Átoltások

Szabad földön csak akkor végezhető eredményes átoltás, ha megindult a nedvkeringés, a háncs elválik a farésztől. A növény gyökereivel felvett vizet szállít a sebfelületekhez, gátolva a kiszáradást, és elősegítve az odaszállított szerves anyagok sebzáró hatását. Az oltóalanyok a több éves fák különböző vastagságú vesszői, ágai legyenek. Az átoltáshoz használt nemes oltócsapnak még nyugalmi állapotban kell lenni, ezért legjobb, ha a téli fagymentes napon szedett, és hűtőben, hűvös pincében, a kiszáradástól védett oltóvesszőt használunk fel. Az időjárástól függően a nedvkeringés március végén, április elején indul meg. Az április adott esetben még kedvezőbb lehet, mert átlaghőmérséklete magasabb. Munkánk sikerét segítheti, ha a fás szárú növények alapvető szerkezetét (1) figyelembe vesszük. Nemegyszer hallani; "mindent megtettem mégsem sikerült az oltás". Igen, mert az oltás napján szedett oltóvessző kiszárad, ill. az illesztés nem megfelelő. A farésznek a farészhez, a háncsnak a háncshoz, valamint a kettő között elhelyezkedő pár sejtsor kambiumnak a közelsége, átfedése a tökéletes forradás egyik lényeges feltétele. A 2. ábrán a későbbiekben ismertetett oltásmódok keresztmetszetének sematikus ábrázolása látható. Fűrész, metszőolló és éles kés szükséges munkánk végzéséhez. Célszerű előbb gyakorolni valamilyen más, fás szárú növényen, vagy a már levágott ágrészen. Az átoltandó fák ágait visszavágjuk, és a háncs résznél éles késsel lesimítjuk a sebzés felületét (3), hogy jobban forradjon. Az oltócsapokat 2-4 szemesre vágjuk, majd illesztési felületüket egy vágással átvágjuk (4), hogy sima felületű metszlapot kapjunk. Főleg ehhez kell gyakorlás. Az oltócsap vastagságának a kétszerese legyen a ferdére vágott illesztési felület (5). Ha az alany és a nemes fa egyforma vastag, úgy párosítást (6) végezhetünk. A metszlapokat vágjuk egyformára, majd illesztés után kötözzük össze. Kézben oltáshoz télen használják az angol nyelves párosítást, mely szabadban is igen eredményes, de nagy gyakorlatot kíván. Hasonlóan a párosításnál megvágott ferde metszlapokhoz, de a felső harmaduknál dupla bevágás készítünk (7), majd mindkét metszlapot összetolva rögzítjük az alanyt és átkötözzük. Ha az alany két-háromszorosa az oltóanyagnak, úgy ékezést, ismertebb nevén kecskelábékezést végezhetünk. Az oltócsapot fél ékformára, az alanyt pedig fordítottra (8) vágjuk, majd illesztés (9) után kötözzük. Hasonló vastagságnál végezhetünk lapolást is. Az alanyt megvágva (10), hasonló felületű oltócsapot vágjunk (11), és kötözéssel rögzítsük. Ha az alany igen vastag, akkor héj alá oltást használjuk. Nagyon eredményes a gyakorlatlanok számára is. Az oltócsapok száma 2-6 vagy több is lehet. A héjkérget és háncsot átvágva (12) a háncsot késsel felemeljük (ha nem válik a háncs a fától, úgy halasztani kell az átoltást), és az oltócsapot a héj alá toljuk (13). Megfelelő számú oltócsap behelyezés után bekötözzük. Ha az alany háncsa vastag, úgy célszerű, az oltócsap szélességének megfelelően 2 bevágást (14) végeznünk. Ezt a háncsrészt felemelve (15) az oltócsapot a héj alá toljuk. Több oltócsap elhelyezés után, kötözéssel rögzítjük (16). Az átoltások kötözéséhez zsineget, vagy különböző műanyagokat (nem fóliacsíkot) használjunk. A sebzett felületeket szorosan egymáshoz kössük. A kötözést nem csomózással, hanem a kötözőanyag szabad végének keresztezett leszorításával kezdjük, és a rügyeket kihagyva, a sebzett részek átfedéséig folytassuk. A záróhurok úgy készül, hogy a kötözőanyag végét az utolsó átfedésen kétszer átfűzve húzzuk meg (17). Ezután a kötözött és nyílt sebeket oltóviasszal vagy paraffinnal be kell fedni. Ugyanígy az oltócsapok szabad végeit is, de a rügyeket hagyjuk szabadon (18). A pihenő madarak kártételét megelőzendő, az oltások fölé egy ívelt vesszőt kötözzünk (19). A kötözőanyagot az új hajtások 2-3 cm hosszánál az utolsó huroknál átvágjuk, hogy a sebforradás akadálytalan legyen. Az oltócsap vagy a rajta fejlődött hajtás védelme még esetleges plusz kötözéssel biztosítandó (a segédvesszőhöz kössük). Az alanyon fejlődő hajtásokat rendszeresen törjük ki, ügyelve az oltócsapon fejlődőkre. Ha munkánk eredményes volt, úgy június végére már 3-8 cm-es hajtásaink fejlődnek (20).