvetlenül falfestés után elvégezni, mert a bútorokat ilyenkor úgyis ki kell hordanunk a helyiségekből. E rövid időszakra raktárként a konyhát, az előteret, és a folyosót is igénybe vehetjük, ha ezzel nem akadályozzuk jelentősen a többi lakó közlekedését. Az ajtókat (6), fém rúdzár lemezeket, fémküszöböket (7), és az esetleges lábazatokat (8), szegélyléceket is előre szereljük le, hogy ezek se akadályozzák a munkánkat.
Ha a régi szegélylécek sérültek, vagy már nagyon sötét tónusúak, akkor célszerű a cseréjükre is gondolni. A régieket többnyire a parkettára szegezték, és az aláfolyt lakk miatt néha csak vésővel lehet eltávolítani a padlóról. Ezt óvatosan végezzük, mert a szélső parkettaléc-darabokat is felszakíthatjuk a felfeszítésük közben. A szélső lécekre állva, fokozatos feszítéssel mindezt elkerülhetjük.

A csiszolás előkészítése

Ahhoz, hogy csiszolni tudjunk, a gép hengerére előszörre durva, 50-es szemcsenagyságú csiszolópapírt kell felfeszítenünk. A legtöbb csiszológépen ezt az előre méretre szabott csiszolópapír végeinek a henger résébe helyezését követően (9), az excenteres csavar meghúzásával lehet rögzíteni. Mivel azonban a gépek hengereinek átmérője változó, esetenként a csiszolóanyag hosszát az adott hengerhez igazodva rövidebbre kell szabnunk. A csiszolóvászon megfeszítéséhez két imbuszkulcs szükséges (10), ami géptartozék, a kezünkre pedig ajánlatos kesztyűt húzni, mert a rendkívül éles, hegyes korundszemcsék a gyakorlatlanságunkból adódóan kellemetlen sérüléseket okozhatnak. A csiszolóanyag teljesen a palástra simuljon, különben már az első fogáskor szétszakadhat, tönkremehet. Ezért fontos, hogy a nagyon merev csiszolóvásznat a hengerpalásttal párhuzamosan beillesztve feszítsük meg. A kissé laza papír is hamar tönkremegy, közben pedig egyenetlenül koptatja a padló felületét. (Felvételeinket a Top Machine Bt. Budapest III. ker., Torma Károly utca 14. szám alatti gépkölcsönző közreműködésével készítettük.)