Fakapuk kerítések

13Márciusban ugyan még csalókák a kellemesen enyhe napok, de a legtöbb kert- és családi ház tulajdonosnak már viszket a tenyere, dolog után néz. Számba veszik, mit kell mielőbb kijavítani, és az is természetes, hogy a birtokukat határoló kerítés és a kapu fogyatékosságainak a kijavítása elsőbbséget élvez. A régi, elaggott, rozoga kapukat nem árt "érdemeik elismerése mellett" leváltani, helyükbe pedig akár saját készítésű, a környezethez jobban illő fakaput állíthatunk. Ha a keretét nemcsak egymásra lapolt, hanem egymásba eresztett deszkákból állítjuk össze, s felületvédelmükről is előrelátóan gondoskodunk, hosszú éveken át hűen fog szolgálni bennünket. Nos, akkor lássuk, hogy miként is készíthetünk magunknak szilárd kert-, vagy kétszárnyú autóbejáró kaput. A hozzáillő kerítésről se feledkezzünk meg, ennek kialakításához is adunk néhány gyakorlati tanácsot.

Először is válasszuk ki a szükséges anyagokat. A kapuk keretét 25 mm vastag, 80-100 mm széles, 850-1900 mm hosszú deszkákból állíthatjuk össze, és a lécezéséhez is ezt az anyagot, vagy 20x60 mm-es léceket használhatunk. Természetesen a felfogásukhoz szegek helyett facsavarok használata a megfelelőbb, mégpedig lehetőleg galvanizált bevonatú, 3,5x40 mm-es kereszthornyúakat szerezzünk be. A kapuhoz szükségesek még erős, kimondottan e célra készült sarokpántok, továbbá kilincses kapuzár, a kétszárnyúakhoz pedig az alsó- és felső rúdzárakat sem nélkülözhetjük.
A kapu készítésekor első dolgunk legyen egy jó erős, egymásba eresztett kötésekkel kialakított szilárd váz összeállítása (1). A magasságát úgy határozzuk meg, hogy a lécek felül majd kb. 100, alul pedig 70-80 mm-rel nyúljanak túl a kereten. A méretre szabott deszkák végein alakítsuk ki az aljazásokat. Az egymásra fekvő felületek simák legyenek, különben a darabok nem 3fekszenek teljesen egymásra, és így a nedvesség hamar meggyengítheti a kötések szilárdságát. Az egymásra merőlegesen összeillesztett darabokat vízálló oldószeres ragasztóval, sarkonként két-két facsavarral is erősítsük meg, így állítsuk össze az egész keretet. Gondoljunk arra is, hogy a lécezés jelentős súlyát ez a keretszerkezet aligha viselné el, ezért egy átlós támdeszka beépítésével növeljük meg a teherbírását. A deszka mindig az alsó pánttól kiindulva támassza alá a keret átellenes sarkát. Ez azonban ne csak a sarkokba simán beillesztett darab legyen, hanem 25 mm szélességben ezt is egymásba eresztett aljazásokkal fogassuk a keret sarkaiba. A támdeszkát ennek megfelelően vágjuk méretre, majd a vázkeret átlós sarkaira helyezve jelöljük át az aljazás határvonalát. Befűrészelésekor a vonalon vágjunk, majd a felesleges anyagot is fűrésszel távolítsuk el. A támot helyezzük a keret két szemközti sarka közé, így már könnyen átjelölhetjük a keretre a beeresztett csapok fészkének pontos kontúrját. A fészkeket vésővel mélyítsük a megfelelő méretűre, majd az esetleges igazítások elvégzése után a támot is ragasszuk a helyére, és néhány kisebb facsavarral sem árt megfogatnunk. A kapuszárny váza ezzel készen van, már csak a kellő impregnálásáról kell gondoskodnunk. A fakonzerváló szerrel különösen a faanyagok szabadon maradó bütüjét itassuk jól át, mert minden rontás innen támad leginkább.
Amíg a vázkeret szárad, a kapu borításához használt deszkákat, vagy léceket szabjuk méretre, és egyik végüket kerekítsük le, vagy fűrészeljük le csúcsosra. A vágott végüket csiszoljuk simára, majd a kész darabokat állítsuk impregnáló szerrel 5-10 cm magasan felöntött vödörbe. Egy-két nap után a deszkákat fordítsuk meg, hogy a másik végük is kellően felszívja a konzerválószert. Ezt követően mindegyik darab felületét többször és bőven kenjük be a favédő folyadékkal. A faanyagok száradása után már csak a kapuvázra kell csavaroznunk mindegyiket. A deszkákat, vagy a léceket egymástól azonos távolságra fektetve csavarozzuk a vázra, mégpedig úgy, hogy mindegyiket a ferde támdeszkához is két-két csavarral fogassuk hozzá. A kapu ezzel készen is van, illetve már csak a pántokat és a rúdzárakat kell rá és a kapuoszlopokra erősítenünk.
A lehetőleg galvánbevonatú pántok hüvelyes szárát M8-as anyáscsavarokkal szereljük fel a kapu vízszintes hevederdeszkáira (2).
7A csapos szár kapuoszlopra illesztéséhez magát a kaput állítsuk vízszintbe, a csapot a pánt hüvelyébe nyomva, helyét jelöljük át az oszlopra (3), majd az előfúrt lyukakba hajtsunk hosszú facsavarokat. Ha viszont az oszlop valamerre kissé megdőlt, ássuk ki mellőle a földet, és ezt követően függőlegesbe állítva (4) támasszuk ki, majd betonhabarccsal töltsük fel a mellette levő üreges részt (5). A kapuszárnyat csak a beton megkötését követően akasszuk a pántokra, és szereljük fel rá a zárat, az oszlopra pedig a hozzá tartozó zárlemezt. Az esetlegesen mellette levő autóbejárat kapuszárnyait is hasonló módon erősítsük a kapuoszlopokra, ám ebben az esetben ezek legalább 130x130 mm méretűek legyenek, és pántjaik hüvelyes szárai is ennek megfelelően hosszabbak legyenek. A pántjain már könnyen kinyitható kapuszárnyakat felül egy csappantyús zárral kapcsoljuk össze (6). A hosszú kapu egyik szárnyát alul egy lemezes kulisszában mozgó egyszerű rúdzárral célszerű becsukott állapotában rögzíteni (7). A zár rúdja számára a talajba süllyesztett fészket alakítsunk ki lebetonozott, alul széthajlított palástrészű csődarabból. A kész kaput lazúros fakonzerváló szerrel, vagy időjárásálló olajfestékkel bevonva védhetjük meg a szélsőséges időjárási hatások ellen, a kezelést legalább két évenként ajánlott megismételni. Nagyon fontos azonban, hogy az alkalmazott bevonóanyag UV-álló minőségű legyen, különben az egyre agresszívebb napsugarak hamar elroncsolják a bevonatot, ami a faanyag idő előtti elöregedését, kiszáradását idézi elő.
Hétvégi házaknál a kerítés szinte csak birtokhatár jelző, és jószerivel még a kóbor négylábúak ellen sem igazán hatásos. Ezen túlmenően viszont még a legegyszerűbb fakerítés is tájba illőbb (8), mint a szokványos fonott drótkerítések bármelyike, és tartósabb is. Az ilyen kerítések kialakításához legalább 30 cm mélyen a talajba süllyesztett faoszlopok szükségesek (9). Anyagául lehetőleg akácfát válasszunk, de jobb híján a sűrű erezetű fenyő is megfelel, ha gondosan konzerváljuk korszerű favédőszerrel. Az oszlopok felső végét a csapadék elvezetése miatt nagyon ajánlott felül vízszintesen körbefutó félköríves horonnyal ellátni (10) lapjait pedig négy oldalról ferdére gyalulva csonka gúla formájúra munkálni (11). Anyagukat jól áztassuk át fakonzerváló szerrel, alul pedig 30 cm magasan többször kenjük be Bonobittal.
8Az oszlopok felállításához lyukásóval készített 38 cm mély, egymástól maximum 2m-re levő gödrök szükségesek, amelyeknek az alját töltsük fel kb. 8 cm vastagságban közepes szemnagyságú sóderral. Az oszlopokat állítsuk a gödrök közepébe, kifeszített zsinórral állítsuk mindegyiket szintbe. Három léccel kitámasztva egyenként állítsuk mindegyiket függőlegesbe, majd állandó tömörítés mellett töltsük fel sóderrel a gödröket. Az oszlopok alját a jól tömörített sóder fölé terített, ferdén lehúzott felületű cementes habarccsal fedjük le. Amíg a habarcsos fedések megkötnek, állítsuk össze a kerítéstagokat.
A kerítést ugyanis előre összeerősített kész részekből, ún. tagokból célszerű összeállítanunk. Az ezekhez szükséges kerítésdeszkák 20-25 mm vastagok, 800-850 mm hosszúak és tetszés szerinti szélességűek legyenek (12). Felső végük lekerekített, vagy hegyesszögűre vágott is lehet, amivel megkönnyíthetjük a csapadékvíz lecsurgását a bütüikről. A hevederdeszkák 25 mm vastagok, legalább 70 mm szélesek és 2 m hosszúak legyenek. Összeerősítésük előtt minden elemet alaposan kezeljünk le fakonzerváló szerrel, különös a bütüiket itassuk jól át védőfolyadékkal. A kerítéstagok összeszerelésekor az első és utolsó deszka a vízszintes hevederek bütüjétől 95-100 mm-re legyen, közöttük minimum 65 mm-nyi réseket hagyjunk, de ez a távolság 130 mm-nél soha ne legyen több. A deszkákat ragasztva és két-két átlósan elhelyezett facsavarral felfogatva rögzítsük a helyükre. Vigyázat, ha a talaj lejtős, a hevederek a lejtéssel azonos szögben, a deszkák pedig most is függőlegesen álljanak (13). A kész kerítéstagokat az oszlopok külső lapjára 8x50-es állványcsavarokkal fogassuk fel, de csak azt követően, hogy szintező zsinór segítségével a kellő magasságba állítottuk magát a kerítéstagot. Közben arra is ügyeljünk, hogy a deszkák alsó éle a talajtól legalább 60 mm távolságba kerüljön. Az elkészült kerítésünk közvetlen közelében azonban a növényzetet érdemes gyakori vágással eltávolítanunk, mert ezzel jelentősen csökkenthetjük a burjánzó növényzet káros hatásait, és az esetleges javításokat is könnyebben tudjuk majd elvégezni.
 
 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: fakapu, kerítés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Mesekerítés

Eredetileg csak egy kerítésfestésnek indult...


Térelválasztás a kertben

Akár csak házunkban szükség van egyes terek elválasztására – hiszen nem lenne szerencsés egybe nyitva a fürdőszoba a konyhával – erre a kertben is lehet igény. Bizonyos részeket, mint a komposzt...