Tükörszerelés szakszerűen

Az elemekből összeállítható tükör falra szerelése végül is nem nehéz feladat. Az ember csak megveszi a négyes egységcsomagokba csomagolt 60´45 mm-es tükörlapokat a megfelelő sarokrögzítő szerelvényekkel együtt a lakberendezési áruházban. Otthon kifúrja a falat a szükséges helyeken, felcsavarozza a rögzítőgombokat és ráteszi a tükröt. Aki azt hiszi, hogy ennyivel megússza, az ne vegyen tükröt, és ne fogjon hozzá az egészhez, mert csak ősz hajszálait fogja szaporítani. Inkább tervezzük meg a munkát, készüljünk fel anyaggal és szerszámmal is, és ha van rá legalább egy egész napunk, akkor kezdjünk neki.
Az alapproblémát az okozza, hogy ha nagyobb tükörfalat akarunk több tükörcsomagból felépíteni, akkor a rögzítőgombok furatait tizedmilliméter pontosan kellene kifúrni. Ellenkező esetben a tükrök befeszülnek, nem csúsznak a helyükre, az érzékeny üveg előbb-utóbb elpattan, kicsorbul. Márpedig még a téglafalba sem lehet ilyen pontossággal sok lyukat kifúrni, nem beszélve a betonpanelról. A fúgahézagok, a kavicsok, a betonvasak mindig elviszik kisebb-nagyobb mértékben a fúrót, és ezt már javítani sem nagyon lehet.
Ajánlatos tehát, párnafát használni. Mégpedig legalább 20 mm vastag, gyalult, egyenes és hibátlan fát, hogy a falra pontosan felfeküdjön, és amelyen valóban a megfelelő pontossággal tudjuk a pozdorjacsavarok magfuratát elkészíteni. Ha a párnafák legalább 200 mm szélesek, akkor helyüket elegendő nagyjából kimérni úgy, hogy a tükör rögzítőcsavarjai középtájra essenek. A párnafákat műanyagtiplikkel erősítsük fel a falra, és az sem baj, ha a tiplifuratok nem egészen pontosak, esetleg egy adott ponton nem sikerül befúrnunk, és 5-10 cm-rel arrébb kell próbálkoznunk. Lényeg, hogy a párnafa nagyjából a helyére kerüljön, és hibátlan síkot alkosson.
A tükör rögzítőfuratainak helyét ajánlatos előbb nagyon pontosan kimérni. Kiváltképp az alsó furatsor vízszintességét ellenőrizzük vízszintmérővel, mert a tükörrendszert innen kezdjük majd felépíteni. Ha ezt rendben találjuk, elkészíthetjük az alsó furatsort és felcsavarozhatjuk a rögzítőgombokat. Próbáljuk be az első tükörsort, vagyis illesszük rá a tükröket a gombokra. Természetesen még nem engedhetjük el őket, hiszen felül nem tartja semmi, de azt lemérhetjük, hogy eddig pontosan dolgoztunk-e.
Innen kezdve már kényszerpályán haladunk, ami egyszerűsíti is a dolgunkat. Az alsó gombokra letámasztott tükörhöz odaillesztjük a felső rögzítőgombot, majd annak furatán keresztül kifúrjuk a párnafát, és belehajtjuk a csavart. Sok változtatási lehetőségünk most már nincs, hiszen minden egyes tükör kijelöli a sarkainál lévő rögzítőgomb helyét, az pedig a mellé illeszkedő következő tükör helyét. Arra azért ügyeljünk, hogy a gombokat ne szorítsuk erősen a tükörhöz, csak úgy lazán, hogy legalább egy-két tizedmilliméteres játéklehetősége legyen. Mielőtt egy tükröt elengednénk, legalább három sarkára rakjuk fel a zárósapkát, ami a kiesését megakadályozza. Arra is vigyázzunk, hogy a tükörlapok sohase feszüljenek túlságosan, mert könnyen elpattannak, és még könnyebben kicsorbulnak. Ha valamelyik tükörlap nem akar a már rögzített gombok vájatába beilleszkedni, akkor a gomb csavarját kissé lazítsuk meg, és a tükörlap becsúsztatása után, nagyon óvatosan, húzzuk vissza a csavart.
A felszerelt tükörfal nem fog csalódást kelteni. Nem csak látványos dísze a helyiségnek, hanem ténylegesen megduplázza a teret, olyan, mintha nagyobb lakásba költöztünk volna. A tökéletes munkához most már csak két befejező műveletre van szükség. Az egyik, hogy a párnafák miatt a faltól kissé elálló tükörrendszer széleit bekeretezzük. Ehhez legpraktikusabb a dekorpanelek igazán bőséges záróidom választékából kiszemelni a legmegfelelőbbet, például 20´20 mm-es L-alakú pipalécet. Legszebb, ha ezt a zárólécet pontosan a tükör síkjában erősítjük fel, ami azzal a nem jelentéktelen pluszmunkával jár, hogy minden egyes rögzítőgomb bordáját be kell faragni a profilidomba. Nem szükséges különösen pontosan dolgoznunk, mert a gomb zárósapkája lefedi majd a kisebb pontatlanságokat. Az eredmény viszont önmagáért beszél majd.
Az összképet javítja majd, ha a tükörelemek közti hézagot fekete - tehát sötétnek látszó - anyaggal töltjük ki. Az igazán igényeseknek erre is ajánlunk egy szép, de nem túl olcsó megoldást. Az idegencsapos dekorpanelek csapléce - amely matt fekete és arany- vagy ezüsttükrös változatban is kapható - gyönyörű látványt nyújt fúgakitöltőként. Sajnos felragasztásához a tükörfalat kissé vissza kell bontani, majd újra csavarozni. (Most már nem olyan ijesztő feladat, hiszen a csavarfuratok adottak.) Ennél lényegesen olcsóbb megoldás a fekete, matt kartonpapír. Ebből vágjunk kb. 3 cm széles tükörelem méretnyi csíkokat. Ezeket gerincben hajtsuk meg úgy, mintha L-profilt akarnánk készíteni belőlük. Az L-profil belső sarkát ragasztózzuk be, majd toljuk be a tükörhézagokba úgy, hogy a tükörlap mögött kisimuljon, felfeküdjön és felragadjon a párnafára. Így a tükrök közti hézag szinte érzékelhetetlenné válik.
Ha az elemekből felépített tükörfal képében törések lennének, akkor azt a rögzítőgombok segítségével kompenzálhatjuk. A gombok ugyanis úgy vannak konstruálva, hogy betétlapjuk elfordításával a párnafa síkjától 0 és 3 mm közötti távtartást tudnak biztosítani. Tapasztalatunk szerint azonban erre csak komolyabb falhibák esetén van szükség, egyébként a távtartást állítsuk 0-ra.