Díszállatok, társállatok

Egyre többen tartanak dísz-, vagy társállatot lakásukban. Szociológusok szerint ennek egyik oka, hogy az emberek egyre inkább elszigetelődnek „fajtársaiktól”. Míg évtizedekkel ezelőtt egy egész falu szinte nagycsaládként működött, ma már vidéken sem ritka, hogy a közvetlen szomszédok sem ismerik egymást.

Díszállat, társállat

Díszállatnak nevezzük azokat az állatokat, melyeket lakásban, kertben elsősorban látványukért tartanak, mivel különösebb érzelmi kötődét nem tudnak kialakítani az emberrel. Egy achátcsiga, egy akvárium halai, egy madárpók vagy valamelyik hüllő bár megszokhatja ki a gazdája, és hogy tőle kap enni, a kapcsolat jórészt erre korlátozódik. Tehát ezek az állatok ott vannak a lakásban, szépek vagy érdekesek, de az embert maximum egy „hűtőajtó-nyitogatónak” tekintik, aki enni ad nekik.

A társállatok ezen túlmenően megismerik a gazdájukat, és vágynak a törődésre, azaz nem csak az etetés iránti igényben merül ki, amit gazdájuktól elvárnak. Ilyenek a kutyák, macskák, kisrágcsálók, díszmadarak. Természetesen nagy különbségek is lehetnek, hiszen egy szelíd papagáj és vad társa között óriási az eltérés olyan téren, hogy mennyire igényli az ember gondoskodását, szeretetét az etetésen túl.

A két csoport tartásában ott van jelentős különbség, hogy míg a díszállatokat leginkább a szobában kialakított életterükben tartjuk (kalitka, terrárium), addig a társállatok hosszabb-rövidebb ideig az egész lakást belakhatják, bejárhatják – már ha engedjük nekik. Ez pedig néha kosszal jár.

Hol a helyük a lakásban?

Az állatok elhelyezésével kapcsolatban némi ellentmondást kell megoldanunk. Egyrészt elvárás lenne, hogy ezek az állatok minél inkább szem előtt legyenek lakásunkban – díszállatok: díszítsenek. Tehát ehhez ott legyenek, ahol a gazdájuk is gyakran tartózkodik. Másrészt akkor ott fognak koszolni, abban a helyiségben, ahol az emberforgalom is a legnagyobb.

Az állatokat lehetőleg olyan helyiségben tartsuk, ahol jó a szellőzés, de nincs huzat, utóbbi ugyanis az egész lakásba szétteríti a port. Hálószobában nem célszerű olyan állatot tartani, mely port kelt, hiszen akkor egész éjszaka ezt lélegezzük be.

Előnyös, ha az állatok lakhelyéül szolgáló szobában nem szőnyeg van, hanem kőlap, linóleum vagy bármilyen olyan burkolat, ami vizes felmosással gyorsan és gyakran tisztítható. A függöny se vastag anyagú porfogó legyen, hanem vékony és inkább műszálas anyag, ami ha magára is szedi a port, az nem ragad be az anyagszálak közé, hanem lepereg róla.

Az állatok rendszeres takarítása alapkövetelmény, hogy minél kevesebb szennyezőanyag keringjen a ház levegőjében. Azon állatoknál, melyek alá almot használunk, azt is jól válasszuk meg. A finom szemcséjű homok porolni fog. Helyette válasszunk nagyobb szemcséjű finom sódert, vagy apró kavicsot. A fűrészporban szintén sok apró részecske van, melyek a légmozgással útra kelhetnek. A nagyobb, darabosabb faforgács ezért jobb. A kukoricaszár őrlemény szintén jó megoldás, mert darabos, így nem porol

A rendetlenség csökkentése

A pornak sokféle változata van, de mind káros. Lehet benne virágpor, állatszőr, penészgomba, poratka, piszokszemcse, matrac-, szőnyeg- vagy párnaszösz. Ezek az anyagok mindenki légző-rendszerét irritálják, de az allergiásoknál jelentkeznek igazán kellemetlen hatások. A por egy részét kiszűri az orrunk, ám ennek kapacitása sem véges, ráadásul a belélegzett por gyengíti az orr nyálkahártyájának ellenálló képességét, a baktériumok és vírusok könnyebben megtámadják a szervezetet, különösen a kisgyermekét, akinek az immunrendszere még nem teljesen fejlett.

Ahol díszállat van, több por keletkezik, ezért a portörlési szokásainkat fejleszteni kell. A porrongy általában elhasznált pamut ruhát jelent, ami felszedi a port, de arrébb lerakja. A mikroszálas törlők speciális szövésű anyagból készülnek – poliamid vagy extra vékony, ám nagyon tartós poliészter szálból. Port szívó hatásuk a hajszálcsövesség (kapillaritás) elvén alapul. Tehát magukba gyűjtik a port, és csak mosáskor adják le, amikor az a vízben megkötődik, nem kezd újra szállni. A mikroszálas portörlő rongy mosógépben mosható, és igen tartós, tehát hosszú ideig használható.

Partvisból, seprűből szintén jobb a mikroszálas, mint a hagyományos, ha például a falakat, a plafont vagy a szekrények tetejét akarjuk letörölni. Általában divat manapság a természetes anyagok használata, ám tollseprű esetén ez pont nem jó megoldás. A tollseprű lesepri a port a tárgyakról, de az így szállni kezd, majd valahol lerakódik, ahonnan újra fel kell takarítanunk majd. A szintetikus anyagokból készült darabok, elektrosztatikus tulajdonságuknak köszönhetően, úgy vonzzák a port, mint a mágnes. Verhetetlenek, ha bútorok, képek, redőnyök portalanítására kerül sor.

Porszívóból is érdemes speciális levegőszűrőset vagy vízszűrőset használni, már olyan is kapható, melyben 7 szűrő, köztük aktív szenes is található. Vagyis az, amit a gép kifúj, tisztább, mint amit beszív. Így a kiáramló levegő kevesebb, mint 0,05 mg port tartalmaz egy köbméternyi beszívott levegő esetén. A szűrőket azonban ne felejtsük el rendszeresen cserélni (minden nyolcadik porzsák cseréje után) – egyébként nincs hatásuk.

Ha szükséges levegőtisztító gépet is üzembe állíthatunk, de a rendszeres takarítás, és szellőztetés általában elegendő szokott lenni.

A díszállatok szépek, ahogy nevükben van; díszítenek, de egy elhanyagolt példány környezete nemhogy nem díszíti a lakást, ellenkezőleg, rombolja a látványt.