Földönfutó biplán

A mai gyerekek tágra nyílt szemekkel csodálkoznak rá a múlt század eleji repülő őslényekre, hiszen ők az óriás jetek, deltaszárnyú gépek világának szülöttei. A nagyapáiknak viszont még vannak emlékképeik e kezdetleges repülés hőskorának masináiról, és valószínűleg szívesen elbíbelődnek egy kezdetleges biplán, azaz kétfedelű repülőgép egyszerű játékként való elkészítésével. Sőt, ha valaki kellő igényességgel formálja meg, afféle nosztalgikus szobadíszként is jól mutat ez a naívan megformált csillagmotoros repülőgép, amelyet frankhoni ötlet alapján adaptáltunk.
Az alkatrészek többségének a kialakításához 5-10 mm vastag és maximum 70 mm széles fenyőlécek szükségesek. A játékrepülő alkatrészeihez használhatunk rétegelt lemezt is, hiszen a biplánt a végén, a gyerekek élénk színvilágához igazodóan színesre célszerű festenünk. Ám ha szobadíszként óhajtjuk szerepeltetni, akkor szigorúan göcsmentes és lehetőleg egy vágásból való, de legalább nagyon hasonló erezetű és tónusú faanyagot válasszunk. Némi faesztergályos munkára is szükség lesz a légcsavarkúp és a csillagmotor karteljének, a hengerek és a kerekek kialakításához, ezért e darabokhoz lehetőleg bükkfát használjunk, ami forgácsoláskor a fenyőnél kevésbé szálkásodik fel. A szárnytámokat és a keréktengelyt sima köldökcsaprúdból alakíthatjuk ki, és ezt használhatjuk kötőelemként a törzs, valamint a szárnyak összeerősítéséhez. A festéshez Maestro alapozó és színes spray festék, illetve színtelen akrillakk is megfelel.
A repülőgép elkészítését a különféle sík alkatrészek leszabásával és nagyolásával kezdjük el. A szárnyak és a faroksík végeit kerekítsük le, majd a törzs darabjaival együtt minden lapjukat és élüket csiszoljuk simára. Rajzunk alapján jelöljük fel a szükséges nyílások és furatok helyét, és ezt követően ezeket készítsük is el. A két hordszárny támbakjainak a csapfuratait természetesen az egymásra szorított darabokon egyszerre fúrjuk ki. A támrudak palástját csiszoljuk simára, majd szabjunk le a rúdból hat egyforma hosszúságú darabot. Az alsó szárny középfelezőjére is fúrjunk két lyukat a törzs felerősítéséhez. A szárnyak felső éleit erőteljesebben, az alsókat pedig finoman kerekítsük le, mégpedig körben. A kerekek támbakjait is formáljuk meg, fúrjuk ki a tengelyt befogadó lyukakat.
Ezt követően a törzsre, azaz a sárkányra fordítsuk figyelmünket. A vége felé alig észrevehetően elkeskenyedő törzset a két oldallap közé alul-felül beillesztett fenék- és fedőlap alkotja. A ragasztott kötéseket 50 mm-es közökkel előfúrt lyukakba ragasztott 6 mm átmérőjű facsapokkal is erősítsük meg. A törzs végére fatömbből kivágott és ráspollyal ék alakúra formált zárótömb kerüljön, eléje pedig ragasszunk a hátsó szárny és a farok felerősítésére két kis köldökcsapot. A hátsó szárny felületébe ennek megfelelően fúrjunk a számukra két lyukat, és a faroksíkot a szárny alja felől beeresztett kis facsapokkal megerősítve ragasszuk a darab közepére. A törzs elejét egy kis négyzetes, közepén lyukkal ellátott fatömbbel zárjuk le, majd az egész törzset csiszoljuk simára. Az éleket kerekítsük le, a motortartó bakot pedig körben ferdén munkáljuk le. Az első kerekek bakjait összefogva alakítsuk ki, majd éleiket finoman lekerekítve, és egy vékony köldökcsaprúdból levágott tengellyel fogjuk össze. A két bakot ragasszuk a szárny alsó oldalára, mégpedig a középső két szárnytartó tám alá.
Ezután kissé nehezebb feladat vár ránk, nevezetesen a csillagmotor elkészítése. Az öt hengert 20 mm átmérőjű farúdból kell kiesztergálnunk. Az ilyen munkában nem gyakorlott ezermesterkedőknek bizony nehéz a több darabot azonos méretre esztergálni, és ehhez ráadásul még egy faesztergává alakítható régi barkácsgép is szükséges. Ennek hiányában megfelel azonban egy horizontális állványba fogott fúrógép is, amely elé egy satut szorítunk a munkaasztalra, abba meg egy olyan fémlemezből kialakított sablont helyezünk, amelynek befűrészelt hornyai lehetővé teszik a hűtőbordák fűrészlappal történő kialakítását. A farúdra ráspollyal készítsünk 15 mm hosszú, 10 mm-es csapot, majd szabjuk le 45 mm hosszúra. Fogjuk a gép tokmányába úgy, hogy a satuba fogott sablon mögé kerüljön. A gépet bekapcsolva most már egy fém fűrészlappal óvatosan a farúdba mélyíthetjük a bordák közötti hornyokat. E módszerrel ugyan nem lesz teljesen azonos méretű az öt henger, viszont sokkal pontosabb lesz, mintha csak úgy szemre készítenénk el a süllyesztékeket. A helyezősablon egyébként a faesztergán is jól használható, ha megfelelő, 2,5 mm széles leszúró kést használunk.
A motorkartert sem kell esztergálva megformálnunk, 18-20 mm vastag deszkából koronafűrésszel is kivághatjuk. Palástját pedig a középső furatába erősített anyás csavarral a tokmányba fogva, forgás közben csiszolhatjuk simára. Az elején levő kisebb fedőlapot is hasonló módon készíthetjük el. Mindez természetesen esztergálva könnyebb, és pontosabbak lesznek a darab méretei is. A csavarkúpot talán a legkönnyebb elkészítenünk, ehhez csak egy befogócsapos darabot kell a fúrógép tokmányába fognunk, és forgás közben durva csiszolópapírral kinagyolhatjuk, simára koptathatjuk. Ezt követően már csak a karter csapfészkeit kell kifúrnunk, és a csapok méretre fűrészelése után mindegyiket a helyére ragaszthatjuk. A motor tengelye 6-os köldökcsap rúd, amelyet jobb híján néhány alátéttel együtt ragasszunk a motorblokk középső furatába.
A propeller csavaros alkatrész, amelyet 20x20 mm-es lécből előbb ráspolyozással kell kinagyolnunk. Először a léc közepére rajzoljunk 20 mm-es kört, majd fúrjunk a középpontba 6 mm-es lyukat. A légcsavar szárnyai a középpont felől vaskosak, a végek felé pedig elvékonyodnak, kb. 2,5 mm-esre. Szerencsére csak ezt a ferdeséget kell folyamatosan betartanunk, majd a nagyolást követően csiszolással adjuk meg a csavarszárnyak domború felületét és a végek lekerekítettségét.
Ezután már csak a gép kerekeit, a pilótáját és utasát kell kialakítanunk. A bábuk lehetnek stilizáltan kiesztergált farudak, a két első kerék pedig koronafűrésszel 5 mm vastag rétegeltlemezből kivágott korong is. A farkereket ugyancsak rétegeltlemezből alakítsuk ki, de most előbb fúrjunk lyukat egy 25x25 mm-es darabba, azt anyáscsavarral központosítva fogjuk a fúrógépünk tokmányába, majd vékony leszúrókéssel forgás közben lassan forgácsoljuk le a felesleges anyagot. A kis kerék éleit csiszolással kerekítsük le, egy fémcsappal erősítsük a keréktámba, azt meg ragasszuk a törzs végére.
Minden alkatrészt még egyszer csiszoljunk teljesen simára, majd előbb fújjuk le alapozó festékkel, ezt követően pedig színes akrillakkal. A festéskor az összeerősítendő felületeket ne fújjuk be, hanem öntapadó tapétából levágott darabokkal fedjük le. A felfújt festék mindig vékony rétegben fedje a szerkezeti egységeket. Így gyorsabban szárad a bevonat, és másodszor lefújva már ellenálló, jól takaró bevonatot érhetünk el. Azt pedig, hogy milyen színösszeállítású lesz a gép, saját elképzelésünk alapján határozzuk meg. A lefestett főegységeket ezt követően már csak szilárdan a helyükre kell ragasztanunk, és a biplán már készen áll a levegő újbóli a meghódítására, még a kifutópályán is jól manőverezik könnyen guruló kerekein.
Végezetül néhány szót arról, hogy e gyerekjátékból miként lehet kissé vaskosan stilizált szobadísz. Először is, mint azt az elején említettük, az ilyen gép anyagait úgy válasszuk meg, hogy azok natúrban maradnak. Minden főbb szerkezeti elem egységesen azonos anyagú és tónusú legyen. A kerekeket, a szárnytámokat, továbbá a motor darabjait és a légcsavart keményfából, lehetőleg bükkfából esztergáljuk ki. Minden darab és főegység felületét igényesen csiszoljunk simára, mégpedig előbb benedvesítve, majd száradás után egyre finomabb szemcséjű csiszolópapírt használva. A selymesen fénylő, sima felületek teszik igazán dísztárgy jellegűvé ezt az egyébként kissé bumfordi légi masinát, amelyet az igénnyel megformált esztergált keményfa alkatrészei tesznek még vonzóbbá.