Ajtós tükörvarázs

A tükör különleges tulajdonsága, hogy tökéletesen visszatükrözi az előtte levő tér képét. Minél nagyobb a tükröződő felület, annál szembetűnőbb a hatása, szinte ablakként, ajtóként "működik", mintha ezeken keresztül egy szomszédos helyiségbe pillantanánk, vagy a szoba még egyszer akkora lenne, mint valójában. Ezt a nagyon is egyedi hatást főként szobai gardróbszekrények tükörajtói által élvezhetjük igazából, és rájuk pillantva még a szűk helyiséget is kétszer nagyobbnak vélhetjük a valóságosnál. Természetesen falra is erősíthetünk nagy méretű tükröt, ám a szekrényajtókra szerelve hatásosabbak, és itt funkcionálisan is jobban kihasználhatók. Egyrészt különleges, exkluzív borítást ad az ajtó frontfelületének, miközben jótékonyan elrejti magát a szekrényt és falként hat. Ehhez természetesen beépített szekrény szükséges, amelyeknél tolóajtókat használhatunk. A tükrök ugyanis elég sérülékenyek, és könnyűnek sem mondhatók. A pántra szerelt ajtólapokon a tükörborítás súlya miatt nagyon szilárd és merev ajtólapokra, továbbá rendkívül robosztus ajtópántokra, masszív keretszerkezetre lenne szükségünk. A tolóajtóknál azonban más a helyzet, ezeknél csak az ajtólap hajlását kell megakadályozni, és a tükörlap(ok) felerősítését kell ideálisan megoldanunk. Az ilyen szekrények a padlótól a mennyezetig érhetnek, és ha a födém túl magas, függesztett homlokfallal csökkenthetjük a szekrény nyílásmagasságát. Ilyen esetekben pl. az ablak magasságához célszerű igazítanunk a leendő szekrény nyílásmagasságát (1).
Ha a szekrény közvetlenül az ablak mellé kerül, akkor a tükörajtóval a helyiség természetes fényviszonyait is jelentősen javíthatjuk, hiszen háromajtós szekrény esetében az első pályán levő tükörajtót tetszőlegesen mindig oda tolhatjuk, ahol fényvisszaverő hatása a legkedvezőbb. Tökéletes megduplázó hatást azonban csak akkor érhetünk el, ha az összes ajtón tükör van, és ezek nem torzítanak egy cseppet sem (2). Még az sem zavarja meg a látványt, hogy a tükörlapokat az élük mellett körben különféle anyagokból készült szegélyidomok foglalják keretbe, és az sem, hogy az egyik ajtó legalább 40 mm-rel előrébb áll, mint a hátsó ajtólap(ok).
Ilyen tükrös szekrényajtókat azonban csak kellő szaktudással és jól felszerszámozott műhelyben lehet saját kezűleg elkészíteni, mert a nagy felületű tükörlapok nagyon sérülékenyek, és nagyon szilárd szerkezetű ajtólapokat, speciális felfüggesztő idomokat s alsó, sínvezetékben futó görgőket igényelnek. Az ajtók megvezetéséhez szükséges elemek ugyan készen megvásárolhatók, viszont a nagy méretű tükörlapok szállítása, de még inkább az ajtólapokra szerelésük otthon szinte megoldhatatlan. A teljes felületén tükörrel borított ajtókat ezért készen célszerű megvásárolni, a hozzávaló egyéb szerelvényekkel együtt (3).
Ezt megelőzően a leendő tükrös szekrény helyét úgy válasszuk ki, hogy az lehetőleg faltól falig, és padlótól a mennyezetig érjen (4). Ez a legtakarékosabb megoldás. A szekrény a kiválasztott ajtók magasságához igazodjon, és a különbséget a mennyezetről aláfüggesztett homlokfal beépítésével egyenlíthetjük ki (5). Ha a szekrény nem két oldalfal közé kerül, egyik oldala felől ún. oldalvég lappal zárjuk le (6). A homlokfalhoz és az oldalvég laphoz 19 mm vastag laminált faforgácslap is elégséges. A szekrény szélességét aszerint határozzuk meg, hogy a gyári ajtók milyen szélesek, és hogy milyen szélességben fedik át egymást. Ez általában 30 mm. A szekrény magasságát tekintve viszont fontos, hogy a sínekkel együtt mekkora a beszerelési magasságuk.
Ha már minden fontos részletet megterveztünk, már csak az ajtók tükörborításának a színét kell kiválasztanunk. A tükrök foncsorrétege ugyanis nemcsak ezüst, hanem bronz és füst színű is lehet. Eldöntéséhez a helyiség bútorzatát és kárpitjainak színvilágát is vegyük figyelembe, és a tónusában hozzá illő tükröt válasszuk ki. A legragyogóbb természetesen az ezüst bevonatú tükör, a bronz sejtelmesen elegáns, míg a füstszínű hangulatosan visszafogott. S ha sokallanánk a ragyogóan tükröződő felületek nagyságát, akkor az egyik ajtó akár lehet laminált felületű is, a berendezés többi darabjának a fájához illő erezetrajzú és színtónusú.
Az ajtók beszereléséhez előbb a síneket ajánlott a helyükre erősíteni, mégpedig vízmértékkel pontosan vízszintbe állítva. Az ajtólapokat egymás után, kissé ferdén tartva illesszük a felső sínbe, majd alul óvatosan helyezzük a görgőiket az alsó sín vályújába. Az ajtókat azonban csak a beállítócsavarokkal történő felemelése után lehet megmozgatni.
Amennyiben az ajtók már tökéletesen akadálytalanul és könnyen mozgathatók, hozzáfoghatunk a szekrény belső berendezéséhez. Célszerű, ha egy középső polcos-fiókos elemmel választjuk ketté a rakteret, mert így egy-, illetve kétsoros akasztós részt is könnyen kiépíthetünk, és szükség esetén ezt gyorsan meg is változtathatjuk. A polcos-fiókos elemet akár saját kezűleg is összeállíthatjuk, ehhez már igazán nem nehéz a két oldalsó akasztórudat a helyére erősítenünk. Mindezt természetesen készen is megvásárolhatjuk (pl. a Stanley gyárt ilyet) és a szekrény belső kialakítása után már csak az ide szánt holmik elrendezése van hátra, majd az ajtókat a helyükre tolva élvezhetjük a tükör által kétszeresnek látszó szobánk új eleganciáját.