Az elemekből összeállítható tükör falra szerelése végül is nem nehéz
feladat. Az ember csak megveszi a négyes egységcsomagokba csomagolt 60´45 mm-es
tükörlapokat a megfelelő sarokrögzítő szerelvényekkel együtt a lakberendezési
áruházban. Otthon kifúrja a falat a szükséges helyeken, felcsavarozza a
rögzítőgombokat és ráteszi a tükröt. Aki azt hiszi, hogy ennyivel megússza, az ne
vegyen tükröt, és ne fogjon hozzá az egészhez, mert csak ősz hajszálait fogja
szaporítani. Inkább tervezzük meg a munkát, készüljünk fel anyaggal és
szerszámmal is, és ha van rá legalább egy egész napunk, akkor kezdjünk neki.
Az alapproblémát az okozza, hogy ha nagyobb tükörfalat akarunk több tükörcsomagból
felépíteni, akkor a rögzítőgombok furatait tizedmilliméter pontosan kellene
kifúrni. Ellenkező esetben a tükrök befeszülnek, nem csúsznak a helyükre, az
érzékeny üveg előbb-utóbb elpattan, kicsorbul. Márpedig még a téglafalba sem lehet
ilyen pontossággal sok lyukat kifúrni, nem beszélve a betonpanelról. A fúgahézagok,
a kavicsok, a betonvasak mindig elviszik kisebb-nagyobb mértékben a fúrót, és ezt
már javítani sem nagyon lehet.
Ajánlatos tehát, párnafát használni. Mégpedig legalább 20 mm vastag, gyalult,
egyenes és hibátlan fát, hogy a falra pontosan felfeküdjön, és amelyen valóban a
megfelelő pontossággal tudjuk a pozdorjacsavarok magfuratát elkészíteni. Ha a
párnafák legalább 200 mm szélesek, akkor helyüket elegendő nagyjából kimérni
úgy, hogy a tükör rögzítőcsavarjai középtájra essenek. A párnafákat
műanyagtiplikkel erősítsük fel a falra, és az sem baj, ha a tiplifuratok nem egészen
pontosak, esetleg egy adott ponton nem sikerül befúrnunk, és 5-10 cm-rel arrébb kell
próbálkoznunk. Lényeg, hogy a párnafa nagyjából a helyére kerüljön, és hibátlan
síkot alkosson.
A tükör rögzítőfuratainak helyét ajánlatos előbb nagyon pontosan kimérni.
Kiváltképp az alsó furatsor vízszintességét ellenőrizzük vízszintmérővel, mert
a tükörrendszert innen kezdjük majd felépíteni. Ha ezt rendben találjuk,
elkészíthetjük az alsó furatsort és felcsavarozhatjuk a rögzítőgombokat.
Próbáljuk be az első tükörsort, vagyis illesszük rá a tükröket a gombokra.
Természetesen még nem engedhetjük el őket, hiszen felül nem tartja semmi, de azt
lemérhetjük, hogy eddig pontosan dolgoztunk-e.
Innen kezdve már
kényszerpályán haladunk, ami egyszerűsíti is a dolgunkat. Az alsó gombokra
letámasztott tükörhöz odaillesztjük a felső rögzítőgombot, majd annak furatán
keresztül kifúrjuk a párnafát, és belehajtjuk a csavart. Sok változtatási
lehetőségünk most már nincs, hiszen minden egyes tükör kijelöli a sarkainál lévő
rögzítőgomb helyét, az pedig a mellé illeszkedő következő tükör helyét. Arra
azért ügyeljünk, hogy a gombokat ne szorítsuk erősen a tükörhöz, csak úgy lazán,
hogy legalább egy-két tizedmilliméteres játéklehetősége legyen. Mielőtt egy
tükröt elengednénk, legalább három sarkára rakjuk fel a zárósapkát, ami a
kiesését megakadályozza. Arra is vigyázzunk, hogy a tükörlapok sohase feszüljenek
túlságosan, mert könnyen elpattannak, és még könnyebben kicsorbulnak. Ha valamelyik
tükörlap nem akar a már rögzített gombok vájatába beilleszkedni, akkor a gomb
csavarját kissé lazítsuk meg, és a tükörlap becsúsztatása után, nagyon óvatosan,
húzzuk vissza a csavart.
A felszerelt tükörfal nem fog csalódást kelteni. Nem csak látványos dísze a
helyiségnek, hanem ténylegesen megduplázza a teret, olyan, mintha nagyobb lakásba
költöztünk volna. A tökéletes munkához most már csak két befejező műveletre van
szükség. Az egyik, hogy a párnafák miatt a faltól kissé elálló tükörrendszer
széleit bekeretezzük. Ehhez legpraktikusabb a dekorpanelek igazán bőséges záróidom
választékából kiszemelni a legmegfelelőbbet, például 20´20 mm-es L-alakú
pipalécet. Legszebb, ha ezt a zárólécet pontosan a tükör síkjában erősítjük
fel, ami azzal a nem jelentéktelen pluszmunkával jár, hogy minden egyes rögzítőgomb
bordáját be kell faragni a profilidomba. Nem szükséges különösen pontosan
dolgoznunk, mert a gomb zárósapkája lefedi majd a kisebb pontatlanságokat. Az
eredmény viszont önmagáért beszél majd.
Az összképet javítja majd, ha a
tükörelemek közti hézagot fekete - tehát sötétnek látszó - anyaggal töltjük ki.
Az igazán igényeseknek erre is ajánlunk egy szép, de nem túl olcsó megoldást. Az
idegencsapos dekorpanelek csapléce - amely matt fekete és arany- vagy ezüsttükrös
változatban is kapható - gyönyörű látványt nyújt fúgakitöltőként. Sajnos
felragasztásához a tükörfalat kissé vissza kell bontani, majd újra csavarozni. (Most
már nem olyan ijesztő feladat, hiszen a csavarfuratok adottak.) Ennél lényegesen
olcsóbb megoldás a fekete, matt kartonpapír. Ebből vágjunk kb. 3 cm széles
tükörelem méretnyi csíkokat. Ezeket gerincben hajtsuk meg úgy, mintha L-profilt
akarnánk készíteni belőlük. Az L-profil belső sarkát ragasztózzuk be, majd toljuk
be a tükörhézagokba úgy, hogy a tükörlap mögött kisimuljon, felfeküdjön és
felragadjon a párnafára. Így a tükrök közti hézag szinte érzékelhetetlenné
válik.
Ha az elemekből felépített tükörfal képében törések lennének, akkor azt a
rögzítőgombok segítségével kompenzálhatjuk. A gombok ugyanis úgy vannak
konstruálva, hogy betétlapjuk elfordításával a párnafa síkjától 0 és 3 mm
közötti távtartást tudnak biztosítani. Tapasztalatunk szerint azonban erre csak
komolyabb falhibák esetén van szükség, egyébként a távtartást állítsuk 0-ra.
Tükörszerelés szakszerűen
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Tükröm, tükröm
Mindennap használjuk, szinte rutinszerűen többször rápillantva ellenőrizzük a ruházatunkat, a frizuránkat és ezek összhatását. A tükrök így mindennapos kellékei otthonunknak. Valójában azonban...
Tükröm-tükröm
A tükör olyannyira szerves része hétköznapjainknak, hogy gyakran csak akkor foglakozunk vele, amikor a hiányát érezzük. Belsőépítészeti és lakberendezési elemként többször kellene gondolnunk rá,...