Palántázás a gyakorlatban

1Májusban már időszerű az előzetesen szabad levegőhöz és a közvetlen napfényhez hozzászoktatott, vagyis megedzett (1) saját előállítású vagy vásárolt zöldség- és virágpalánták kiültetése állandó helyükre. Ez a szokásos palántázás, aminek helyes elvégzése a palánták tovább nevelkedésének az alapja.
A nem elég gazdag tápanyagtartalmú talajokon a kifejezetten tápanyagigényes zöldségnövények, mint a káposztafélék, a paprika, paradicsom, tök, palántázás előtt tápanyagfeltöltő trágyázást igényelnek. Egy négyzetméterre számítva fél-háromnegyed vizesvödörnyi vagy 5-8 kg érett szerves trágyát - istállótrágyát - szórjunk ki. 2,5-5 dkg szuperfoszfát vagy ugyanennyi kálisó, esetleg kénsavas káli és 1,5 dkg pétisó, valamivel kevesebb ammónium-nitrát műtrágya is megfelel, minél egyenletesebben elterítve a talajfelszínen. Még jobb, ha a műtrágya-adagolás kiegészül érett komposzt, négyzetméterenként ugyancsak mintegy jó vizesvödörnyi mennyiségének, elterítésével. A kiszórt trágyát lehetőleg 12-15 cm mélyen ásással, mély kapálással vagy gépi - rotációs kapával forgassuk a talajba.
A talajfertőtlenítés ugyancsak előzze meg a palántázást. Az előírt várakozási idő betartásával, a legmegfelelőbb, ha egy négyzetméterre számítva 3,5 g Basudin, 5 gr vagy kétszer ennyi Galation kerül kiszórásra a talajfelszínre. Szárazságban az öntözés nagyban fokozhatja a talajfertőtlenítő szerek hatékonyságát. A lótücsök kártétele ellen lótetű-irtószer is alkalmazható. Ez a csalétek a feltűnő járataik mentén a földbe süllyesztett sima falu kis edényekbe, műanyag tálkákban helyezhető el célszerűen. Vigyázni kell arra, hogy a szerhez se a gyerekek, se a háziállatok ne férhessenek hozzá.
A talaj porhanyós, sima felszínű és gyommentes legyen. Ehhez különösen jó a horoló, illetve saraboló, a csuklós kapa, a rögtörő húzókapa vagy a kultivátor. Nagy felületen a rotációs kapák a leghatékonyabbak.
Az előöntözés, palántázást megelőzően, akkor szükséges, ha a talaj száraz és omlós, az ültetőfával bele fúrt lyuk, a fa kihúzása után beomlik. Ilyenkor legalább a palántasorok helyét meg kell öntözni annyira, hogy a felső, száraz talajréteg nedves legyen. Ez a palántázást fél-egy órával előzze meg, hogy utána a föld ne ragadjon a palántázáshoz használt ültetőfára.
A helykijelölés sorvonalazással a legmegfelelőbb. A már jól előkészített talaj felszínén a sorvonalazás a sortávolságnyi térközökkel földbe vert cövekek között kifeszített erős zsineg segítségével, illetve ennek a mentén, kapa- vagy gereblyenyéllel, esetleg a gereblyének a fokával végezhető el. Gyorsabb a munkaművelet sorvonalzóval, ami fagereblyeszerű szerszám. A sorvonalzó készülhet kivehető vagy elmozdítható fogakkal, amelyek így az éppen megfelelő távolságokra állíthatók be (2). Többnyire elegendő csak hosszirányban meghúzni a sorokat. A sorokon belül a tőtávolságok már becsülhetők, szemmértékkel is elég jól betarthatók (3).
Májusban már minden zöldségfaj palántázható. Legkorábban a paradicsom, ami néhány fokos fagyot is átvészel, ha megeredt már, a levelei lefagyás után is újra kihajthatnak. Legkésőbbre maradjon a paprika, aminek a palántái biztonsággal csak május 15-e után kerülhetnek ki. Ugyanígy a paprikavirág, a dália, a petúnia és a többi, fokozottan fagyérzékeny virágpalánta. Június második felében és július elején palántázhatók a káposztafélék, közöttük a karalábé kései termesztéséhez nevelkedett palántái, a késői virágzásra szánt őszirózsa és más hasonló virágpalánták.
A jól kifejlett, már bimbós, kis terméses, de zömök, egészséges színű palánták a legjobbak. Fontos, hogy edzettek, vagyis már a szabad körülményekhez, a kinti levegőhöz és közvetlen napsütéshez szoktatottak legyenek. Az eredést segíti, ha a palántázás előtt egy-másfél héttel a földet késsel körülvágjuk (4) a tövek körül. Legalább 5-8 cm mélyen történjen meg ez a körbevágás. Utána néhány napig árnyékoljuk (akár burgonyás-zsák hálóanyagával), és a rendszeres öntözésre fordítsunk különös gondot. A túlnyúló gyökereket így elvágjuk, ugyanakkor a megmaradtak elágaznak, és jobban átszövik a körülvágott földhasábot. Ha a tervezettnél később kerülne sor a palántázásra, ez a körbevágás megismételhető.
A palánták kiemelésére csak közvetlenül a palántázás előtt kerüljön sor. Előtte való nap, vagy legalább pár órával korábban egy alapos beöntözés szükséges, hogy azután ültetőkanállal a gyökerek alá nyúlva, minél épebben és a lehető legtöbb földdel lehessen őket kiemelni a helyükről. A tejfölöspohárban és az egyéb egyszeri felhasználásra szánt, de földbe kerülve el nem bomló anyagú edényben nevelkedett palánták gyökérlabdájáról a nevelőedényük ollóval levágható. A cserepes növényeket átültetéskor úgy vegyük kézbe, hogy a mutató- és a nagyujjunk között legyen a tőrész (5). Ezután egy mozdulattal fordítsuk fejjel lefelé, és ebben a helyzetben a tartóedény peremét ütögessük az asztallap széléhez, amíg le nem emelhető a gyökérlabdáról, illetve ki nem csúszik belőle a gyökérlabda. Soha nem szabad a tövénél megfogva, egyszerűen kihúzni az edényből a palántát. A kiemelt földlabda felső vékony rétegét, ha már megkeményedett vagy zölden bemohosodott, a legjobb eltávolítani. Amennyire lehet, ne bolygassuk a gyökereket. Ha azonban a gyökerek már koszorúszerűen, sűrűn összetekeredtek, akkor ezt a gyökérkoszorút legalább kissé meg kell bontani, a jobb és gyorsabb begyökeresedés érdekében.
A palántatartó egy kis láda vagy kosár, de fóliával bélelt kartondoboz is lehet. A kiszedett palánták csomóit egymás mellé, szorosan kell betenni, hogy minél jobban fedjék egymást, a párologtatás ellen. Nyirkos zsákvászon vagy más textilanyag borítást is kaphatnak. Különösen jó, ha vödörben vagy puha földbe vájt gödörben laza, pépszerű sarat keverünk és a szabadgyökerű, illetve a szálas palánták csomóit a pépbe mártva, szedjük, választjuk szét egymástól az egyes palántákat. Így a gyökereket nedves iszap burkolja be, ami segíti a nedvességmegőrzést. Ültetéskor, amikor a földet a palánta gyökerei mellé kell nyomni, ez a folyós iszapréteg meggátolja, hogy a gyökerek között levegős üregek maradjanak.
A palánták tárolása hosszabb ideig is lehetséges, de ez sohase vízbe állítva történjen. A szakszerűen, nedves földdel kiszedett palántákat nyirkos újságpapírba és műanyag fóliába csavarjuk be. A befülledés elkerülése érdekében a csomagolás felül maradjon nyitott. Így rakjuk le pincébe vagy kamrába, esetleg más hűvös helyre. Ha időközben szükséges, csak a gyökeresen lévő földet nedvesítsük, öntözzük. A levelek lehetőleg ne legyenek vizesek a tárolás alatt sem, mert úgy rövid időn belül befüllednek, és a kiültetés után napégést kaphatnak. A nedves ronggyal becsomagolt gyökerű, illetve műanyag fóliába burkolt palánták viselik el a legjobban a szállítást is.
A kézi palántázás földlabda nélküli, vagyis szabad gyökerű, illetve szálas palánták esetében viszonylag egyszerű (6). A legkönnyebben megfelelő ültetőfával palántázhatók. A palántázófát szúrjuk a talajba olyan mélyen, amilyen hosszú a palánta gyökérzete. Forgatva szúrjuk le és húzzuk ki. Ezáltal a kialakított lyuk peremén a talajszemcsék rendeződnek, tömörödnek, és nem hullanak vissza a lyukba. A palánta gyökerei a keletkezett lyukba természetes helyzetükben álljanak, ne hajoljanak vissza. Az elegendő földdel felszedett palánta elhelyezése is könnyebb, mert gyökereit a rátapadó föld súlya lefelé húzza. A palánta elhelyezése után az ültetőfával ferdén mellé kell szúrni úgy, hogy az előző és a mostani szúrás hegye egybeessen. Az így ferdén leszúrt ültetőfával először alulról, majd felülről a földet a palánta felé, a gyökereihez kell nyomni, hogy közöttük nagyobb légüregek ne maradjanak. A visszamaradó kis lyukat pedig be kell ütni az ültetőfával, de csak annyira, hogy egy kis mélyedés még maradjon a palánta mellett, ami a benne meggyűlő vizet levezeti a gyökerekhez.
A földlabdás palántázás kétféleképpen oldható meg. Ha nagyobb térállásra palántázunk, a földlabdás palánták mindegyikének külön-külön készítsünk a földlabdájuk méreténél valamivel nagyobb ültetőgödröt, kapával, ültetőkanállal (7). A gödörbe elhelyezett palánta földlabdája köré kézzel nyomkodjuk oda a földet. A virághagymák és gumók ültetéséhez bevált a hagymaültető kéziszerszám, ami a palánta helyén, a földbenyomását követő felemeléskor, földlabda méretű és formájú talajt emel ki a földből.
A palántaültetés mélysége, földlabdás palánták esetében olyan legyen, hogy a földlabdájukat legalább egy centiméter vastagon takarja föld. Egyébként a palántákat általában a legalsó, ún. sziklalevélig kell a földbe süllyeszteni. Az ennél mélyebb ültetésre, a zelleren kívül, különösen érzékeny a saláta. Ezért ezeknek mindig csak gyökérzete kerüljön földbe, különben nem fejlődnek, berohadnak. A kiültetett salátapalánta pedig inkább az oldalán feküdjön, és a szél lengesse, semhogy a föld alá kerüljön a szívlevele, vagyis a legkisebb belső levélkéje.
Mélyen palántázható viszont a szárukon meggyökeresedő paradicsom és uborka. A mélyen palántázás akkor hasznos, ha a palánták már felnyurgultak. Ilyenkor ásót legjobb benyomni a talajba a palánta helyén, és az ide-oda mozgatásával képezhető vele ék alakú nyílás. Abba függőlegesen, vagy ha nagyon megnyúlt inkább ferdén kerüljön a hosszú, szabadgyökerű vagy a földlabdás paradicsompalánta úgy, hogy még a szár, illetve a levelek egy része is a talajba kerüljön (8). Ezt követően, az ék alakú nyílástól egy kis arasznyi távolságban újra leszúrt ásóval nyomjuk szorosan a földet a palánta gyökeréhez és szárához.
A palántázás utáni beöntözés még a palánták meglankadása előtt történjen meg úgy, hogy az öntözővíz a gyökerekhez iszapolja a talajt, kellően bő vízsugárban. Legjobb minden egyes tőhöz külön-külön juttatni vizet, öntözőkanna rózsa nélküli csövéből vagy tömlőből. Jó beöntözéskor a kizúduló vízsugár odatoccsan a palánta tövéhez, és ütésszerűen bemossa a talajrészecskéket a gyökerekhez (9). Kannával, folyamatosan haladva, a palánták locsolgatása nem sokat ér. Még kevésbé jó a kikerült palántákat kannarózsán keresztül öntözgetni. A szükséges vízadag három-öt deciliter palántánként.
A tápoldatos beöntözés az eredés és a további fejlődés szempontjából kedvező. Egy százalékos töménységű szuperfoszfátos oldat jól megfelel erre a célra. A tápoldatozással a palánták levelére került oldatot rózsával ellátott kannával vagy tömlő porlasztott vízsugarával mossuk le. Arra ügyeljünk, hogy egy négyzetméterre öt-hét liternél több műtrágyaoldat ne kerüljön.
A palántázás próbája, hogy az elültetett palántát az egyik levelének felső csücskénél megfogva (10), óvatosan megpróbáljuk kihúzni. A jól kiültetett palánta így megfogva nem húzható ki a földből, inkább a levele szakad le. A túlságosan kemény ültetés pedig az igen nehéz, kötött agyagtalajoknál adódó hiba.
A vízvesztés ellen - mindenekelőtt a felületi cserepesedésre, a kiszáradásra hajlamos talajon - az elültetett palánták tövéhez vékony rétegben húzzunk száraz földet. Föld helyett kisebb-nagyobb műanyagfólia-darabok is elteríthetők a talajfelszínen, gallérszerűen, a palánták töve körül. Még jobb, a palánták töve köré, vagy az egész felületre elteríteni összegyűjtött lombot vagy lekaszált füvet (10), mert így csökkentjük a talaj vízvesztését.
A palánták pótlása céljából érdemes a többiekkel együtt néhánnyal többet kiültetni, majd szükség esetén, ezek földlabdás áthelyezésével és alapos beöntözésével, ebből a tartalékból pótolni a kipusztultakat.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: palántázás, palánta

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Magvetés vagy palántázás?

Már egy 50 négyzetméteres konyhakert képes egy négytagú család zöldségellátását biztosítani. Egyre többen felismerik, hogy akár kis terület is elég ahhoz, hogy sok zöldséggel, fűszerrel tudjunk...


Indul a balkon-növények szezonja

Május közepétől már talaj menti fagyokra sem kell számítani, így a fagyérzékeny egynyári növények szezonja is beindul, és benépesülhetnek a balkonládák. A jó növényválasztásnak és a helyes...